Szögezzük le az elején, hogy valami épül, mint Napóleon idején. Bő egy évtized óta volt itt minden: VB-győzelem, Zidane, csapat, ezüstérem meg a megérdemelt fejes, a dilettáns Raymond, két éve égés, skorpiók száműzése, kurvák megkörnyékezése, aztán új csapat, új edző, új játékosok. Amit a coach elkezdett, azt én tegnap/tegnapelőtt kezdtem körvonalaiban látni. Egy mondatban: putain sok és jó francia fiatal rúgja a labdát, de ezzel nem mondtam újat!

A kelet-európai turné jól sikerült, a korzikai hajdani hadvezér pedig mellényzsebébe nyúlkálva elégedetten bólogatna azon, ahogy a francia válogatott lerohanta Lengyelországot. Persze lehetnénk maximalisták, de mégis csak ebből a nagyon kétélű frankofón magyar mivoltból szemléljük a dolgokat. A királyi többes szóljon Moliére-nek, Zidane-nak, Merle-nek és N'Zogbia-nak! A jövőre EB-t rendező lengyelekkel játszottunk barátságos meccset a Legia stadionban, mert az építkezések késnek, mint minden keleten, elég, ha csak a vonatokra és a fizetésekre gondolunk.

A francia válogatott egy elég szokatlan, ámde barátságos meccshez passzentos kísérletező felállásban kezdett, majd nyert és készülhet nyugodtan a nyárra. A két rendező országot (Ukrajna, Lengyelország) megvertük és bár a legfontosabb meccsen nem nyertek a Kékek, mégis végleg elfelejtettük, mi szimpatizánsok, hogy csak azt a puhapöcsű játékot képes játszani a francia válogatott Zidane után, mint amit láttunk a Nagy Raymond regnálása alatt. Charles N'Zogbia élete első válogatott gólját lőtte élete második válogatott meccsén, Abidal mégsem csak egy Guardiola által kitartott díszpinty, Sagna mesteri lasztikat oszt, nem beszélve Marvin Martinról, Kaboul pedig a sérüléséig remekül játszott. Egyszóval a védelem összeállt és meg kell említeni, hogy 2007-ben lejátszott Marokkó elleni meccs óta nem szerzett gólt a Les Bleus az első negyed órában. Most már ennek a számolgatásnak is vége.

A Nagy Laurent Blanc a következőket nyilatkozta: "Elégedett vagyok a csapat tegnapi hozzáállásával, bár látok még egy viszonylag óriási szakadékot a csapat technikai tudása és valós játéka között." Blanc kiemelte a védelem masszivitását, a széleken való agilis játékot, N'Zogbia gólját és Marvin Martin játékát. Mi még kiemeljük Malouda enbéegyes passzát a 73. perc táján, amit aztán Hoarau elbaltázott, Valbuena küzdőszellemét,  és hogy az újonc Carrosso amikor kellett, magabiztosan védett.

Összefoglalva tehát a védelem alakulóban van, de Mexes érkezésével is még ott van Abidal és a többi fiatal, nekem Evra bajsza és mentalitása, ami egyedül büdös. N'Zogbia és Marvin a középpályán még inkább bizakodásra okot adó momentum a mezei francia foci szurkernek. Egyszóval várjuk az augusztusi Chile ellni barátságos meccset és a további fordulókat. De azt most borítékolom, hogy ez a francia csapat túl jut az EB csoportkörön.

Lengyelország-Franciaország 0-1, összefoglaló