A meccset a legjobban Domenech ingerült ordítozása foglalja a legjobban össze:

-A Henry, a tojásom!
-Hozom, uram - fut az öltöző felé a 12-es számú csatár, aki mindig örül, ha kicsit foglalkoznak vele.
-Ne hozza... Vakarja!

Henry pihegve fut oda a dolgát tenni, mert bár ez a meccs iksz lett, lesz még két kör, amelyiken szívesen pályára lépne. 

A 4-3-3 újra befuccsolt, teljesen reménytelenül nyomtunk végig a meccsen, a csatáraink közül csak Ribéry játszott valahogy, a többiek sehogy. Középpályáról semmilyen támogatást nem kaptak támadásban elől. Védekezésünkre semmi panaszunk nem lehet, mert Uruguay semennyire nem volt veszélyes, talán Forlan egyszer. 

Ha Domenechnek lenne egy kis esze, ahogy nincs, akkor két csatárral, erősebb középpályával lépne pályára, Ribéryt visszavonná, Anelkát pedig nem csak fejelésre használná.

 "Az új uruguayi Messit" kiállították, Loderiónak hívják. De vajon ki lehetett a régi urugayi Messi? Van 110 percünk találni egy gólt.

 Domenech értetlenkedve hallgatja ezt a borzalmas vuvuzelázást, és mivel magától nem tudja megfejteni, ezért megkérdezi a jobb szélen éppen elfut a Maloudától: Forró a vuvuzela?
- Nem forró, uram - lihegi egy bicikliscsel közben a játékos.
- Akkor miért fújják? - néz körbe lassan, mint egy Tarr Béla-kamera a nyitójelenetben.

Forlanban 20 percenként sokkal több lehetőség van, mint a franciákban egész meccsen.  

Anelka helyett jön Henry, üdvözöljük az ír szurkolóbarátainkat! Tedd fel a kezed, mert én más vagyok.

 Domenech bement a pályára, hogy kezdő Napóleonként tegyen rendet a veszekedő játékosok között, ilyen egy igazi tréner.