Szándékosan vártunk ezzel a bejegyzéssel, mert nem munkaadónk a Blikk, nem célunk a felfuvalkodott mozzanatok sokszorosított változatának bemutatása, de most úgy néz ki egy csokorra elegendő fröcsögést tudunk összefoglalni. A francia válogatott szép csendben készülgetett pénteki Albánia elleni meccsre, amikor is olyan nyilatkozat-morzsákra bukkantunk, amelyek - bármennyire is próbáljuk leszorítani - felfelé ívelik szemöldökünket.

Hétindítónak ott volt Franck Ribéry, aki hozta a szokásos formáját. "Nincs kedvenc helyem, de a Bayernben bal oldalon játszom, ott vagyok jó és azt hiszem az kapitány is ott képzel el engem. Az edző döntése. Én azért jövök a válogatottba, hogy bal oldalon játsszak és a csapat hasznára váljak" - ecsetelte igen ügyetlenül a francia. A média fel is kapta ezt önmagában, amire egy legyintés elegendő lenne, de Malouda válasza nem maradt észrevétlen.

Arra a kérdésre, hogy jobb-e nála Ribéry a bal oldalon, Florent Malouda a következőt válaszolta: "Nem. Ez egy mindenkinek fekvő helyzet. Azt fogják mondani ez megsérti egyesek nyugalmát...de nekem is van kedvenc helyem, én is szeretek bal oldalon játszani, de amint láthatták, én ott játszom, ahol megmondják nekem, hogy játsszak. Ugyanez a vita 5-6 éve Franck-kal és senki nem talált még megoldást erre, én viszont legalább tudok panaszkodás nélkül ott játszani, ahol elvárják tőlem". El lehet azon gondolkodni, hogy 1. Ki csapatemberebb a másiknál? 2. Ki viselkedik hisztis kislányként? 3. Az a hülye, aki mondja?

Apró feszültség tehát, de ez nokedli ahhoz képest, ami most jön. Az amúgysem szerény stílusú Samir Nasriról úgy hírlik 2008-ban összekapott Thierry Henry-val egy buszhelyen, mostanában pedig kapott pár sajtónyaklevest Laurent Blanc szövetségi kapitánytól. "Biztosan sokra értékel. De utána, nem gondolom azt, hogy azzal, hogy nyilvánosan kritizál bármi változni fog." - reagálta le a riporterek előtt az új 10-es. "Előfordulnak sikertelenebb napok. Jobban szeretném, ha az edző velem inkább négyszemközt beszélne. Most viszont, ha tényleg ezt gondolja, az én dolgom, hogy többet tegyek a csapatért..." - fejtette ki jobban a holnap várhatóan kezdő játékos. Ha egy kicsit az ördög ügyvédjének bőrébe bújunk, gondolhatnánk azt, hogy szegény gyerkőcöt tényleg nem kóser nyilvánosan gyakni és egymás között semmit sem mondani, de itt inkább valami végtelen fényforrással rendelkező egón esett folt látszik kitüremkedni...

És akkor a hab a tortán: Patrice Evra, a csapat Paris Hiltonja olyan pökhendit mondott, amiben nem az a meglepő, hogy pökhendi, hanem az, hogy 2011-et írunk, avagy tudjuk mit tett ő tavaly nyáron. "Azt gondolom két jó meccset játszottam Litvánia ellen legutóbb. Remélem sikerül hasonlót produkálnom. Már nem vagyok csapatkapitány, de akként fogok viselkedni az öltözőben és a pályán egyaránt, avagy odamegyek másokhoz, mutatom a jó példát, energiát adok más játékosoknak. A karszalagról csak egy a véleményem: nem is annyira könnyű Patrice Evrát helyettesíteni. Nincs más mondanivalóm. Nem nekem kell megválaszolnom a kérdést, de ismétlem, engem nem könnyű helyettesíteni." - eresztette el ezt arrogancia-bombát a még szinte frissen visszarendelt játékos. A Chile ellen sérült hátvéd a nők bálványa lehet ilyen E/3-mas dumával, de hogy egy nemzet most nemhogy kizárta őt a szívéből, de azt tornádó ellen falécekkel még körbe is bunkerolta magát, arra mérget vennénk.

Egyszóval, ez a hét ilyen nyilatkozatokkal telt, amelyekben ha nem is a totális rossz szándék, de egy olyan hangulat körvonalazódik, melyet már majdnem elfelejtettünk kedvenc pókerbajnokunk távozása óta. A válogatottat szeretjük, a focit szeretjük, de amikor egyikről sem esik szó, azt nem szeretjük.

Hogy van-e gond? A pályán kiderül.