Mai posztunkban folytatjuk a felkészülést az EB-re, és rögtön komoly szociálpszichológiai problémákkal találkozunk szembe. Miért szurkoljunk a franciáknak? Mert ugye Trianont itt nem is említjük meg, mert vége a blognak, de valahogy a franciák hiába játszanak jól és eredményes focit, nem menő nekik szurkolni. Az 1998-as VB-n például borzalmasan kínos volt, amikor a hazai rendezésű döntőn jött Zidane és fejelt (mégis a brazilok játszották a legszebb focit addig). 2006-ban megint nagyon kínos volt, még ha Materazzit mindenki szívesen lefejelné, ráadásul kikaptunk.

Mostantól várjuk minden kedves olvasó véleményét a csapatunkról, az ellenfeleinkről, illetve bármilyen személyes élményt, ami a francia csapathoz kötődik. Elsőnek íme egy olvasói levél egy ismerőstől, aki a blog beindulásakor vad emlékezésbe kezdett a gtalkon. Leírta. Tegyetek így ti is: valuska(kukac)mail(pont)index(pont)hu.

Azon gondolkozom, hol kezdjem. Nálunk a családban tabu volt a foci. Apám első osztályú kézilabda játékos volt, később pedig – komolyabb térd- és bokasérüléseit követően – edző lett. Pihenésképpen pedig teniszt nézett és játszott. Egyszóval, én sosem fociztam. Be sem vettek az általános iskolai csapatba. A gimnáziumban mindenki kosárlabdázott. Akkor éppen az volt a menő a csajoknál. Emlékszem az első „külön-nyaralásra”: 17 évesen (1998-ban) barátaimmal végigjártuk az olaszországi vulkánokat. Éppen egy szirakuzai kempingben időztünk, amikor az olasz-francia meccs volt. Fügeborok hűltek a szökőkútban. Akkor és ott láttam életemben először az elejétől a végéig egy focimeccset. Hatalmas kivetítő, rengeteg ember. Problémás kamasz voltam, hajlamos az ellenkezésre, így aztán úgy döntöttem, hogy a franciáknak fogok drukkolni. Majdnem megvertek, a végén menekülnünk kellett a helyszínről (ez persze nem csoda…). Azt éreztem akkor, hogy lám, a francia is milyen kicsi és elnyomott nép. Viszonyítás kérdése az egész. Lényeg a lényeg: elkezdtem focit nézni. Fontos lett Darvasi fociskönyve, meg Esterházyé is. És azóta is a franciáknak drukkolok (a Magyar Íróválogatott mellett, természetesen). Így megy ez.
Babiczky Tibor

Bafetimbi Gomisnak elég volt két gólt lőnie kedden Ecuadornak, mert bekerült a végleges csapatba.

De milyen jó csapatunk lehetne ebből is? A kapuban ott lehetne a PSG-s Landreau, előtte a most kitett Escudé és Mexés, a védelem szélein a figyelembe se vett Sagna és Clichy, a középpályán Flamini, Alou Diarra, Hatem Ben Arfa, csatárban Djibril Cissé és David Trezeguet.

Aki értelmesen elmagyarázza nekem, miért nem viszi magával Flaminit, az kap tőlem egy camembert sajtot!

Íme a kihagyott Flamini:

Ecuador ellen kettőt vágott Bafétimbi Gomis, aki ezzel egyre nagyobb kedvet csinál nekem az EB-hez. Utoljára ki volt képes két góllal bemutatkozni? Na,ki? Zidane, bizony, ahogy ezt  egy kedves komentezőnk is már megírta. A 85-ös születésű csatárról Domenech a kerethirdetés előtt csak annyit mondott: Hosszú karrierje lehet a francia válogatottban, a képességei megvannak hozzá. Remélem, ez nem azt jelenti, hogy a St. Étienne támadajó ilyen pazar játék után nem kerül a keretbe (idén 34 meccsen 16 gól). Mert ugye Domenechnél soha sem lehet azt tudni: a védekezés a mindene, szegény Trezeguet is ezért kerülhetett ki.

