Nem akármi, hanem a 4-3-3-as új felállás debütált Costa Rica ellen, és bár a 2:1-es győzelemmel látszólag elégedettek lehetünk, valójában a szenvedésről és Ribéry eltűntetéséről kellene beszélni, ahogy ezt teszik sokan a francia sportsajtóban (a France Football ígéretesnek tartotta a játékot).
A Govou-Ribéry-Anelka hármasban van némi reményünk, főleg, ha Anelka kicsit előrébb indul, középpályán a Gourcuff-Malouda páros lehet érdekes. A csapatsportban ez a csodálatos: van csomó jó játékosod, de kell egy rendszer és egy elv, aminek mentén pályára lépnek. Domenech két éve sokat változtatott, a selejtezőkön is szenvedtek, most sokkal kevesebb az elvárás, hiába nyilatkozzák a játékosok, hogy a kupáért utaznak Dél-Afrikába. Ha Ribéry és Gourcuff megtalálja a ritmust, és ha csatárposzton történik valami gólérzékenységi-változás, akkor még a negyeddöntőt is elérhetik talán. A csapatkapitány, Evra jó volt a vonalon, a vádlisérülésből felépülő Gallas csak megoldotta a nem túl komoly feladatát, de így is majdnem kiszúrt Mandanda kapussal egy rövid és lassú hátrapasszal. A középpálya egyik meglepetése Toulalan jó játéka volt, rá lehet építeni a későbbiekben.
Az első gólunk óriási mázli volt, a második az elsőmeccses Valbuena szép találata, de a kettő közti Hernandez gól felhívta a figyelmet arra, hogy ebben a rendszerben 20 méter környékén nehezen veszik fel a franciák a támadókat. A meccsen végig nyomtunk, 61 százalékban nálunk volt a labda.
Franciaország–Costa Rica 2–1 (Sequeira 22. – öngól, Valbuena 83., ill. Hernández 12.)
A franciák: Mandanda – Sagna, Gallas (Squillaci, 46.), Abidal, Evra – Gourcuff, Toulalan (A. Diarra, 46.), Malouda (Diaby, 77.) – Govou (Valbuena, 66.), Ribéry (Gignac, 84.) – Anelka (Henry, 46.)