Ugyan ki vádolná rasszizmussal a francia futballválogatottat?
Hát a franciák.

Áll a bál a franciáknál. Mint arról blogunk is beszámolt, múlt héten a Médiapart nevű internetes portál megjelentetett egy cikket, melyben azzal vádolja meg a Francia Futballszövetséget (FFF), hogy annak technikai igazgatósága (DTN) titokban és informálisan egyfajta numerus clausust akart bevezetni a francia utánpótlásképzésben. A cikk szerint a cél a fekete és arab játékosok számának csökkentése volna, és az FFF igazgatóján, Fernand Duchaussoy-n kívül gyakorlatilag mindenkit megvádoltak, aki a francia válogatott irányításában számít: a DTN-igazgató François Blaquart-t, az utánpótlás-válogatott szövetségi kapitányát, Erick Mombaerts-t és még magát Laurent Blanc-t is.

A cikk csütörtöki megjelenése után szinte azonnal hevesen tagadni kezdett minden érintett, és azzal védekeztek, hogy ugyan valóban van egy probléma, amit az FFF meg akarna oldani, de a szóban forgó írás annak mind a mibenlétét, mind az orvoslását félreértette vagy -magyarázta. Szó sincs diszkriminációról, pláne rasszizmusról, így Blaquart, Duchaussoy, Blanc és a többiek, minthogy a probléma nem a színesbőrű játékosokkal van, hanem a kettős állampolgárságúakkal: ez utóbbiak közül ugyanis sokan, miután elvégzik a francia futballakadémiát, nem a francia válogatottban, hanem valamely afrikai ország nemzeti tizenegyében futballoznak tovább. De senki nem akart itt numerus clausust, ez alaptalan vádaskodás.

Csütörtök délutántól szombat délelőttig vagy tucatnyi potentát tagadta a Médiapart vádjait, és noha a francia sportminiszter, Chantal Jouanno vizsgálatot rendelt el, pénteken még úgy tűnhetett, hogy az ügynek nem lesz komolyabb folytatása. Igen ám, csakhogy a Médiapart szombaton úgy döntött, ha már boldog-boldogtalan tagad, sőt, egyesek perrel fenyegetik a portált, ám legyen, nyilvánosságra hozza a dokumentumot, ami alapján a cikket megírták. Egy 2010. november 8-i értekezlet anyagáról van szó, melyen részt vett többek között Blaquart, Mombaerts és Blanc is. És amelyben olyan mondatok olvashatók, mint a Laurent Blanc szájából elhangzó "A spanyolok megmondták nekem: Nálunk nincs gond. Nekünk nincsenek feketéink." Azóta Blaquart-t felfüggesztették, és a tagadás-hullám is alábbhagyni látszik. Sőt. Lilian Thuram már úgy nyilatkozott, hogy attól tart, a Médiapart vádja megalapozott, a francia utánpótlásképző intézet (INF) ex-igazgatója, André Merelle pedig azt mondta, Blaquart csak azt kapta, amit megérdemelt. "Valahányszor tornát szerveztünk vagy a játékosainkról beszéltünk, úgy fogalmazott: a fekáitok." - meséli Merelle.

François Blaquart

De haladjunk csak sorban. Nem kell messzire menni, csak néhány poszttal vissza, itt a mi kis blogunkon. Tessenek addig görgetni lefelé, míg egy olyan poszthoz nem érnek, amihez 10-nél több kommentet fűzött a nagyérdemű és futballszerető közönség, a 10-ből egészen biztosan lesz legalább egy, amely azon puffog, hogy de hát ezek nem is franciák, ez egy Afrika-válogatott. Ezen pedig két okból szokás lovagolni: vagy csak szimplán azért, mert a kommentelő ki nem állhatja a négereket, szíve joga, de most ővele nem foglalkozunk, hanem azokra koncentrálunk (vagy II), akik azért nézik rossz szemmel a sok francia feketét, mert úgy gondolják, az nem fair, hogy a franciák elmennek Afrikába, összevásárolnak 11 tehetséges játékost, állampolgárosítják őket, és aztán örülnek, hogy milyen jól focizik a válogatottjuk hirtelen. A helyzet az, hogy ez utóbbiak súlyos tévedésben élnek. Szó sincs arról ugyanis, hogy a franciák Szenegálban keresgélnék a tehetséges futballistákat. A színesbőrű francia játékosok túlnyomó többsége másod- vagy harmadgenerációs francia, akik Franciaországban születtek, és - talán ez itt, amúgy szakmailag, még fontosabb - Franciaországban tanultak futballozni. Nem arról van szó, hogy a mali serdülő bajnokság (ha ugyan volna ilyen) fontosabb mérkőzésein megjelenik a francia szövetség ügynöke, és occsó pézér megvásárolja Alou Diarrát a francia válogatottnak, arról meg végképp nincs, hogy a Bamakóban játszó ifi, neadjisten felnőtt játékost csábítják el. Épp ellenkezőleg: mint az a Médiapart cikkéből is kiderül, az afrikai válogatottak csemegéznek a francia utánpótlásképzésből; az aktuális kameruni keretnek például a komplett védősora (kapussal) járt francia futballakadémiára. Az ominózus november 8-i megbeszélésen éppen úgy indul a probléma megvitatása, hogy Mombaerts feldobja: vajon rendben van-e, hogy az INF-et elvégző 30 kettős állampolgárból most 26 valamely afrikai válogatottat erősíti, és csak 4 a franciát.

