Laurent Blanc szövetségi kapitány sereget toborzott a jövő heti fehéroroszok és a bosnyákok elleni EB-selejtezőkre. 9 dél-afrikai csendkirály visszatalált a keretbe.

KAPUSOK: Carrasso, Lloris, Mandanda
VÉDŐK: Clichy, Mexès, Rami, Sagna, Sakho, Trémoulinas
KÖZÉPPÁLYÁSOK: Diaby, A.Diarra, L.Diarra, M'Vila, Malouda, Menèz, Valbuena
TÁMADÓK: Benzema, Gameiro, Hoarau, Rémy, Saha.

Kapitányi meglátások alant.

Nyitószavak
Mozgalmas héten vagyunk túl, alkalmazkodnunk kellett a Fegyelmi Bizottság döntéseihez. 8 nap múlva selejtezőt vívunk, a legkevésbé sem szeretnék foglalkozni a dél-afrikai történésekkel. Fejest ugrunk és onnantól kezdve csak azt fogják számon kérni rajtam, hogy a csapat nyer-e vagy sem. Remélem ez a lista a jelenlévőkről fog szólni és nem a hiányzókról. Még mindig építkezünk, ahol a pillanatnyi forma dominál. 21 ember elég két meccsre, az ideális igaz 18 lenne.

A jelenlévőkről
Gameiro egy érdekes játékos, fiatal, biztos helye lett volna Norvégiában, ha nem sérül le közvetlenül előtte. Ideje megismernie a nemzetközi szintet, ami más, mint a Ligue 1. Helyzetbe kell kerülnie, mélységből indulnia, ha érvényesülni akar. Saha játéka mindig is tetszett, sajnálom, hogy ilyen gyakran volt sérült. Nagyon jól mozog, érzi a kaput, sok jó képességgel bír. Manapság fontos, hogy legyen egy játékosod, aki gólérzékeny.

Miért hagytam volna ki Lass-t? Beismerte, hogy hibázott. Önök is biztosan követtek el hibát, mégis itt vannak. Az akkori Real-felkészülés fényében nagyon az alapozás elején járt. Adjon hozzá egy 14 órás repülőutat (Los Angeles-Párizs - a szerk.), az időeltolódást...Ő egy sokoldalú játékos, aki révén elég 6 védővel számolnom.

A távolmaradókról
Először is, Jérémy Toulalan jelenleg eltiltott. Másodszor, ő és az edzője amellett döntöttek, hogy posztot vált, ez nem szokatlan, velem is megtörtént. Ha vissza is jön, aktuális helyére, középhátvéd posztra fogok rá számítani. Most még tapasztal, így kell némi idő, hogy alkalmazkodjon. A válogatottat ismeri, ez pedig új kihívás számára.

Ha Koscielny a lengyel válogatottat választja, hát tegye. Követjük őt, de két éve még a Tours-nál volt, tavaly a Lorient-nál. Ha sikerült megvetnie a lábát az Arsenal-nál, számítani fogok rá. De nem fogunk tudni 7-8 középhátvéddel játszani. Érdekes játékos és hogy őszinte legyek, el is mentünk megfigyelőbe. Egyelőre itt tartunk.

A cséká személyéről
Még mindig nem döntöttem a csapatkapitányi karszalagról. Olyan embernek kell adni, akik tudja kezelni az ezzel járó felelősséget. A karszalagnak nem teherként, hanem felszabadító erőként kell érvényesülnie, ha a megfelelő emberre kerül. Ha az akarsz lenni, elsősorban a többiekre kell gondolnod. Nem kell megmagyarázni ki a vezető, mert ez látszik. Néhány játékost jobban ismerek, mint másokat, tudom mire képesek. Ha van egy, aki kiemelkedik, ő lesz a Kiválasztott.

