Bon mot című rovatunkban a szó nem szó szerinti értelmében olyan anekdotákat, aranyköpéseket és bölcs megállapításokat szedünk össze, melyeket frankofón szakvezetők, edzők, politikusok, celebek, repperek vagy egyszeri megmondóemberek találtak mondani a franciákról, lehetőleg kitekintve a bőrgolyón túlra. Eddigi bon mot-k erre.

A francia kézi iskola a "kézzel kötött" stílusba tartozik, mert a játékosok egy bizonyos patchworkjén kell dolgoznunk. Mi, franciák, nélkülözzük a keretek nyújtotta kötöttségeket, a játékunknak nincsenek komoly, bevált <nyelvtani szabályzata>. Ha le akartuk volna másolni az épp csúcsra járatott játékmodelleket, hogy ezzel bepótoljuk a lemaradásunk, csúnyán lemaradtunk volna. Ezért is születhetett meg egy bizonyos zűrzavar a játékunknban. Dolgozni kellett az egyéniségünkön. Ezt is tették a korábbi kollégáim, elérve a nagy kézilabda nemzetek értetlenségét, akik készen lettek volna meghalni azért, hogy a saját fegyvereikkel győzzenek le minket. (...) Ha ugyanazt a dialektust beszélem, mint az orosz, a német vagy az izlandi, csak veszíthetek, mert ezek a nemzetek tökéletesen "beszélik" az adott nyelvet és régebb óta mint mi, franciák. Ennélfogva szükség volt arra, hogy egy új nyelvtant, egy új ábécét találtunk ki. A mi játékunk a kézilabda argója, amit mi alakítottunk ki. A játékunk ezen a nyelven keresztül jut kifejezésre és ezt más nemzeteknek nehezére esik megérteni.

- Claude Onesta

a világ-, európa- és olimpiai bajnok férfi kézilabda válogatott szövetségi kapitánya, 2010

(forrás)