Gomist már az idény közben megkereste a Chelsea, a Newcastle United, az Arsenal, a Rangers. Magyarországról nem keresték meg, tehát jó focista.




Franciaország: Frey (Mandanda 46), Sagnol (Clerc 74), Thuram, Escudé (Evra 46), Abidal, A. Diarra (Flamini 46), L. Diarra, Nasri, Ben Arfa (Malouda 78), Cissé (Gomis 46), Anelka.

Ecuador: Elizaga, De Jesus, Hurtado, Castro, Mina, Castillo, Ayovi, Valencia, Cortez, Quiroz (Borja 64), Tenorio.

Végre kijelölte Domenech a keretet, amiben a legnagyobb meglepetés, hogy a Juventus csatárát, David Trezeguet-t nem viszi magával a szövetségi kapitány. Ez nem róla szól, hanem a csapatszerkezetről, mondta Domenech, aki valószínűleg elfelejtette, mit tett Trezueguet az EB-ken. És idén csak 20 gólt rúgott az olasz bajnokságban, érthető, ha nem fér be, haha. Az EB előtt még találkozunk Ecuadorral és Paraguay-jal barátságos meccseken, de nekem ez a Domenech nem tetszik.


Kapusok: Grégory Coupet (Olympique Lyonnais), Mickaël Landreau (Paris Saint-Germain FC), Sébastien Frey (ACF Fiorentina), Steve Mandanda (Olympique de Marseille).

Védők: Willy Sagnol (FC Bayern München), Lilian Thuram (FC Barcelona), William Gallas (Arsenal FC), Eric Abidal (FC Barcelona), Patrice Evra (FC Manchester United), Jean-Alain Boumsong (Olympique Lyonnais), François Clerc (Olympique Lyonnais), Julien Escudé (Sevilla FC), Philippe Mexès (AS Roma), Sébastien Squillaci (Olympique Lyonnais).

Középpályások: Alou Diarra (FC Girondins de Bordeaux), Mathieu Flamini (Arsenal FC), Patrick Vieira (FC Internazionale Milano), Claude Makelele (Chelsea FC), Jérémy Toulalan (Olympique Lyonnais), Lassana Diarra (Portsmouth FC).

Csatárok: Franck Ribéry (FC Bayern München), Florent Malouda (Chelsea FC), Sidney Govou (Olympique Lyonnais), Samir Nasri (Olympique de Marseille), Hatem Ben Arfa (Olympique Lyonnais), Nicolas Anelka (Chelsea FC), Thierry Henry (FC Barcelona), Karim Benzema (Olympique Lyonnais), Djibril Cissé (Olympique de Marseille), Bafétimbi Gomis (AS Saint-Etienne).

Na, most lehet szidni Domenechet.

Itt szurkolni fogunk a franciáknak, mert egyedül nekik érdemes, mivel az Arsenalból elég pofás különítményt hoznak, és ugye itt játszik a Világ Legrondább Focistája, a bayernes Ribéry, aki hihetetlenül cselez és adja a labdát. De mellettük nem ez szól, hanem Zidane, aki búcsúképpen lefejelte Materazzit, amivel örök emlékművet állított a védekezés elleni focinak. Fussunk, rúgjunk gólt és mindig eggyel többet, mint az ellen - ennyi a taktikánk nagy vonalakban. Persze ez nem mindig jön be, de mi, franciák azért eljutunk a döntőbe.

Az EB a mi műfajunk: 1984-ben és 2000-ben is megnyertük, de idén megszívatott minket Franz Beckenbauer keze, mert a hollandokkal, az olaszokkal és az örök fekete ló, Romániával kerültünk egy csoportba. Mi Romániával kezdünk, ami talán jó. Talán nem.

Szóval gyűjtjük az infókat, meccseket nézünk, értékelünk, elemzünk és tologatjuk a bábukat a mágnestáblán. Aki akar, csatlakozzon.