Megboldogult ifjúkoromban, a 90-es évek vadkapitalizmusában, a fiatal, kigyúrt, beecstasyzott újgazdagivadékoknak volt egy divatjuk: ha valami kis mitugrász a diszkóban csúnyán nézett rájuk, vagy szépen a nőjükre, odamentek, és azt kérdezték: "fej vagy gyomor?" Nem állítjuk, hogy a német futballválogatott vadkapitalista vagy újgazdag lenne, de ha most feltenné a kérdést a kékeknek, hogy "hát gyerekek, akkor mi legyen?", sajnos a franciák nem nagyon tudnának a heherészésnél jobb reakciót kitalálni. Persze nem állítjuk, hogy Blanc-ék pofonért mennek Brémába, de ha összeráncoljuk a szemöldökünk, és felidézzük, mit csináltak a fritzek a hollandokkal legutóbb, maradjunk annyiban, hogy szép eredményként könyvelnénk el azt is, ha a franciák tisztességes játékkal, 1-2 rúgott góllal, izgalmas meccsen kapnának ki. Sőt, talán ez lenne a legjobb.

Felvetődik a kérdés ugyanis, hogy egyáltalán kellett-e a kékeknek ez a meccs. Ezt persze akkor, mikor a randevút megbeszélték, még nem lehetett tudni, de az EB-felkészülés jelen állapotában Blanc-ék voltaképpen alig jöhetnek ki jól a meccsből. Hiszen azt tudjuk, nem is lehet kérdéses, hogy a franciák most nincsenek a németek szintjén. Elég nagy az esélye, hogy Löwék varrnak egy szép, sújtásos zakót, és ünnepélyesen ráterítik a tizenvalamennyi veretlen meccset regisztrált Blanc vállára. Tekintettel a Blanc szerződése körüli vitákra, a csapat továbbra is krónikus összerakatlanságára, na meg a szokásos hisztire a válogatott hullámzó formája miatt, ez elég rosszul jönne most. A vereség utáni kritikák megviselhetnék az épp mostanában alakulgató csapatösszhangot, lehetne vádaskodás, a sajtó megint rászállhatna Ribéryre vagy valaki másra, stb. Nem lenne valami örömteli. Na de mi van, ha véletlen nyernek a kékek? Jönne a bizakodás, hogy no lám, mégiscsak? A sikerre kiéhezett francia közönségnek már egy nem annyira rossz Ribéry is ok a bizakodásra, mi lenne, ha véletlen megvernék a németeket? Mi lenne a biztosíték arra, hogy a játékosok nem szállnak el, és a közönség nem kezd el ismét EB-győzelemben gondolkodni? Semmi. Márpedig ha az a kis alázat, ami most úgy-ahogy megvan, megtépázódna, az nagy valószínűséggel vissza is ütne valamikor. A legkézenfekvőbb forgatókönyv szerint pl. az EB-csoportkörben. És az most tényleg nem hiányozna. És végül egy döntetlennel mire mennénk? Be lehetne rakni a többi mellé a tarsolyba. Fényesebb volna, mint a bosnyákok elleni, az igaz, de hát mégiscsak egy döntetlen, már megint. Ebben a kontextusban talán az lenne a legszebb, ha egy keményen védekező francia csapat két gólt lőne, de végig izgalmas meccsen végül 3-2-re kikapna. Gólokat lőni Németországnak, majd férfias küzdelemben alulmaradni, az nem szégyen, az lehet konstruktív is. Akkor le lehetne jönni úgy a pályáról, hogy hát ma nem jött össze, de látszik, hogy van rá sansz, ha nem is most nyáron, ha nem is a következő VB-n, de 2016-ban mindenképp. Szurkoljunk egy 3-2-es német győzelemnek? Azért az snassz volna.

Na de mire is számítsunk akkor.