A várható taktikáról
Van egy kezdő 11 a fejemben, de hétvégén bajnoki forduló jön, így nem lehetek eléggé biztos a dolgomban. A héten edzeni fogunk, fejleszteni fogunk a játékunkon. Ha valami váratlan történik, el kell fogadnunk. Nem árulom még el hogyan fogunk játszani pénteken, mert az ellenfélnek nem adnék tippeket. Egyensúlyt kell találni a védelem és támadósor között, ami nem lesz könnyű, tekintve, hogy sokan most kezdik válogatott pályafutásukat. Ha ránézek a listára, olyan játékosokat látok, akik számítanak a klubjukban. Jó játékosokkal vagy jó csapattal rendelkezni ég és föld.

A csapatgörbe monoton növekedéséről
Jelenleg nem tudunk egy szilárd magra építkezni. Ezt próbáljuk most kialakítani, hogy biztos alapot nyújtson a jövőbeli alakításokhoz. Lesznek játékosok, akik nem ott fognak játszani, ahol klubjukban. Abidal középhátvéd a Barcában, tavaly pedig még szélső védőt játszott. Ha rögzül valamilyen poszton, latba veszem. William Gallas-nak eltartott egy ideig, míg új klubot talált, így fizikailag biztosan nincs optimális helyzetben. Összességében fiatal csapattal dolgozni előny, de ezen a szinten ez kevésnek bizonyulhat. Szükség van kísérőkre, tapasztalt játékosokra, így éltünk a lehetőséggel. A cél az, hogy legyen egy fiatal, tehetséges csoport, akiket vezethetnek a kopók.

Zinedine Zidane szervezetfejlesztői kvalitásairól
Kíváló ötletnek tartom elhozni Stéphane Diaganát vagy Claude Onestát, kár, hogy nem voltak focisták. De érdekes perspektívát nyújthatnának. Néhány játékosról határozottan lerí, hogy a válogatottra csak másodlagosan gondolnak. Az olyan játékosok, mint Zidane, képesek lehetnek megfogalmazni, megfogni a dolgok velejét, miszerint a klubok felett áll valami nagyon fontos: a nemzeti válogatott. A fiatalok közül többen döntést hoznak, de nem gondolkodnak. Nem veszik számításba a válogatottat.

Szabadabb írás következik, hisz a tényekről többet tudunk, mint szeretnénk, így ebben az sporteseménybeli uborkaszezonban legyen ez a gondolatrendezés helye.

A minap egy marathoni futásról szóló film kapcsán csírázódott ki bennem egy  nem túl erős allegória, ami bár nem életszagú, mégis képes megfogni a francia foci, a világmindenség meg minden Janus-arcát.

Tehát marathon. Köztudottan két ember részesül a legnagyobb tapsban.

Az egyik egy profi, egész életében a teljesítményre nevelték, erre készült, hozzá hasonlóakkal együtt nevelkedett, korán bekerülve ebbe a zárt körbe. Izmai kifejlődtek, készségei csúcsra lettek járatva. Biztos kézzel-lábbal legyőzi a második helyzettet. Epic FAIL és WIN határmezsgyéjén utóbbira billen a mérleg. Aranyérem, történelem, halhatatlanság.

A másik egy köpcös, csapzott csinovnyik. Munkaidő után átszellemülten kapja fel a trikót, kimegy a természetbe, képességei meg sem közelítik egy leendő sampionét, de ő  csak megy, mint Kane a Kung-Fuban. Liheg, biceg, öklendez de nem adja fel, csak tolja egyre kijjebb a saját határait. Több órás lemaradással, sötétedéskor tuszkolja be magát a célba. Megcsinálta.

Ki itt a győztes? Ki itt az értékes? Ki a szeretetreméltóbb?

Nincs jó válasz, mindkettőben hiszünk, mindkettő példaképünk, ideális esetben ötvözni is lehet, ha a győztes ádáz csatában diadalmaskodik. Nincs hivatal vagy Egy Nemes Igazság, aki megmondja melyik tulajdonság bír nagyobb súllyal.