A beszélgetésben, mely javarészt Blaquart, Mombaerts és Blanc, később az U20 szövetségi kapitánya, Francis Smerecki között folyik, hamar előkerül a "kvóta" ötlete. Mombaerts javasolja, hogy a felvett ifjaknak maximum 30 %-a legyen olyan, aki "váltani tud", azaz később más válogatottba is meghívhatják. Blaquart erre így reagál: "Annyi se."

Laurent Blanc a beszélgetés során többször hangsúlyozza, hogy ez nem rasszizmus. "Ha csak - és most kimondom egyenesen - feketék vannak az akadémiákon, és ha ezek a feketék franciának érzik magukat, és a francia válogatottban akarnak játszani, nekem az teljesen megfelel." Ugyanakkor az etnikai kérdést más oldalról is megközelíti. Erről - burkoltan - már máskor, máshol, nyilvánosan is beszélt a kapitány: hogy tudniillik ha Andres Iniesta történetesen Franciaországban születik, valószínűleg soha nem lesz belőle klasszis játékos, mert a francia futballképzők kizárólag a nagy, erős, gyors játékosokat keresik. Márpedig kik a nagyok, gyorsak, erősek, teszi fel a kérdést Blanc, majd meg is válaszolja: a feketék.

Az egyetlen ember, aki komolyan hadakozik az elképzelés ellen, a (lengyel származású) Smerecki: "azért ez a mi hibánk is, mert mi hordtuk őket ide komplett vagonokkal. És most meg akarunk válni tőlük?" Smerecki azt is felhozza, amit a napokban egyébként Thuram is megjegyzett, hogy az utánpótlásképzésből azok mennek afrikai válogatottba, akik nem elég jók a francia keretbe. Meg azok - teszik hozzá mások -, akik hanyagolva érzik magukat, mint a tavalyi francia gólkirály Moussa Sow, aki 2005-ben U19-es EB-t nyert Llorissal meg Gourcuffel, játszott az ifiben is, de aztán a felnőtt keretbe sose hívták, mígnem 2009-ben beadta a derekát a szenegáli udvarlóknak, és azóta a Teranga oroszlánjaival focizik.

A probléma már csak azért is komoly, mert a világbajnok '98-as generáció, melynek a "Professzor" Blanc emblematikus alakja, az akkori francia fiatalok számára a sikeres integráció jelképe volt. Az a válogatott tényleg leginkább egy nagy olvasztótégelyre emlékeztetett, ahol a francia társadalom minden darabja képviseltette magát, a Franciaország tengerentúli területeiről érkezőktől kezdve a baszkokon és a régi gyarmatokról származókon át egészen a dél-amerikai bevándorlókig. A tavalyi VB-fiaskó után Franciaországban a csapból is az folyt, hogy a '98-asok hozzáállása VB-címet ért, a mostani játékosokat azonban már csak a pénz érdekli. Mármost ez két okból is kínos most: egyrészt mert ha van ember, akitől remélni lehetett a '98-as hozzáállás visszatértét, az Blanc volt. Másrészt mert csütörtök óta egyetlen fekete játékos állt ki Blanc mellett: Diarra. A régi keretből azonban nem akadt senki, sem egy Desailly, sem egy Henry, aki védelmébe vette volna. Ellenkezőleg, Thuram még támadta is. Blanc pedig, miután nyilatkozatban bocsánatot kért, sürgősen szabadságolta magát.

Mindezt persze túldimenzionálni sem kell. Az, hogy a francia futballkörökben felmerül egy, a feketéket és arabokat sújtó numerus clausus gondolata, mindenképpen durva, de csak a legnaivabb frankofileket lepi meg. A franciák között is akad, akiknek nem tetszik a félig-háromnegyedig fekete válogatott, ugyan mért pont az FFF vezetésében ne lennének ilyenek? Másfelől Blanc hozzáállása, érvelése is konzekvens: hiszen hogy a fenébe lehetne meggyőzni a külvárosi franko-arabokat az integráció előnyeiről, ha azt látják, hogy az általuk példaképnek tekintett focisták fiatalkorú prostikkal hetyegnek, és nem a francia válogatottban játszanak, hanem visszamennek hősködni a "bled"-be? Csakhogy, bármennyire logikus is, amit Blanc képvisel, élünk a gyanúperrel, hogy nem a stopli csavarja fel a focistát: vagyis hogy majd ha a francia társadalomban rendezettebb lesz a bevándorlók és gyerekeik helyzete, akkor a futballisták között is több lesz a feltétlen hazafi. Nem előbb, és ezen mesterségesen se lehet segíteni.

Hiába nyilatkozták le többen is a hétvégén, hogy a francia bajnokikon, pályán és nézőtéren egyaránt példásan összetartó és sokszínű a közösség, az nagyon valószínű, hogy jónéhányan szegényebbek lettek most egy illúzióval. A lényeg ugyanis mégiscsak az marad, amit Lilian Thuram mondott ki a riporter, Bixente Lizarazu kérdésére: "Egyetlen dolgot kell hangsúlyozni: nem diszkriminálhatunk tizenkét éves gyerekeket, ezt nem szabad."