Ha valaki volt már tagja csapatnak, tudja, milyen tehetetlenül vergődni egy rossz taktikai felállásban. A franciák önmegsemmisülése pontos példája annak, miért van szükség edzőre. Anelka nyerni akart, higgye el mindenki, ahogy azt is, nem az a baj, hogy egy rúgott góllal estek ki, hanem az, ahogy: pökhendien, nagyképűen, lázadozva, reménytelenül és esélytelenül. Egy igazi edző 11 utcagyereket is képes csapattá alakítani. Egy rossz edző a csapatot 11 utcagyerekké bomlasztja.

A játékosokkal egyetértésben: senkinek semmi köze hozzá, hogy egy csapatban a játékos és az edző hogyan intézi a dolgokat, mivel azt sem tudjuk, korábban hogy volt. A játékos próbál mindent megtenni, de egy rossz taktikai felállás, ahogy a Domenech-féle 4-3-3 az impotens játékkal vált egyenlővé, megbénítja nemcsak a legjobb játékosokat, mint Ribéry, Evra, Toulalan vagy Anelka, hanem egy csapatot sem működtet, sőt előbb szétszedi, majd önmagát falja fel. A tehetetlenség előbb csalódottságot, majd erőszakot szül, ahogy előbb Anelka akadt ki, majd a pályaedző veszett össze a csapatkapitánnyal, Evrával, hogy végül a vb-történelemben valószínűleg először ne menjen ki edzeni egy csapat. A francia csapat kínosan, nagy problémákkal utazik haza.

Minden Domenech felelőssége. Ő válogatott játékosokat, ő rajzolta fel a taktikát és neki kell az egyes játékosokkal megtalálni a közös hangot, mint ahogy minden edzőnek ez a feladata. Anelka valószínűleg paraszt volt az öltötőben, de egyfelől ennek nem szabadott volna kikerülnie, másfelől egy edzőnek ezt rendbe kell tudnia rakni. Domenechnek ez sem sikerült. A vb-ezüstöt szerző szövetségi kapitány egy Eb-n és most egy vb-n mutatta meg, mennyire képtelen egy csapatot összerakni, meccselni és működtetni, bár értehetetlen a francia szövetség is, hogy az Eb után miért adtak még egy lehetőséget Domenechnek. Egyébként az ezüstről is azt beszélik, hogy csak Zidane tehetett róla, mindenféle értelemben, ugye.

Amikor a franciák három meccséről beszélünk, akkor Domenechről beszélünk elsősorban. Az egyes játékosok kifejezetten jó szezont hoztak össze maguknak klubcsapataikban, így mindenki okkal reménykedett nemcsak szép játékban, hanem győzelmekben is. Egy félelem volt, ami miatt még a franciák sem merték a legjobb négy közé várni csapatukat, hogy nem bíztak az edző taktikájában, de még inkább abban, hogy képes lesz rendet rakni a fejekben, hogy a cél érdekében mindenki alárendelje az egóját, így csapatot alkotni.

Egy csapat mindig annyit ér, amennyit gondol magáról. A franciák nemhogy csapatot nem alkottak, de így nem is tudtak semmit se gondolni magukról, és persze ez érthető: ha nincs egy mindent irányító és meghatározó edző, akkor miben higgyenek. Párhuzamos példánkban Phil Jacksonra és a Los Angeles Lakersre kell gondolni, mert előbbi 11. bajnoki címét ünnepelte a múlt héten. Ő volt az az edző, aki előbb Michael Jordan, majd Shaquille O'Neal, végül Kobe Bryant vezetésével győzött, mindegyikkel többször is. A kosárlabda történetének legnagyobb játékosai ők, akik egy dolgot megtanultak: az edző teszi csapattá a csapatot. Jordan például egy remek játékos volt, de szupersztárrá akkor vált, amikor lett körülötte csapat, és taktika (egyébként mindhármuk esetében a Triangle Offense). Phil Jackson egyik alapvetése az volt, hogy a jó csapatok akkor válnak a legnagyobbá, ha a játékosok képesek megbízni egymásban és az én-t felcserélni a mi-re. Ezt csak és kizárólag az edző tudja elérni.

Egy csapatot nagyon fontos technikailag és fizikálisan felkészíteni egy-egy meccsre és versenyre, de még fontosabb mentálisan összerakni. És ez a nehezebb. Egy válogatottban nincs rossz játékos: az adott nemzet lehetséges legjobbjai vannak együtt, klubjaikban meghatározóak, mégis minden átalakul akkor, amikor a vb-re készül egy csapat. Henry a kispadra ül, mert erre van szükség. Jackson másik nagy mondása volt, hogy el kell érnie minden játékosnál, de leginkább a csapat legjobbjánál, hogy maximálisan higgyen benne, mert csak akkor fognak tudni együtt dolgozni. Domenechtől kevés értelmes dolgot tudunk idézni, legutóbb például mérhetetlen hülyeségnek nevezte játékosai levelét, de mégis felolvasta. Edző nélkül nincs meccs, nincs győzelem, sőt játékos sincsen. Alex Ferguson állítólag felhívta Wayne Rooney-t, hogy ne izguljon.

Ha megvan az edző, akkor ő megvívja a harcait. Előbb nemcsak kitalálja a taktikáját mindenféle változtatás nélkül, de meg is érteti a játékosaival. Ha még sem válik be a taktika, és változtatni kell, akkor képes azt is megértetni, mert a játék ilyen, változik. Egy jó edző Anelkát rögtön elintézi csendben. A csapatkapitány, Evra a legjobb barátja kellene legyen, ahogy mondjuk Kemény Dénesnek Benedek Tibor, akit edzőként maga mellé is vett, annyit jelentett a csapatnak kapitányként.

A franciák következő szövetségi kapitánya Laurent Blanc lesz, a nagy generáció csapatembere. Nehéz dolga lesz, mert nem a focival, hanem lelkekkel és érzelmekkel kell foglalkoznia, előbb mindent kibeszéltetni, hogy utána megfelelő döntéseket hozhasson. Ha meg valaki nem illik bele a csoportba, akkor attól, bármilyen jó játékos, meg kell válni, mert azt már azt már párszor bizonyították, hogy sokkal többet árt.