Jó ez a 0-0, de akkor már még jobb lenne ha ki is kapnának - lihegett a kisördög a jobb vállamon - az jobb figyelmeztetés lenne, mint egy szimpla döntetlen. Nem, nem, mondtam, még van hét-nyolc perc, még esetleg lehet valami. Hehe, így a kisördög, ugyan mi, Benzema már nem játszik. Nem csak Benzema tud gólt lőni ebben a csapatban. Ott van Ribéry, Nasri, Rami. Nasri már nincs, javított ki az ördög. Akkor Gourcuff, válaszoltam, bár ebben már magam sem hittem. Na jó, enyhült meg a patás, ajánlok egy üzletet. Ühüm. És mi volna az? Egyszerű. Rami az utolsó percben a tizenhatoson háttal a kapunak megkapja a labdát, lekezeli, és egy gyönyörű mozdulattal beollózza a hosszúba. Nem rossz... és mit kérsz cserébe? Rosszul esik, és eltöri a vállát.

Ebbe nem egyezhettem bele. (De azért kellett a meccs után az Advil, Rami ho-ho-ho).

A francia válogatott pénteken 2:0-ás magabiztossággal behúzta a Luxemburg elleni EB-selejtezőt, kedden pedig 0:0-ás döntetlent produkált a nem túl meggyőző, de nem is lebecsülendő Horvátország ellen. Legközelebb majd csak júniusban játszanak a kékek, akkor azonban fontos meccs következik: azokhoz a fehéroroszokhoz kell utazni, akik Blanc első hivatalos meccsén otthon verték a franciákat, és akik jelenleg második helyen állnak az EB-selejtező-csoportban. Ugyan négy pont van a két csapat között, tehát elvileg még egy minszki vereség sem lenne katasztrófa, a francia válogatott nem bízhatja el magát. Egyrészt a jelenleg negyedik bosnyákok eggyel kevesebbet meccseltek, ha legközelebb győznek, két pontra közelítik meg a frankokat. Másrészt a franciákra még vár egy pár kellemetlen meccs, Albániában, Romániában is kell még játszaniuk, szóval lassan a testtel.

Azért vannak jó hírek. Benzema egyre jobb, jelenleg nagyon úgy tűnik, hogy Mourinho végül csak kivarázsolja belőle a klasszist, tán soha nem láthattuk még ennyire motiváltan játszani. Néha ugyan kissé önző, de épp csak annyira, ami még belefér. Aztán ott van Rami, aki egyszerűen kivirágzott Blanc keze alatt, tegnap tán ő volt a franciák legjobbja. Ménez, Rémy, M'Vila, Nasri, és fel se soroltuk mindet, szépen és ötletesen tudnak játszani, ha közülük valaki elkapja a ritmust, egészen fertig kis támadásokat tud összehozni a csapat. És mindenekelőtt úgy tűnik, viszonylag jó a hangulat a válogatottban, ami szurkolói szempontból több mint fontos.

Vegyük a rosszabb híreket most. Ribéry, Evra, Malouda, Gourcuff. Előbbi kettő éppen csak bemutatkozott a két meccsen, Evra ugye csak Luxemburg ellen, Ribéry játszott tegnap is. Ők ketten egyébként nem is voltak rosszak, bár az kiderült, hogy Franck Ribéry ebben a pillanatban kizárólag bal szélen vethető be, jobb oldalt semmit nem tudott hozzátenni a játékhoz. (Ha formában volna, esetleg meg lehetne próbálni középen, de valószínűbb, hogy jó ő ott, ahol van.) Szóval Ribéry és Evra úgy-ahogy megfelelt a kívánalmaknak - ha a kívánalmak kimerülnek annyiban, hogy játsszanak korrektül. Malouda azonban árnyéka önmagának ebben a csapatban, egy kezünkön meg tudnánk számolni az utóbbi hét válogatott meccsén elkövetett klasszis megoldásokat. Gourcuff pedig, lőtt gólok ide vagy oda, szintén nem teljesíti be a hozzá fűzött reményeket. Hogy miért nem... Hát bizony nem könnyű elmenni a tény mellett, hogy ez a négy játékos elég magas polcon volt a domenechi keretben. Ebben a pillanatban úgy tűnik, a francia közönség csak Maloudának bocsájtott meg teljesen, tegnap még Gourcufföt is kifüttyögték néha. Ameddig ez a négy focista, de legalább közülük kettő nem kapja össze magát, nincs az a megátalkodott frankofil, akinek ne ülne legalább egy icike-picike kisördög a vállán.

Mitől kell félni?

A két meccs legkeservesebb tanulsága az volt, hogy a franciákat még mindig tudja kísérteni a meddő fölény mumusa. Luxemburg és Horvátország ellen egyaránt végig dominált a francia csapat, igazi gólhelyzet viszont kevés volt. Márpedig amíg ez van, addig egy jól felállt, komoly védelem ellen nehéz lesz magabiztosan nyerni, a horvátok ellen nem is sikerült. Márpedig a franciák nem véletlen választották Horvátországot keddi ellenfélnek: a hátralévő öt EB-selejtező mindegyikén valami olyasmi ellenfélre lehet számítani, mint a horvátok. Bosznia, Albánia, Románia, Fehéroroszország, ők mindnyájan arra fognak bazírozni, otthon is, idegenben is, hogy addig lassítják a játékot, ameddig csak tudják, és egy kontrából vagy egy védelmi hibából hátha becsúszik valami. Nem egy csapat nyert így a franciák ellen az utóbbi években.

A tegnapi mérkőzésen viszonylag egyértelműen látszott, hogy mi hiányzik a franciáknak az igazi hatékonysághoz: a sebesség. Tekintve, hogy a francia támadósorban nincs hiány technikás, fürge játékosokban, ezt egyértelműen betudhatjuk az összeszokottság és az önbizalom hiányának. Előbbin Blanc-nak egyelőre nincs módja segíteni, utóbbin talán nem is neki kell segítenie (lásd Benzema esetét). Az viszont tuti, hogy amíg a francia támadósor nem tud egy fokozattal gyorsabban játszani, addig szinte bármilyen védekezni tudó középcsapat ellen érhetik kellemetlen meglepetések.

Miben lehet bízni?

Az tegnap is jól látszott, hogy ötletességben nincs hiány. A támadósor rendszeresen átpasszolta a horvát középpályát és/vagy védelmet, ha egy fokkal gyorsabban tenné ugyanezt, egy raklap gólhelyzete lenne meccsenként, amikből Benzema mostani formájában simán kilyuggatná az ellenfél kapuját. A sebességet pedig bárki meghozhatja, akár még Ribéry is.

Másfelől a francia válogatott legfontosabb konkrét célja jelenleg az EB-re való biztos kijutás. Ehhez már nem kell nagyon sok, egy jól összerakott "tanulócsapattal" is relatíve simán végezhet Blanc a csoport első helyén. A tanulócsapatból pedig a 2012-es EB-ig még simán kiemelkedhet egy-két nagyon jó játékos.

Mert, és ez adja a legtöbb okot a bizakodásra, a francia keret tele van fiatalokkal. Ha most kellene megtippelnünk a francia válogatott jövőjét, azt mondanánk, ez a csapat kijut az EB-re, ahol egy darabig tisztesen helytáll, majd egy erősebb ellenfél ellen kiesik, mondjuk a negyeddöntőben. Két évvel később a VB-n már elődöntőig jut, '16-ban pedig hazai pályán EB-t nyer. Az eddig látottak alapján ez egy teljesen reális pálya lehet ennek a válogatottnak, amivel a francia drukkerek többsége valószínűleg ki is egyezne.