Mi a közös a karikatúrákban és Mona Lisában? Mindegyikhez nagy vonalakban láttak neki. Egy kör, egy nyak, szemöldök helye, távolról indulunk és egyre közeledünk. Most, hogy a francia válogatott jubileumi ötödik meccsét vívta meg, megnézzük az alakuló bagázs kontúrjait, benézünk a spájzba és megnézzük milyen hozzávalókkal nem élt Président, avagy kik szemlélik rezignált Luke-ként a sivatagban a Nagy Kék Égitestet. Előrebocsátjuk, így a reformtörekvések levendulaszagú nyarán őszén bizony kiváncsiak lennénk pár játékos rugalmas munkaidőben való alkalmazására.

Felállásunk a 4-4-2 halálát okozó 4-2-3-1-re esett, e mentén szemléljük a fantasztikus potenciálú felhozatalt.

Mickael Landreau - a világverő Nantes ifjú titánja talán akkor esett túl zenitjén, amikor Ronaldinho szemének kivédése után kosarat adott az Arsenal-nak. Lille-ben nincs kellő hatósugárban, habár profiljában így is tapasztalatot sugall. Örök harmadik volt Barthez és Coupet mögött. Ideális alternatívája Penneteau, egykori ifjúválogatott, Manu Dos Santos egykori lábtör(l)ője, nagy idői még Korzikán akadtak, vagy az Olaszországban duzzogó, buddhista vallásra keresztelt Frey.

Christophe Jallet - a furcsán kopaszodó jobb bekk üde színfoltja a metamorfózison áteső PSG-nek, örökös robotolása és precíz jobblába tavaly egy Liga-kupát értek, valamiért viszont Franciaországban minden csecsemő erre a posztra születik, így Fanni és Debuchy után nagyjából ötödik lehetőségnek fog felmerülni. Kár érte.

Matthieu Delpierre - Tegye fel a kezét, aki tudja ki a VfB Stuttgart csapatkapitánya? Bizony. Lizarazu óta nem igazán szeressük a német földön önmegvalósítókat, Ribéry ezalól kivétel, de ő Marseille-ben pótolta a Drogbamániát. 29 évesen itt lett volna a remek alkalom a bizonyításra, a neve távolról sem merült fel. Helyettes: Squillaci, aki még a Sevillát is otthagyta, hogy magasabb fordulatszámon pöröghessen.

Laurent Koscielny - Francia útlevéllel rendelkezni és belső védőnek lenni hálátlan feladat manapság, tekintve, hogy 5 meccs óta csak a Rami-Mexes tengely sertepertél, a háttérben Sakho tanulékony tekintetével. A tavaly még a Lorient-nál berobbanó, idén az Arsenal-nál botladozó hátvéd egyelőre fizeti a tanulópénzt, túl sok mattot és piros lapot kap ahhoz, hogy közelebb kerüljön a kék határhoz. Helyettes: Monsereau, aki Sochaux óta nem játszott még ilyen jól, mint most a Saint-Étienne-ben.

Jérémy Mathieu - Balhátvédföldön megint túl nagy a tumultus, pedig Evra nyáron mindent megtett, hogy mentális harakirije után megszülethessen a holnap Lizarazuja. Egyelőre a Valenciában stabil kezdő nyurga fiú eltűnik Cissoko és Trémoulinas árnyékában, pedig ó, de mennyire teper a médiában, te jószagú Szent Habakuk.

Benoit Pedretti - Valljuk be, Santini bácsi üdvöskéje elsőre olyan benyomást kelt, mint egy matekszakos bölcsész, aki max. a gyógytornán találkozott medicinlabdával, mégis képes volt ez a pehelysúlyú kisvezér visszakapaszkodni a legfelsőbb szintre. Helyettese: a Lorient-i M'Vuemba, nagy reményekkel, de hullámsíri valósággal.

Benoit Cheyrou - Láthattunk, ahogy annak idején a bátyó eljutott Liverpoolig, azóta viszont nem kis víz folyt le a Szajnán. Cheyrou még Szemöldök idején bekukkanthatott egy hosszabbításnyi időre a nagycsapatba, mégsem érti senki miért nincs szem előtt a Marseille-iek egyik legnagyobb sikerkovácsa. Alternatíva: a senki földjén született, azóta senki földjére került Rio Mavuba.

Sylvain Marveaux - a rennes-i akadémia legújabb fejlesztésű terméke tavaly robbant be a köztudatba, idén azonban még nem tudta úgy berúgni a Simpson-t. Egyelőre nagyon beragadt a rajtnál és megelőzte Payet, Rémy, Briand, Valbuena...Nem beszélve a Münchenben kurjongó Ribéryről.

Nolan Roux - A bretagne-i Fernando Torres. Remekül érzi a hálót, de zsenge kora és klubtapasztalata egy izmos 2016-os kampányra adnak okot.

Antoine Riviere - A Saint-Étienne egzotikus sérójú fiatalembere tavaly ontotta a gólokat, mégsem sziporkázott a csapat. Most, hogy átállt gólpassz-fokozatba és Payet köpködi az ellenfél hálóját, a Zöldek is sikeresebbek. Adjuk össze a képletet és reménykedjünk - jelen pillanatban ő áll a legközelebb Clairefontaine-hez.

Pierre-André Gignac - Kedvenc rögbijátékos alkatú barátunk pályát tévesztett, pedig Toulouse-ban még volt remény, hogy tojáslabdára vált. Marseille-ben még keresi önmagát, egyelőre a tükörben sem találja, nomeg dél-afrika szelleme is körbenyaldossa szegény emberünk tarkóját.

A felhozatal persze itt nem áll meg, de vajon kik lennének méltóak még egy esélyre? Tegyék meg tétjeiket.