Minden idők egyik legrobbanékonyabb csatárának lesz a búcsúja Dél-Afrikában, ahova a nagy, eposzi hősökhöz hasonlóan saját büntetéseként jutott ki. Maradona kezezésénél Isten kezét emlegették, Henrynál nem.

Thierry Henryt már a franciák is leírták, de neki végig kell csinálnia az utolsó pillanatig, ha már az írek ellen kézzel beütötte a labdát, ezzel kiharcolva a világbajnoki szereplést. Egy remek játékos önmarcangoló végjátéka várható a negyedik vb-szereplésén. A 33 éves Henry lesz az első játékos a francia futballtörténelemben, aki négy vb-n lép pályára.

Nem szeretnék pályaívet rajzolni, mert mindenki ismeri. Amikor a Monacóból a Juventusba került, elképesztően nem találta a saját játékát, szenvedett, talán ez a helyzet most nála a válogatottban: se a saját játékát nem találja, se a rendszerben a helyét. Akkor szerencséjére jött korábbi edzője, Arsene Wenger, aki elvitte, majd hozzá és a stílusához alakította a csapat játékát: gyors, ügyes és kreatív volt, jó volt nézni őt. Itt 235 bajnoki meccsen rúgott 174 gólt. Párduc mozgású volt, stílusos és ötletes, úgy robbant ki egy-egy cselből, ahogy kevesen, ráadásul képes volt végigcselezni a pályát. Az Arsenalból lelépett Barcelonába, nyert bajnokságot, BL-t, szuperkupát, de már nem focizott azon a szinten, amin korábban, pedig voltak ígéretes hónapjai (49 meccs, 26 gól).

A válogatottban élte meg a legnagyobb sikereket. 1998-ban vb-t nyert a brazilok ellen, 2000-ben megnyerték az EB-t, a 2006-os vb-n másodikok lettek. 116 meccsen 51 gólt rúgott, többet Platininél és minden franciánál, és a Barcelonában alig kap szerepet, Pep Guardiola előbb állította volna be a gyúrót az Inter ellen, mint Henryt, hogy gólt rúgjon, és eközben a válogatottbeli játéka is egyre rosszabb lett. Ez az utolsó fellépése, nem megy neki a játék, de hátha még egyszer elkapja a ritmust.