A francia válogatott kelet-európai kiruccanása után a csapat jelenlegi állapotának ikszedik elemzése helyett felteszünk néhány szerintünk aktuális kérdést. Sőt. Meg is válaszoljuk őket legott.

1. Mi legyen a védelemmel?

Mert valaminek lennie kell. Hiába mondható el, hogy azért az utóbbi egy évben voltaképp alig kapott gólt a francia válogatott, a minden meccsen előforduló kisebb-nagyobb megingások bőven elegek, hogy Blanc-nak, aki szerint a jó csapat alapja a jó védelem, szemöldökrángatásra adjanak okot. Főleg, hogy a francia válogatott védősorával jelenleg egyszerűen az a legnagyobb gond, hogy a védelem legalapvetőbb funkcióját nem tudják ellátni hiba nélkül: a labdákat a kaputól elrugdosni. Van egy sejtésünk, hogy ebben Blanc is ludas egy kicsit, mert az egykori védő számára, ezt többször is kifejtette már, a védelem nem merülhet ki abban, hogy befalazzuk a kapu előtti teret. Valószínűleg sokat dolgozott azon, hogy a szélső bekkek felfutásokkal, a középsők okospasszokkal a támadások csíráját adják. Csakhogy ez nem működik, illetve nem mindig, illetve így egyelőre nem. Jó formában Rami, Evra és Abidal jól mozognak előre, de nincsenek mindig (khm) jó formában. Ráadásul ha a védelemből így előre szaladgálnak egyen-ketten néha, akkor a hátramaradóknak kb. egy Puyol-szintű birodalmi lépegető biztonságával kell ledózerolni bármit, ami a kapu közelében mozogni merészel. Márpedig pont ez az, amit ez a totyorgásra, erőtlen felszabadításokra nagyon is hajlamos francia védelem nem tud. Amíg nincs meg az elemi erő hátul, addig nem lehet építkezésre nevelni.

Válasz:

Mindenekelőtt Sakhót pihentessük szépen, nincs még kész a feladatra. Felmerül a középső védők kérdése, de ezt szerintünk pont Blanc válaszolta meg az ukránok ellen, illetve nem is Blanc, hanem persze Guardiola, de nem szégyen tanulni az okostól. Szóval, visszakanyarodva Puyolhoz, ha egy Barcelonának megfelel Abidal mint középső védő, akkor talán ide is megteszi. Valamint javasoljuk Blancnak ellátogatni erre az oldalra, választani egy nem túl drága, de jó nagy táras teniszlabda-adogatót, azt leszúrni a kezdőpontra, bekapcsolni, kiadni feladatnak, hogy a négy védő szépen rugdalja vissza a teniszlabdákat a felezővonalon túlra, majd elmenni foglalkozni mással, és késő estig vissza se jönni. Na ezt egy hétig, és akkor hátha tényleg kialakul az automatizmus, és nem fog gondot okozni egy labda előre rúgása.

2. Új vagy régi, fiatal vagy öreg?

Éreztük mi már az ukrán a meccs előtt is, hogy kissé nagyképű ez a 10-cserés húzás. Mert ha bejön, oké, akkor lehet mondani Nasrinak meg Maloudának, hogy hoppá, fiúk, van itt, aki szerényebb is meg ügyesebb is, tessenek mutatni valamit, vagy irány a pad. De ha nem jön be, akkor mi az üzenet? Hogy az öregek igenis jobbak, még félgőzzel is? Az ukrán meccsen végül mégiscsak az adott lendületet, hogy visszahozta Blanc a jó öreg Malouda-Benzema-Ribéry-kombót + 1 fiatalt, akit speciel pont nem válogatott be a kezdők közé.

Válasz:

A francia közvélemény és sport-sajtó persze a dél-afrikai történtek után rendkívül érzékeny a nem-teljesítés legapróbb jelére is, de meggyőződésünk, hogy ennek nem volna szabad Blanc-t ennyire befolyásolnia. Nem volna szabad, hogy ő maga két részre, értsd öregekre és fiatalokra, tapasztaltabbakra és lelkesebbekre ossza a csapatot, sokkal többet és intenzívebben kéne összegyurmázni a játékosokat. Ha még vagy két meccset nyerni tud a csapat, erre akár a selejtezők is alkalmat nyújthatnak.

3. Ki legyen a csapatkapitány?

Egy szezonban hat csapatkapitány. Ez így nem jó, ahol lassan már mindenki volt cséká, ott nincs cséká. Diarra tekinthető Blanc kedvenc választásának, de Diarra nem elég biztos pontja ennek a válogatottnak. Azt persze nem tudjuk, hogy a színfalak mögött mi a helyzet, hogy maguk a játékosok kiket tisztelnek a leginkább maguk között, de innen, kívülről mindenképp jó húzásnak tűnne egy biztosabb teljesítményt mutató, de legalábbis folyamatosan kezdő kapitány.

Válasz:

Ezzel le is szűkítettük a lehetséges jelöltek számát. Egy választás volna ugye Lloris, az ukránok ellen kiderült, hogy Mandanda azért még nem nagyon fenyegeti a helyét, Carrosso dettó nem, nem is tudjuk, húzott le beadást a lengyelek ellen? Mert ha nem, a németektől négyet kapott volna. Lloris tehát elég biztos pontja a csapatnak. Hugóval azonban az a baj, hogy túl szerénynek tűnik. Nem egy hátulról folyamatosan üvöltő Iker Casillas, nem egy nézéssel kábító Schmeichel vagy Kahn, inkább amolyan jó tanuló (ne írjunk már strébert), aki teszi a dolgát, de dirigálni nem tud vagy akar. Ő tehát kiesik. A védelem viszonylag fix, de pl. Abidal mostanában alig játszott, ne már a barçás teljesítménye alapján legyen francia csapatkapitány. Ha Mexès visszagyógyul a csapatba, esetleg róla lehetne szó, de ő meg túl sokat bohóckodik. Nasri dettó. És pont ez kéne, valaki, aki komolyságra, odafigyelésre tud buzdítani. Márpedig eszvéesz jelen pillanatban egyetlen ember van a francia csapatban, akinek erre megvan a jogalapja: Karim Benzema. Ő volt az egyetlen az elmúlt szezonban, aki fejlődött, nem is keveset, ő volt az egyetlen, aki komolyodott, szintén nem keveset. Arról nem is beszélve, hogy Blanc eleinte láthatólag sokat csesztette Benzemát. Szép gesztus volna, ha most az elismerés is megjönne.

4. Ribéry?

A francia közvélemény, ezt talán itthon nem mindenki tudja, még mindig nagyon mérges Ribéryre, a sport-sajtóban gyakorlatilag minden meccs után megjelenik egy cikk, mely Ribéry csapatból való kigolyózását sürgeti. És valóban, mióta Ribéry megjelent a csapatban, gyakorlatilag nem volt klasszis húzása, az utóbbi két-három meccsen a tevékenysége kimerült annyiban, hogy a labdával elkezdett a szélen előre vágtázni, mígnem jött egy védő, aki egy becsúszással simán szerelte. Látszik, hogy akar, de nem megy neki. Kell ezt erőltetni?

Válasz:

Kell. Blanc szerint Ribéry továbbra is klasszis, aki képes egyedül eldönteni egy meccset, és ezúttal egyetértünk a kóccsal. Igaz, nehéz elképzelni ezt a mostani Ribéryt klasszisgólt lőni, de már az ukránok ellen is volt két momentum, ami némi reményekre adhatna okot. Az egyik a hetvenvalahanyadik percben történt, Ribéry a középpályáról félfordulatból indította Benzemát, aki kb. méteres lesen állt ugyan, de ez nem von le semmit az indítás értékéből, Ribéry továbbra is nagyon jól lát a pályán, csak keveset passzol. A másik megmozdulás az utolsó gól előtt látható, Ribéry viszi a kapu felé a labdát, talán kissé szabálytalanul próbálják szerelni, földre kerül, de a támadás folytatódni tud, gól a vége. Franck akarására igazából nem lehet panasz, csak az eredményességére. Tudjuk, nem azé, aki akarja, sem azé, aki fut. De Ribéryben igenis ott van a miserentis Dei, sokkal többet nyerhet a csapat egy formában visszatérő Ribéryvel, mint amennyit egy formán kívülivel veszít.

5. 4-2-3-1?

Megmondjuk az őszintét, mi nem nagyon értjük ezeket az új úri huncfutságokat, 4-2-3-1, 4-3-2-1, 3-2-4-1, 4-1-2-5-3-6-19, mi van???? Próbálva van ez, próbálva van az, de sehogy se akar kialakulni valami csontváz, amire rá lehet gyurmázni az izmot. Ez így nagyon menő lenne, ha a csapat folyamatosan szétszopatna minden létező csapatot, akkor lehetne mondani, hogy "a kiszámíthatatlan franciák minden alkalommal egy új felállással lepik meg az értetlenül álló ellenfelet", de egyrészt azért a 10 játékost se lehet a végtelenségig variálni, másrészt a francia csapat nem szopat szét minden létező csapatot. Ezért aztán ez a folyamatos variálás inkább komikus, mint félelmetes.

Válasz:

Miszerintünk Arisztotelész óta nem mondott senki semmi újat, az igazság a klasszikusok tarsolyában honol. Four, four, two. A védelem eleve jobb-bekk-bal-bekk-két-középső-védős felállásra van berendezkedve, a hátsó négy így szerintünk nem is kérdéses. Középen a két szélső középpályás biztosan kell, mert van belőle egy szekérderéknyi. A két szélső közé megint csak kell még két ember, méghozzá éppen két okból. 1. Mert ide is van egy rakat jelentkező. 2. Mert egyelőre nincs olyan irányító, aki egyedül a csapat eszét és rendező pályaudvarát alkothatná. Elöl pedig Benzemának elkél a segítség. Éppen mert jelenleg ő az egyetlen, akire mindenképp rá kell küldeni egy emberfogót, egy ügyes és / vagy kemény védelem őt egyedül könnyen semlegesítheti. Kell egy másik, aki csinálhat neki helyet, vagy összeszedheti a róla lepattogó labdákat. Íme tehát az ideális francia kezdő:

Lloris (nem kérdés) - Evra, Abidal, Rami, Réveillère (ahol Mexès visszatértével Abidalt ki lehet küldeni Evra helyére, és Kaboul Rami alternatívája lehet) - Ribéry, Martin, Nasri, Malouda (ahol Nasrit vagy Martint le lehet váltani a védekezésben / labdaszerzésben ügyesebb Diarrára, ha kell) - Benzema, Gameiro (vagy valaki más)