Jelenleg Galliában a múlt hozadékaként Marina-árok mélységű lövészárok fekszik a két archetípus között. A számtalan onlány kérdőív eredményei szerint a közvélemény 98%-a a köpcös mellett áll, de nem büszkén, hanem bosszúvággyal telve megkövezi, majd jól máglyára küldi a jó képességű srácot, aki paradox módon közelebb áll ahhoz, hogy WIN szerepeljen a neve mellett. A fighter kispolgár egyáltalán nem biztos, hogy fog elérni eredményeket, de ő makulátlan, kifogástalan értékeket képvisel. Egy közülük.

A hasonlat persze pontatlan. A jó képességű gyerek nemhogy nem nyert semmit, de még szembe is köpte mindazt, amit kispolgár képvisel. Bocsánatkérés megtagadva, bocsánatfogadásról szó sincs. Bűn büntetésért kiált, így szankciók sora jön. Ekkor mi történik? A büntetettek kikérik maguknak (már-már de gaulle-i ellenállás szalagcímeket eredményezve), a korábban kispolgárból Elnökké választott mester 1 meccsben értelmezi az életfogytiglant, a napkeleti sikeredzők pedig felhívják a figyelmet, hogy bár törvényszegő arcok a győztesebbek, nélkülük -bizony mondják-, csak végtag nélküli lovagok maradnak a pályán.

Szeptember elején jön Fehéroroszország és Bosznia-Hercegovina. Nem babra. Tétmeccs, selejtező. Kikkel? Hogyan? Milyen eredménnyel? 

Faites vos jeux.

Újabb epizód az Első francia csók-szériában, ezúttal a Bölcsek Tanácsa intézett váratlan nyílt levelet a Francia Labdarúgó Szövetséghez (FFF). Az előző epizódban az FFF ádáz gonosz döntést hozott 5 játékos ellen, szankcionálva dél-afrikai félrelépésüket, de úgy gondolta három vén sage, pontosabban egy EB (Hidalgo)-, egy VB (Jaquet) győztes és egy 170 évig ugyanazon klubban edzősködő (Roux) guru, hogy azért a zsarnoknak vissza kellene fognia magát.

Az alábbiakban levelük fontosabb szösszenetei olvashatóak, a közeljövőben bekövetkező csavarok és amnéziás megbetegetéseket megelőzve pedig készül egy infographic, summázva ezen paulaéspaulinai komédiát.

"Úgy hisszük, Laurent Blanc, az új szövetségi kapitány múltjából adódóan már hivatalba lépése előtt is kíválóan megértette labdarúgásunk helyzetét. Ebből kifolyólag - rendezve a számlát és új rajtot véve - kollektív és sportszakmai szanckiót vetett ki a busz ügyében érintett játékosokra. Szakítani akart a múlt örökségével és ezt világosan mindenki tudtára adta."

"Ezen levél aláírói úgy gondoljuk, akkor mindenki megértette az új szövetségi kapitány üzenetét és végtére a 2012-es EB selejtezőkre vethette figyelmét. Nem így történt, a Fegyelmi Bizottság múlt keddi döntése nyilvánvalóan nem erre enged következtetni."

"(...) A döntés igazságtalan (a kiszabott büntetésnek kollektívnek kellene lennie, ahogy a bojkott is történt!), egyenlőtlen, aránytalan (miért ekkora különbségek?), jogi alap nélkül szankcionál, ezzel olajat öntve a tűzre, miközben ma mindenki számára világos, hogy azt el kell oltani és újraépítkezni."

"(...) Ha meg is értjük, hogy Raymond Domenech utódja jelezte, mindenki pótolható, megértjük, hogy a kialakult helyzet csak nehezíti munkáját és ezzel a válogatottét."

" (...) Ha azt mondjuk, hogy manapság a francia labdarúgás nincs jól, mit fogunk mondani, ha a Kékek a selejtezőket vereségekkel nyitják? Mi lesz a közvélemény, a szurkolók, a média véleménye, miközben láthatjuk mi folyik a közéletben? Mi több, mi lesz a szövetségi kapitány véleménye, miután ennyi akadályt lát az útjába gördülni miközben inkább segítséget és támogatást érdemelne? Ilyen magányban nem lenne-e törvényszerű a lemondása?"

