A problémák nem oldódnak meg, a problémák megoldásra várnak. Ez a bölcsesség jutott eszünkbe a Franciaország - Egyesült Államok barátságos meccset nézvén. Mindjárt elmagyarázzuk, de előbb foglaljuk össze, mi történt.

Franciaország nyert 1-0 arányban. Nem mondhatni, hogy Benzemáék kirázták a győzelmet a kisujjukból, de azt sem, hogy az amerikai csapat igazán útjában állt a sikernek. Az első félidő meglehetősen eseménytelenül telt. Egy-két lehetőség adódott a franciák előtt, de olyan nagyon nem ijesztegették halálra az amerikai közönséget. Az USA még ennél is kevésbé veszélyeztetett, mégis ők léphettek volna meg, ha Koukoulakis játékvezető megadja a simán megadható tizenegyest a 20. percben: Altidore került helyzetbe a tizenhatoson belül, Koscielny késve érkezett, de a bíró nem fújt. Első ránézésre nem is tűnt egyértelmű faultnak, a lassítást visszanézve azonban látszott, ezért simán járhatott volna büntető. Nem járt, maradt a 0-0.

A második félidőben kicsit fölpörgött a játék. Az 55. percben Ribéry szögletét Rami csúsztatta tovább a hosszú felé Benzemának, aki okosan fejelt a kapufánál záró védő feje fölé, néhány centit hibázott csak: felső kapufa. Egy perccel később megint Benzema villant, kb. 20 méterről lőtt szabadrúgást, jól helyezte, erős is volt, de az amerikai kapus nagyot védett, a labda már félig tán bent is volt, mikor kitolta. Ezután jöttek a cserék, a 60. percben Giroud és Gonalons, öt perccel később Martin és Rémy. A 70. percben ismét bajba került az USA védelme, Rémy és Giroud is lőtt, de nem lett gól. Ennél a helyzetnél a franciák is kaphattak volna egy tizenegyest, a lecsorgó labdára Howard kapus nyújtott lábbal jött menteni, de a bíró ezt is elengedte. A 72. percben végre megszületett a gól. Az amerikai védelem a meccs egésze alatt igen masszív volt, ugyanakkor néha kissé nehézkes, a tizenhatosra mögéjük ívelt labdákra többször is késve zártak vissza. Ezt használta ki Martin, aki kiváló ütemben ívelte a labdát a tizenhatos elé Rémynek. Utóbbi jól vette át, szépen rázta le magáról a védőt, majd ráfordult, és a hosszúba lőtt. Ügyes gól volt, Rémy negyedik találata kékben. A végére az Egyesült Államok megpróbált hajrázni egy kicsit, de komoly helyzetük nem adódott, a franciák sokkal közelebb voltak a második gólhoz, mint az amcsik az egyenlítéshez. A 91. percben egy kontránál Giroud teljesen egyedül találta magát tizenöt méterre a kaputól, valószínűleg arra számított, hogy lefújják les miatt, így későn reagált, és oldalhálót lőtt. Ez volt a meccs utolsó említésre méltó mozzanata.

Tekintve, hogy ennek a mérkőzésnek a legfőbb célja az volt, hogy új játékosok mutatkozzanak be, taktikáról, felállásról nemigen van értelme hosszan beszélni. Blanc nem is bonyolította túl a dolgokat, klasszikus 4-4-2-vel álltak ki, mindennemű fortély nélkül. Lehet beszélni viszont a játékosokról, mert van téma. Mikor a tételmondatban úgy fogalmaztunk, a problémák megoldásra várnak, arra gondoltunk, hogy Blanc-nak körülbelül most kell elővenni a piros ceruzát, és szépen kihúzgálni a névsorból azokat, akik nem váltak be. Hiába vagyunk fél évre az EB-től: jövő héten van egy francia-belga meccs, aztán februárig semmi, akkor egy pár napos kiruccanás Németországba, és kész, az EB előtt két hete lesz a csapatnak, hogy összeeddzen kicsit, és lejátsszon hirtelenjében két vagy három felkészülési meccset. Ahogy Blanc is jelezte már, a németek elleni meccsen gyakorlatilag már úgy kell felállni, ahogy az EB-n szeretnének majd. Nincs idő már várni senkire sem, aki eddig nem tudott bizonyítani, annak eztán már egyszerűen nem lesz rá ideje. Vagyis mennie kell.

Akik látták a meccset, talán már kitalálták, hogy első sorban Franck Ribéryre gondolok - így mondom, egyes szám első személyben, mert nem tudom, a teljes szerkesztőség egyet ért-e velem. Nem is olyan rég még mi is azt mondtuk, békén kell hagyni Ribéryt, hátha magára talál, de most már sajnos letelt a próbaidő. Hiába mondja ő maga, hogy jobban érzi magát is meg a játékot is, mint tavaly, hogy a Bayernben kezdi megtalálni a régi formáját, kívülről nem ez látszik. Kívülről csak a görcsös akarás látszik, semmi más. Ribéry összes tevékenysége abban merül ki, hogy rohan előre a szélen, várva az indítást. Ha megkapja, csinál egy cselt, majd elesik, ha nem, visszakocog, és várja, mikor indulhat meg megint. Csakhogy Franck Ribéry elvileg játékmester vagy mi a szösz, ezt szerettük benne, a teljesen váratlan és zseniális passzait. Nem várnia kéne az indítást, hanem neki kellene osztogatnia a labdát, ehhez képest pénteken még a teljesen egyértelmű, 3-4 méteres indításokat is szinte kivétel nélkül rossz ütemben adta. Ha februárig megtáltosodik a Bayernben, még el lehet gondolkozni a visszatérésén, ellenkező esetben nem érdemes építeni rá.

