A franciák futballkultúrájánál már csak élces megjegyzéseikhez fűződő affinitásukat szeretjük jobban. Gallia nemhivatalosan a bravúrosan elegáns, egyben malacosan pondró aranyköpések történelmi fellegvára, s bár annak ellenére, hogy olykor kibújik egy csipetnyi rinyafaktor, megihletően jó sorok bújnak meg az éter szénakazaljában. Bon mot című rovatunkban a szó nem szó szerinti értelmében olyan anekdotákat, aranyköpéseket és bölcs megállapításokat szedünk össze, melyeket frankofón szakvezetők, edzők, politikusok, celebek, repperek vagy egyszeri megmondóemberek találtak mondani a franciákról, lehetőleg kitekintve a bőrgolyón túlra.

A francia hand gazdagságát egy stabil közös alap, valamint a különböző megközelítések nyújtják. Nem kézizünk ugyanúgy a Réunion szigetén, mint Elzászban. Márpedig Elzász, Marseille és Toulouse esetében sem beszélhetünk azonos kultúráról. Az erősségünk az ötvözetünkben keresendő, ami egy idő után kiismerhetetlenné, elviselhetetlenné válik az ellenfeleink számára. Ez önmagában a francia sport kincse. Amikor a labdarúgás még a csúcson járt, azt egymástól nagyon különböző emberek alkották. Meg kell tudnunk őrizni ezt a sokszínű megközelítést és vegyíteni egyfajta munkafilozófiával.

- Claude Onesta

a világ-, európa- és olimpiai bajnok férfi kézilabda válogatott szövetségi kapitánya, 2011

(forrás)