A holnapi meccsel az a legnagyobb baj, hogy úgy volt legutóbb, itt már a majdani EB-keret próbálhatja ki magát. Ehhez képest Rémy és Benzema lesérült, Diaby még nem épült föl, és hogy mennyire megváltozott a felállás ősz óta, azt mi sem mutatja jobban, hogy az utóbbi időben olyan nevek keringenek, mint Lass Diarra vagy Gourcuff. (Honnan tudta ezt a kutatóintézet már tavaly, elképzelni sem tudom, de le a kalappal, ezt hívják szakértelemnek.) A legutóbb titkon messiásként emlegetett Martin a Ligue 1 utolsó helyén szenved a klubjában. Az utolsó válogatott-meccsein metamorfózison átesett Nasri eminenciáskodik Manchesterben. Mexès még nem száz százalékos, és épp a múlt hétvégén tiltották el három meccsre, mert megöklözte a juvés Borriellót. Ehhez képest az általam már eltemetett Ribéry feltámadt a Bayernben, legutóbb egyedül verte a Schalkét 2-0-ra. Külön öröm lesz neki, hogy hazai pályán játszhat: a franciák még mindig rendszeresen kifütyülik, míg a németek szeretik, felüdülésszámba mehet majd Francknak, hogy nem utálja annyira a válogatott-meccs közönsége. Tán még tapsot is kaphat. Ribéry mellett a másik potenciális visszatérő Alou Diarra, aki az OM-ben feledteti tavalyi katasztrofális formáját. A másik reménység pedig a Montpellier-ben remeklő Giroud, aki most megmutathatja, hogy tudja helyettesíteni Benzemát, ha kell.

Hogy mi lesz a felállás vagy a taktika, arról csak találgatni lehet. Blanc szerint az lesz a döntő, hogy ki tudja jobban tartani a labdát, amiből arra következtethetünk, hogy nem akar beállni védekezni. Ez valószínűleg bölcs gondolat, ugyanakkor a középpályán továbbra sincs megbízható irányítója, bár ezzel nem lehet mit kezdeni úgyse. Ha a keretet nézegetjük, nem tűnik valószínűnek a 4-3-3, bár Blanc-nál sose lehet tudni. Azért mernénk fogadni egy 4-2-3-1-re. Hátul a szokásos felállás várható, csak az a kérdés, Debuchy vagy Réveillère lesz-e jobb oldalt. Középen M'Vila és Alou Diarra kezdhetne pl., de az is kézenfekvő, hogy Blanc kipróbálja Martint, ha már a körülmények ellenére meghívta. Hogy kié lesz a bal szél előttük, ezúttal aligha kérdéses: Ribéry ebben a szezonban 13 gólt lőtt, és 10 gólpasszt adott a Bayernben, míg Malouda mérlege 2 gól és 6 gólpassz a Chelsea-ben. Alighanem Giroud is kap lehetőséget, a többi pedig valószínűleg attól függ, amit Blanc az utóbbi napok felkészülésén látott. Ehhez kapcsolódóan megjegyezzük, hogy összesen kettő darab edzést tudtak tartani a franciák, amiből az első egy felvezető lazázás volt csak, Blanc állítólag csak ma (kedden) tartott taktikai értekezletet, és az egyetlen pozitívum, amiről a hétfői sajtájon beszámolt az volt, hogy ezúttal senki sem késett el az edzésről.

Az örök pesszimisták arra emlékeztetnek, hogy a VB előtt a spanyolokkal játszottak a franciák, és noha az ellenfél két gól után nagyvonalúan lejjebb kapcsolt egy fokozattal, a kicsit kínos meccs után még kínosabb VB jött. Mi nem emlékeztetünk erre. De az, hogy ez a csapat összeáll az EB-ig most már szinte elképzelhetetlen. Ez a meccs, amire úgy készültünk, mint az EB előtti főpróbára, megint nem lesz más, mint próbálkozás. Haragudni végülis nincs kire érte, ez van. Innen szép nyerni, ahogy mondani szokás.

Laurent Blanc:

"Minden meccsre úgy állunk ki, hogy győzni akarunk. Az más kérdés, hogy az ellenfél kvalitásaival is tisztában kell lennünk. Németország nagy csapat. Én a sajátomtól azt várom, hogy a játéka végre javulást mutason. Jobban kell játszanunk, mint azt az utóbbi időben tettük."

Ja, a csapatkapitány Lloris lesz, és a Nike lecserélte a csíkos mezt, a kékek tiszta fehérben játszanak majd.