Laurent Blanc megértette a lényeget és ezt a világ tudtára adta: egy csapat újjáépítése a taktikai felállás, az fizikai alkalmasság és az agyturkálás bűvös háromszöge mentén húzódik. Első nyilatkozatai között kijelentette, hogy pedagógiai adottságait maximálisan kihasználva minden egyes hazai felkészülés alkalmával kistanárokat fog behívni egy-egy osztályfőnöki óra tartására.

A mai nap arról marad emlékezetes, hogy Zinedine Zidane, az utolsó karmester látogatást tett a válogatott clairefontaine-i központjában. El tudjuk képzelni, hogy az olyan srácok, mint M'Vila vagy Sakho, akik a '98-as döntő idején kemény 8 évesek voltak hogyan élhették meg, amint a legenda csillogó csupasz búrája kivillan a reggeli taxi ablakából. Vagy a közös reggelit. Vagy hogy kerestek egy XL-es melegítő szerkót és együtt cicáztak a harmatos füvön. "Tátott szájjal néztük" - mondja a balhátvéd Clichy. "Mégiscsak most láttam őt először élőben. Elég nagyok vagyunk, hogy tudjuk mit jelent válogatottnak lenni, de a régiek emlékeit mindig öröm hallgatni. Az ő esetében ez valami egészen rendkívüli volt."

"Mindannyian meg voltunk hatva, ezt érezni lehetett."-mondja Rami. "Láttuk őt az újságokban, TV-ben, reklámokban, de élőben találkozni vele elképesztő különleges érzés. Karizmája van. Cannes-ban egy jótékonysági meccs alkalmából láttam őt messziről, de így sokkal intimebb volt a hangulat. Csodálatos volt. Amikor látod az embert, kissé megilletődve, amint meséli, hogy ők is éltek meg nehéz pillanatokat és miket tartanak fontosnak, azt érzed, ugyanazt gondoljuk. Mi tudunk focizni, már csak azt a mentális hozzávalót kell megtalálnunk. Azért vagyunk itt, hogy európa- és világbajnokok legyünk. Álmodni szabad!" - mondja ambíciótól duzzadó mellel a marokkói-francia.

Guillaume Hoarau a tanulságokat igyekezett átadni: "Nem adott sok tanácsot, inkább benyomásokról mesélt nekünk. A csapat mindig az eredmények tükrében lesz sikeres és szem előtt kell tartanunk kit képviselünk. Mi a francia nép nevében vagyunk itt, értük is játszunk."

Ragadós gondolatok? Annak hangzanak. Manapság, amikor minden második válogatottról szóló értekezés arról szól, hogy az értékek súlypontjai mennyire eltolódtak a pénz/pina/verda-bermuda felé, frontvonalba állítva a banlieu-k csőcselékjeit, akik a panelrengetegben magasról tojnak arra, hogy kihez is tartoznak, Zidane különleges helyzete intellektuális gyomirtóként hathat. A France 98 generáció nem pusztán attól volt különleges, hogy az előzetes várakozásokat felülmúlva, szinte a semmiből lett világbajnok, hanem attól az általuk képviselt újrafestett trikolórtól (black-blanc-beur), amit közösen képviseltek, szembeköpve az integrációs kudarcokért kiáltó politikát. Zidane arcéle ennek a focista generációnak lett a logo-ja, mely visszavonulását követően alaposan megkopva egy devianciával, semmirekellőséggel és hazafiatlansággal megdobált ifjúságot hagyott hátra. Clichy (akinek vezetékneve a legnagyobb francia cité-vel egyezik) szavai: "Azt mondta, legyünk büszkék a mezünkre. Pár évet jelent az életedből, de sosem szabadulsz tőle, még a karriered után sem. Az egésznek mérhetetlen hatásai vannak a társadalomra. Ebben szerintem van igazság."

Kapizsgálnak. Ismerkednek. Gondolkodnak. Beszélgetnek. Ha csak ebből indulunk ki, már fényévekre vagyunk attól a bezárkózott és képmutató csapatkezeléstől, ami az előd menedzselési módszereire volt jellemző. A sikerre való tekintettel a villa következő sztárvendége VV Raymond Kopa, az 1958-as (!) esztendő aranylabdása (!!) lesz. Most mondja azt valaki, hogy francia válogatottnak nem jó lenni...

A nap további híre, hogy Cabaye kidőlésével átadta a stafétabotot  a saint-étienne-i Blaise Matuidi-nek, így a fiatal középpályás tehetségnek alkalma nyílik a bizonyításra és az erkölcsi szemináriumokon való részvételre.