Paradox? Sikerélmény? Csalóka eredményjelző? Mindenből jutott erre a francia-brazilra. 

• Gourcuff kezdő volt, miközben pillanatnyi formájával a Lyon-nál is kérdéses a szereplése. 
• Lloris úgy néz ki, mint Róbert Gida, mégis Malackának öltözött. 
• Barátságos meccsen már az első félidőben elsült egy piros lap.
• Amilyen gyatra volt Mexes pár éve egy Ausztria elleni meccsen, annyira jó volt egy brazilok ellenin.
• 2011-et írunk, mégis rá volt írva mindkét csapatra, hogy "Találkozunk 2014-ben!".
• Nem volt ott az aranymezesek között sem Kaka, sem Neymar (Ronaldinho? Ugyanmár!), mégsem állíthatjuk, hogy szambafocisokból jobbat lehetne eszkábálni perpillanat.
• A legfontosabb: a francia válogatott Anglia után egy másik <nagy focinemzetet> vert meg zsinórban, kérdés, hogy mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy ilyen jelző levakardójon magától.

Futtassunk eszmét pár bekezdésben, utána a kommentelőké a pálya.

Szögezzük le gyorsan: a Kékekben van spiritusz. Látszik az elszántság, kitapintható az akarat és minhta a domenechi  megérzés-alapú taktikázás is kezdene szépen a feledés homályába esni, halleluja! Sosem éreztük még ennyire vitéznek a Rami-Mexes védelmi párost, tőlük láttuk a legtöbb testcselt, tiszta felszabadítást és kőkeményt fejest. Ha nem is árad belőlük a magabiztos belső béke, látszik, hogy minden helyzetben felcsatolják a herecsipeszt és jusztse' adják alább a szintet. A másik meggyőző szimbólum, hogy a Wembley-ben galoppozó Nasri és gólszerző Valbuena hiányában Gourcuff és Menez ki tudta pótolni a lyukakat, ami jó. Sőt. Nagyon jó. Azt mutatja: van csapatszellem. 

A meccset derékba törte Hernanes kiállítása. Tavaly nyáron felhördülve ráztunk öklöt, amikor egy barom holland, nevesen Nigel De Jong beletetoválta Xabi Alonsóba stoplijai nonfiguartív lenyomatát és mindezt nem követte kiállítás, hát tessék, most végre van igazság a pázsiton. Ezzel rövidre is zárjuk, vitának helye nincs, aki pedig kételkedne, képünk nem csak illusztráció. (Sajnálkozva kérjük  a Labdarúgás Nagy Szlengszótárába bevinni a "nyomott egy De Jong-ot"-kifejezést). Ugyanakkor a piros előtt vitathatatlan volt a sárgák fölénye a zöld gyepen, bármennyire is belilulva hajtottak a Kékek, nem bírták sem megtartani, sem gyorsan visszaszerezni a bűrt. A megnyíló területekkel aztán átfordult a cicázás, az addig láthatatlan Menez kitűnő megindulását brilliánsan megérző Benzema végül csak belőtte 4 tiszta gólhelyzetéből az egyetlent.

Karim így is a csapat legjobbja volt. Minden megmozdulásában ott rejlett a veszély, robogott és provokált, kért és megtartott, ahogy az elő van írva. Ha nagyon közelről nézzük, talán észrevesszük Mourinho 43-as lábnyomát a bal farpofáján, ennek is tudható be ez a csodálatos átváltozás ugyanakkor nem tudunk elmenni amellett, hogy ebből a srácból csak a gólszerző szimata hiányzik. Olyan ajtó-ablak helyzeteket puskázott el, hogy egy pillanatra azt hittük homloktól köldökig lehúzza a cibzárt és kibújik az álruhából Stéphane Guivarc'h. Menezt megmentette gólpassza, de különös módon volt egy másfél perc, melyben benne volt minden kudarca. Óra indul: befut egy hosszabb passzt, megpróbálja benntartani az oldalvonalnál, nem sikerül. Belerúg a földbe. 1 perccel később egy kontránál indítani próbálja Sagna-t, rossz ütemben, szinte odapasszolja a brazil védőnek. 24 másodperccel később pedig szabálytalankodik, sárga lap, Blanc egyből lecseréli. Továbbra sem értjük mit keres a csapatban Malouda, igaz, a csapat "balosa" Abidal-lal már játszott VB döntőt, ahhoz képest kettejük kapcsolata felér egy bantu sámán és egy izlandi hivatalnok diplomáciai tárgyalásával. M'Vila és Diarra ha nem is brillírozott, puszta mellbőségükkel lemosták a Lucas-Hernanes-Elias sorfalat és még azt is megengedhették maguknak, hogy Gourcuff eladjon pár ígéretes labdát. Ez a meccs tipikus megerősítése volt a "csapat több, mint a részek összessége" elméletnek, ami több, mint bíztató az elkövetkező meccsekre nézve.

Először is nagyon örülünk az eredményenek, hiszen bármikor is játszol, a győzelemért küzdesz. Valóban könnyebb volt 10 ember ellen játszani, de összességében elégedett vagyok azzal, amit láttam. Nem jött össze minden elképzelésünk, de ott volt a szándék a játékunkban. Az utóbbi két meccsünk mind egyéni, mind csapatszinten önbizalommal tölt el minket, fontos volt, hogy komolyan vegyük mindkét találkozót. Két tartalmas barátságos meccsen vagyunk túl, ezért a legfontosabb, hogy az elért szintet pontra váltsuk a következő, Luxemburg elleni selejtezőn.

Megverni Brazíliát öröm és biztosan jobban duzzad a kebel a másnap reggeli ébredéskor. Sok kérdés merül fel a csapat játékát nézve, történetesen, hogy ki számít alapembernek, ki a vezér a pályán, netán hogy reagál a csapat ha hátrányból kell fordítania. Amíg Evra és Ribéry francia útlevéllel rendelkezik, mindig lesz valaki, aki reptetni fogja dél-afrika démonjait, de a jó égnek hála egyre nagyobb súllyal bír ez az immáron pipalogós  válogatott. Hogy többségüknek 10-nél kevesebb válogatottsága van talán eltörpül amellett, hogy mennyi lehet 2-4-6-8 év múlva, csak győzzék emelni a szintet.  Ezt a sikert bizakodással, de mértékkel fogyasztani, úgy tessék.

A változatosság kedvéért következzék egy portugál nyelvű összefoglaló: