Ha bárkinek voltak még bármiféle kétségei ezzel kapcsolatban, most megnyugodhat: Franciaország nyitott ablakán is befújt a viharos keleti szél, és mit hozott? Pénzt, mi mást, nem keveset.

Mikor a Qatar Sports Investment májusban megvette a PSG-t, elég egyértelmű volt, hogy ez csak az első lépés lesz. És valóban, december elején jött a hír, hogy várhatóan 2012 júliusában indul Franciaországban a szintén katari Al Jazeera Sport tévécsatorna, és épp most tudtuk meg, hogy igaz lehet, amit már egy ideje susognak a verebek: januárban a PSG-hez igazol David Beckham.

Nem apró jelek ezek. A PSG Franciaország egyik legismertebb klubja, de csak tavaly tért magához az évekig tartó mélyrepülésből, mikor többször is megjárta a Ligue 1 kieső helyeit. 2011-ben aztán megjöttek a katariak, és velük a pénz. A katariak nem szégyellősködnek, egyes pletykák szerint Mourinhónak egyenesen kitöltetlen csekket nyújtottak volna át, ha elvállalja a csapat irányítását.

Ami az Al Jazeerát illeti, azzal kezdett, hogy állítólag valami 130 millió eurós keretet szánt közvetítési jogokra. Indulásnak mindjárt bevásárolt EB-meccsekből, majd bajnokikból, végül pedig jött a kegyelemdöfés, egyes szakértők szerint irreális, 61 millió eurós áron elcsaklizta a Canal+ elől a BL legjobb meccseinek közvetítési jogát.

És most Beckham. David Beckham öreg már, mint az országút, igaz, idén megnyerte az MLS-t az LA Galaxyval, adott egy csomó gólpasszt is, de hát mégse egy Lionel Messiről van szó, ennyi erővel meg lehetett volna venni Titi Henryt is, aki csak két góllal maradt el a gólkirályságtól a NY Red Bullsban. Csakhogy Beckham több mint focista. Beckham márka, hiába öreg, a világnak azon a felén, ahol most a likviditás rejtőzködik, még mindig irtózatosan nagy sztár. Égő kicsit a helyzet, arra emlékeztet, mint mikor Friderikusz Sanyika meghívta a Magyarországon 20 év késéssel sztár Jockey Ewingot a show-jába, viszont a közelkeleti üzletemberek tudják mit csinálnak. Reményeik szerint Beckham már a nevével eladott mezekkel is behozza az árát, annak idején a Real 5 hónap alatt 8 millió eurónyi Beckham-mezt adott el. És még az sem biztos, hogy szakmailag olyan rossz húzás ez. David Beckham ugyanis nagy örömmel és ambíciókkal érkezik majd Párizsba. Miután az EB-n való szereplése nem jött össze, most új álmot dédelget: hazai közönség előtt nemzeti mezben játszani - a 2012-es londoni Olimpián. Ehhez a célhoz nagy segítség lehet a jobban szem előtt lévő, erősebb bajnokságban szereplő PSG. Arról nem is szólva, hogy a Szajna partján a stylisttá avanzsált Victoria is kiélheti végre ferde hajlamait.

Mindez nyilván csak a kezdet. Ott van a recept a Csatorna túlpartján. Végy egy ManCity-szerű kiscsapatot, pumpálj bele egy halom pénzt, oszt hadd szóljon. Azzal a különbséggel, hogy a Ligue 1 nem Premier League, megfelelő, és az angoloknál szükségesnél nyilván kisebb mennyiségű tőke becsatornázásával szinte bármelyik francia csapattal meg lehet nyerni valamit, ha mást nem, egy BL-en való indulási jogot.

Kérdés, persze, hogy akkor ennek most örülni kell, vagy nem. Az optimisták úgy vannak vele, hogy végülis a francia klubfocinak eddig is a pénz hiányzott. Akárhogy nézzük is, a francia utánpótlásképzés Európa egyik legjobbjának van mondva, ehhez képest még az ereje teljében lévő Lyon se tudott igazán fajsúlyos tényezővé válni a BL-ben. Hiába, az igazi nagymenők, Henrytól Zidane-ig, Nasritól Ribéryig mind külföldre mentek, miközben külföldi nagymenő nem megy Franciaországba focizni gyakorlatilag soha. Nehéz nem a pénzre gondolni, mikor tudható, a legnagyobb európai klubok mekkora összegeket ajánlgatnak a sztárjaiknak. És a sok pénz lassan már tényleg asztronómiai magaslatokat jelent, egyszer érdemes volna összehasonlítani az európai klubfoci összköltségvetését mondjuk a NASA-éval. (Az európai űrprogramokkal valószínűleg felesleges is volna.) Egyszóval sikeres klubcsapatokhoz manapság irdatlanul sok pénz kell, pénz pedig ott van, keleten, örüljünk neki, hogy idehozzák.

Vannak azonban pesszimisták is. Ők úgy vélik, az odáig rendben van, hogy egy arab sejk idehozza a pénzét, itt befekteti, munkahelyet, sikert teremt, majd a hasznot elviszi és otthon vagy másutt elkölti szintén nyugati luxus-cikkekre. Viszont manapság már nem erről van szó, hanem arról, hogy, akár a bordeaux-i borok esetében, úgymond magát a futballt viszik el keletre. A Premier League már úgy alakítja a meccsek időbeosztását, hogy a közvetítési jogokat méregdrágán vásárló indiai, pakisztáni, nepáli, kínai adók főműsoridőben közvetíthessenek. Idén már a Real is játszott délben, és meg van egyezve az Al Jazeerával is, hogy jövőre vasárnaponként lesz Ligue 1 meccs délután kettőkor. Nincs mit tenni, benne vagyunk a spirálban. A sikerhez pénz kell, a pénzhez fizetőképes közönség, a fizetőképes közönséghez meg siker. És persze marketing. A marketing első dolga pedig a célközönség igényeinek felmérése szokott lenni.

Lehetséges az, hogy az európai klubfoci az ázsiai igényeket kiszolgáló iparággá változik? Fog még C. Ronaldo kínai divat szerint öltözködni? Vagy épp fordítva, a kínaiak éreznek rá a rebellió ízére, és csinálnak újabb kulturális forradalmat a neymari hajviselet jegyében?

Kultúrák találkozása. Izgi, ugye?