Kérdés akkor, hogy mi legyen a bal szélen. Florent Malouda ugyan nem játszott most, de az eddigi meccseken ő sem volt épp lenyűgöző. Blanc minden valószínűség szerint azért ragaszkodik hozzá mégis, mert úgy gondolja, muszáj legalább néhány tapasztalt játékost a kezdőben hagyni. Ugyanakkor az elmúlt évben érettebb lett egy csomó azelőtt tapasztalatlannak számító játékos, ezért igen kérdéses, hogy megéri-e beáldozni a bal szélt Maloudáért. Pláne, hogy az USA ellen ismét kiderült, Jérémy Menez tud bal szélsőt játszani. Mikor Riberyt lehozta Blanc, ő húzódott ki balra, és viszonylag biztos pont volt az utolsó 20 percben.

Nagy tanulság viszont Rémy, aki már a bosnyákok ellen is egyedüliként tudott veszélyeztetni, mikor a csapatnak nem ment. Noha technikailag és játékintelligenciában elég messze van Titi Henrytól, a mozgása, megindulásai sokszor nagyon hasonlítanak elődjéére. És Rémy még Benzemánál is jobban tud egy dolgot: helyezkedni. Nagyon is elképzelhető volna ebben a válogatottban egy két ékes felállás, ahol Benzema lefoglalja az ellenfél védelmét, Rémy pedig az így keletkező üres területeket bejátssza, és góloz. De akárhogy is, megnyugtató, hogy van Benzemán kívül egy francia csatár, akire nagyjából könnyű szívvel lehet rábízni a ziccereket.

Ha az újakat nézzük, egyszerre jó és nem annyira jó a helyzet. Jó, mert van potenciál, vannak bevethető tartalékok, ha valaki esetleg kidőlne. És nem annyira jó, mert olyan nagyon meggyőző azért senki sem tudott lenni az újoncok közül, hogy megkérdőjelezhetetlenül kezdő, vagy akár kerettag legyen. Marvin Martin a nagyon erős kezdés után felejthetőbb teljesítményt nyújt, bár két dolgot mindenképp a javára kell írni. Egyrészt hogy megbízható: kevés labdát ad el, nem önző, nem szabálytalan, nem színészkedik. Másrészt hogy ha ő pályán van, kétszer olyan veszélyesek a francia szögletek. Martin nagyon jól ad be, az USA ellen is jól sikerült szinte mindegyik szöglete. Debuchy meggyőző volt, Koscielny, az egy tizenegyesgyanús hibáját leszámítva nem volt rossz, Gonalons mindenképp hasznosabban játszott, mint az egész meccsen láthatatlan Alou Diarra, és Mathieu sem okozott csalódást, igaz, felejthetetlent sem nyújtott. Látható tehát, Martin, Debuchy, Gonalons akár jöhetne is. Csakhogy az ő helyükön vannak mások, akik szintén nem felejthetetlenek, de nem is rosszabbak, és több meccset játszottak. Debuchy a kiegyensúlyozott Réveillère-t helyettesítette, Martin és Gonalons pedig leginkább Diaby és M'Vila helyén szeret mozogni (Diarrát most hagyjuk). Vagyis alternatívának jók ezek a játékosok, de megoldásnak egyelőre kevesek.

Blanc igen visszafogottan nyilatkozott a meccs után, alighanem pontosan ez járt a fejében. Nem nagyon lehet itt az összeválogatással variálni. Lehet bízni abban, hogy Mexès formában lesz, mikor visszatért, és ezzel stabilabb védelemre lehet akapozni a középpályát. Lehet bízni abban is, hogy Diaby is jó formában lesz, és akkor a középpálya is stabilabban szolgálja ki a támadó középpályát. Aztán lehet még bízni Nasriban, hogy marad hasznos és alázatos, és akkor a támadó középpálya is jobban szolgálja a csatárokat. Aztán végül lehet bízni abban, hogy Benzema mindent belő, és szükség esetén kisegíti Rémy. Egyszóval mindig ugyanoda lyukadunk ki: ebből a csapatból még mindig a prímás hiányzik nagyon. Az viszont a szövetségi kapitány érdeme, hogy legalább az egyes hangszerek aránylag jól szólnak a háttérben. Az elmúlt bő egy évben Laurent Blanc több mint negyven játékost próbált ki, a válogatás ezennel lezárult. Jöhet a hangolás, a darabok betanulása, és a reménykedés, hogy a zenekar egyik tagja júniusig beérik a szólista szerepére. Minderre júniusig már egészen biztosan nem lesz elég idő, lesznek meccsek az EB-n, mikor a csapat improvizálni lesz kénytelen. Viszont ha visszatekintünk az elmúlt évre, látszik valamiféle előrehaladás. Lassú, de biztos. Ez sem csekélység.