"Mielőtt késő lenne, az FFF-nek reagálnia kell és megoldásokat nyújtania.(...)"

"A józan észnek és a közérdeknek kell felülkerekednie. Ezért kérjük az FFF-t, egy felejtésre ítéltett krízis másnapján, hogy hozza meg a szükséges döntéseket az ügy megoldása érdekében."

Ki a bűnös(ebb)?

Egy focista, aki verbálisan inzultálja edzőjét egy világbajnoki csoportmeccs félidejében vs. egy focista, aki mellbe fejeli ellenfelét a világbajnoki döntő hosszabbításában?

Az első ember történetéről itt lehet olvasni.

Kicsit hosszabban folytatva kívül büdös, belül omlós hagymás pillanatképünket, foglalkozunk még pár nyilatkozat erejéig a legfrissebbekkel, majd tekintetünket a szebb jövő felé fordítjuk. 

Mint ismert, Evrára leginkább Lilian _{na-várjál-ezt-a-második-gólt-hogy-is-rúgtam-be} Thuram acsarkodik, aki még a VB ideje alatt olyat talált nyilakozni, hogy ha rajta múlna, Evráról örökre letépné a válogatotti rangjelzést. Evra szerint Tutu bemocskolta a nevét és attól még, hogy rabszolgaság témájú könyveket cipel a hóna alatt és intellektusi mivoltát szemüveg hordásával toldja meg, még nem lesz egy Malcolm X. (Nem vicc, tényleg ezt nyilatkozta). "Meglep, hogy felelősségre vonnak, mert azt gondoltam mindenki túl akar lenni a fájdalmon. A jövőre kell gondolni". Talleyrand meg ezeket hallván forog a sírjában. Jöjjön politikus csemeténk szájából még két kulisszatitok, ezzel letudva a Blikk-formátumot.

Nem árulunk zsákbamacskát, ha azt mondjuk, a francia labdarúgás tisztviselői erőteljesen politikai töltetű, az elődök szarát görcsösen kerülő döntéseket hoznak. Az újonnan megválasztott elnök, a 67 éves Fernand Duchaussoy a korábbi elnök, Jean-Pierre Escalettes 10 évvel ezelőtti alterego-ja, külsőt leszámítva: amatőrvilágból felkapaszkodott tanáremberek, akik 2005-ben is egymást követték az Amatőr Labdarúgó Liga élén. Őskövületek. A titkos szavazáson 20-ból 20 szavazatot bezsebelő új elnök első gondolata: "Laurent Blanc lesz a technikai vezető, én pedig egyszeruen a vezető". Szankciók, kedves uram? "Kellenek a szankciók, de különböző módozatai lehetnek. Felfüggesztés, közmunka, vagy gazdasági jellegűek, utóbbira a prémium-megvonás már jó példa volt". Később határozottan ellenezte a Ribéry-Benzema páros beválogatását, utóbbi kiderült, 50%-ban ez már bukó. Lesz ez 100% is. Preszítzst viszont nehezebb lesz csiholni, elég csak az Elzászon túlra nézni, ahol Karl-Heinz belemarkolt a zacsiba és haptákba állva kijelentette, hogy a Fegyelmi Bizottság elé márpedig ő nem engedi el Kaiser Franck-ot. Az ügynek biztosan lesz foganatja, addig továbbra is várják szeretettel Párizsban Evra, Toulalan, Abdial, Anelka és <dobpergés> Szemöldök mellett a vádlottak padján.

