Toulalan-tól hangos a sajtó szeptember idusához közeledve, köszönhetően a L'Équipe-ben megjelent félig bűnbánó nyilatkozatának. Az új hullám válogatottból kimaradt középpályás "katasztrofális nyarat és szezonkezdetet" él meg, amit szeretne a lyoni teljesítményével kompenzálni.

A sokadik dél-afrikai felszólalásában nincs sok új tartalmi elem, elsődleges motivációja, hogy "végre lenyugodjanak a kedélyek", továbbá mert azt gondolta, hogy "a legjobb válasz a pályán adható meg", de igenám, "ez sajnos nem így történt".

A nyári VB eseményeiről megtörten nyilatkozik: "Megérint és fáj ez az egész, jobban foglalkoztat, ami Dél-Afrikában történt, mint maga a szankció. Persze az sem hagyható figyelmen kívül, de a hazatérésemhez és azt követő nyaramhoz képest ez mit sem nyom a latba." Nyaralás? Toulalan állítja, alig mozdult ki otthonról és többet nézte a plafont, mint aludt. "Minden napomat a nyugágyon töltöttem, a medence mellett, messziről elkerülve TV-t és újságokat." Ezek után nem csoda, hogy paparazzikerülő lett. "Az otthonomon kívül egyszer ebédeltem, egy Leclerc kávézóban, épp bevásároltunk. Egy nagy cserepes növény mögé ültem, háttal a világnak, és ha nem lett volna elég, leszegett fejjel."

Említésre kerül még középpályáról középhátvéddé való rükverce: "Benne voltam, hogy hátul jásszak, így alaptalanok az edző és köztem lévő feszültségekről szóló vádak. Megértettem valamit ezen a nyáron. Én, aki inkább fejből játszom, azt gondoltam a teljesítmény pszichológiai része 60% körül mozog. Ma már azt gondolom 70-80%."

A virtuális aranylövést végül ő adja magának, amikor Laurent Blanc válogatási elveiről esik szó. "Logikus volt, hogy ne vegyen be. Kurvára zavart, hogy nem szerepeltem a listán, de nem sokkolt. Ha én lettem volna a szövetségi kapitány, nem válogattam volna be magam."