A tisztelet ennek ellenére Blanc-nal kölcsönös, kérdés, hogy ha hidegebb szelek fújnak sporteredményileg, mekkora lesz a turéshatár. Escalettes-nek ebbe tört bele a bicskája: döntéseihez hű, de sokszor kétértelműen fogalmazó, megjelenéseivel csendőrt játszani próbáló nagypapi szerepbe bújt. Dushaussoy finomabb politikai kvalitásokkal büszkélkedhet, meglátjuk miként lavírozik egy-egy köhögősebb selejtező után. Az FFF felépítésének különlegessége, hogy 3 főmufti alkotja mind az amatőr, mind a profi világ hierarchiájának csúcsát, és itt jön a barbatrükk: egyelőre csak egy ember került lefejezésre, a másik két személy (Jacques Lambert, ügyvezető igazgató, a 2016-os EB pályázat Lord Coe-ja és egy bizonyos Gérard Houllier, DTN*), akiknek szerepük volt abban, hogy Szemöldök 2008 után maradhatott, továbbra is jelen van, így a szkeptikusok egy bebetonozott status quo-t vizonálnak az elkövetkező évekre.

*DTN=Directeur Technique National, avagy nemzeti technikai igazgató, aki egyszerre felel a bírói tevékenységért és stratégiai irányvonalakat szab meg lentről építkezve egészen a válogatottak szintjéig.

A cím nem saját szóvicc - ezzel a kedves üzenettel köszönötte maréknyi francia szurkoló Président első válogatott meccsét edzőként.

Fun fact: a kezdő sípszó elhangzásakor a pályán tartózkodó 11 francia játékos kumulált válogatott meccseinek száma 35 volt. Ez hozzávetőlegesen 1/4-e Lilian Thuram válogatott meccseinek.

A kérdőjel viszont az eredmény miatti B-moll-nak tudható, szándékosan. Ugyanis az újdonsült válogatott nyert helyzetből szenvedett vereséget a hórihorgas vikingek ellen, ami egyrészt tükröt tart a védelmi állapotokról, másrészt jelzésértékű lehet a csapat mentális állapotáról. A francia csapat összetétele, Ben Arfa gólja és röpke értékelése a továbbiakban.

Stephane Ruffier - Rod Fanni, Adil Rami, Philippe Mexes, Aly Cissokho - Moussa Sissoko (Lassana Diarra, 46), Yann Mvila (Yohan Cabaye, 74), Charles N'Zogbia (Hatem Ben Arfa, 46), Samir Nasri (Jimmy Briand, 79) - Loic Remy (Jeremy Menez, 46), Guillaume Hoarau (Karim Benzema, 61).

Ben Arfa gólja és a többi találat emerre. (Az embeddelést megtanuljuk házi feladatnak).

Hogy a pozitívumokkal nyissunk, Hoarau megállta a helyét 9,5-esként, Ben Arfa czibori rongylábakat növesztve galoppolt itt-ott-amott, Ménez olyan lendületes volt, hogy a meccs után a pályán maradt megkeresni az árnyékát. Nasri, az ügyeletes karmester az első félidőben a gyémánt 4-4-2-ben egész szépen csillogott, mozgott és mozgatott, ihletett és indított, mindezt a nyugalom tudatában, hisz élő pajzsa, M'Vila kíválóan tette, amit csak az ipari Dyson porszívók tudnak.

Messzemenő következtetéseket levonni persze badarság lenne, mégis nehezen lehet elmenni amellett, hogy Lassana Diarra ordas nagy hibát követett el a második gólnál, Rami és Mexes kevesebb kapcsolatot sugároztak, mint John McCain és Sarah Palin, kollektív szinten pedig mindenki hibáztatható, amiért nem nőtt 26 centivel nagyobbra a pontrúgásoknál. Ebben a keretben ellenben potenciál még mindig van, automatizmus kevesebb. Kérdés, hogy az idő és a nyomás hatására gyémánttá alakul, vagy szénné porlad.

Blanc nyilatkozata:

A játék képe tetszett. Mindig azért játszunk, hogy nyerjünk, így most egy vereség után nem lehetünk elégedettek. Néhány játékos megmutatta mennyi minden rejlik bennük, így a jövőben komoly opciót jelenthetnek. Igyekeztünk a földön tartani a labdát, laposan játszani, ilyenkor viszont sajnos a legkisebb hibáért is súlyos árat kell fizetni.

Malőrt még nem, tanulópénzt viszont hagytak a számlán a fiúk.

Garcon, fizetnénk!