Minimális hatásszünettel jelentkezünk a francia-belga meccs összefoglalójával, melyet az indokolt, hogy kiváncsiak voltunk vajon a meccs lefújását követő 3 nap után  mennyire fogunk emlékezni erre a november végi nem túl elegáns francia-bëlga barátságosra. A válasz: alig.

Kocsmapult, avagy készüljél föl a hangulatra

• Napi keresztmetszet: Courtois kapus Djokovics és Lionel Letizi egykoron szebb napokat megélt PSG kapus szerelemgyereke.
• Napi keresztmetszet2: Fellaini úgy néz ki, hogy...áh, hagyjuk.
• Van Buyten, a Bayern védője állítólag azt nyilatkozta, hogy csapattársa, Ribéry megkomolyodott. Utánanéztünk annak, hogy ezt röhögve mondta-e, de nem találtuk meg a felvételt.
• Megfogadjuk, hogy Eden Hazard nevére nem alkotunk semmilyen szóviccet.
• A Lille-ben azért örülnek, hogy a vörös ördögök Édenje nem hazárdírozott sokat. (Francba!)
• Florent Malouda megelőzte Michel Platinit a válogatottsági ranglistán (73). Botrány.
• Pillangó effektus: M’Vila egy fejelést követően a 4. nyaki csigolyájával fog talajt, közben párszáz kilométerrel arrébb Frédéric Antonetti a kopasz fejével kidönti egy panel támasztófalát.

Az a baj

Kezdjük ott, hogy az USA elleni meditációs szeánsz után nem vártuk volna, hogy az új játékmesterünk bicikliscselekkel fektesse el a Stade de France közönségét, körömpasszal  lehetővé tegye, hogy Rémy besétáljon az ellenfél kapujába, vagy hogy Cabaye négy sikeres sombrero-csel után félpályáról kitépje a ficakot, de annyit azért igen, hogy a támadások felépítésén javítson a csapat. A kezdőig ez stimmelt is, Laurent Blanc megadta a módját: 6 helyen cserélt, szinte mindenkinek megadta a lehetőséget a szerepléshez és képességei megcsillogtatásához. A kezdeti lendület érződött is a játék ütőerén, Ribéry irtózatos akarattal rohant bele a vörös téglafalhoz hasonlító, fehéroroszosan játszó belga blokkba, Martin 6-os felfogással sürgött-forgott a 10-es helyén, Rémy folyton 2 védővel találta szembe magát, melyhez Cabaye viszont csak asszisztált. Benzema igyekezetét és tehetségét továbbra sem lehet elvitatni, de hogy ezen a meccsen olyan elszigetelt volt, mint Raymond Domenech a leánykérés után, arra is mérget veszünk. Az egész játékra rárakódott a szaggatottság untató és bosszantó fátyla, ha sikerült 2 passzot végrehajtani, üres területekre befutni, tutira ott termett még pár piros mezes verőlegény, akiknek a beavatkozását tuti sípszóval jutalmazta a bíró. Rusnya meccs, görcsös próbálkozások, szervezett, de jellemtelen belgák, kivéve Fellaini haját, ami...áh, hagyjuk.

A gyaloglás vége

Ha a francia csapat játékát az utóbbi két meccse alapján szeretnénk jellemezni, akkor arra jutnánk, hogy 19 focista keresi egymást 180 perc alatt. Tapintható a tehetség (a zsenialitás más kérdés), de olyan félreértések és apró hibák aknázzák alá a játék folytonosságát, hogy sokszor tényleg azt érezzük ezeket a srácokat el kellene jól küldeni 3 napig ünnepelni a Bois-de-Boulogne egyik bordélyába a keszthelyi révre, igyák le magukat, röhögjenek, szórakozzanak, ismerjék meg egymást, aztán focizzanak végre, úgy istenigazából. 7 hónappal az EB előtt íme néhány bizonyosság:

• Lloris, Abidal, M’Vila, Benzema tuti csapatgerinc, de 2011 arról marad emlékezetes, hogy senki nem verekedte be magát a kezdőbe. Rémy, Martin és Menez olykor meg-megcsillan, de még csak Jokerek, mintsem Ászok.
• A csapat 17 meccse veretlen, ami közelről nem egy életbiztosítás, messziről viszont egészen megnyugtatja a forrófejű kritikusokat.
• A védekezés össze van rakva, néha rezeg a léc, de érezhető a csapaton, hogy libero-végzettségű az edző.
• Hacsak nem szivárog be a tífusz Clairefontaine konyhájába, több új játékos már nem kerül be a keretbe. A darabkák megvannak, innentől mehet a puzzle-özés.

Gyere kislány, gyere

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a francia válogatottban néhány sérültnek még sokmeccses kihagyás után is stabil helye van. Közülük a legmarkánsabb Philippe Mexes példája, aki frissen újjraforrt keresztszalagokkal dőlhet hátra a TV-je előtt, amikor látja Ramiék kemény, de nem mindig határozott fellépéseit. A másik tuti visszatérő név Samir Nasri, akiről tudtuk, hogy irányítóként még hagy némi kívánnivalót maga után, de Martin-nal kiderült, hogy inkább egymás kiegészítői, mintsem egymás cseréi. Nem ugyanaz a profiljuk, mindegyikük adhat a játék formálásához, de önmagukban még kevesek. Harmadik emberünk pedig a kórházi ágyak specialistája, az kék lepedők szakértője, a Vörös Kereszt színesbőrű tiszteletbeli nagykövete, Abou Diaby. Igen, kívül egy Patrick Vieira, belül viszont egy Alain Boghossian: úgy cselez és fedez, mint senki más és ha jó napot fog ki, egy igazi úthenger lehet. Diaby-nak nincs párja és ebből fakad az szuperképessége, hisz olyan lendületet nyújt a középpályán, ami egyelőre hiánycikk a Kékek játékában, Cabaye és Matuidi ide vagy oda. Jó hír viszont, hogy Mathieu teljesítményét Blanc az USA utáni sajtótájékoztatón is kiemelte, Debuchy pedig „A meccs embere”-díjat kapott ugyanazon mérkőzésen nyújtott teljesítményéért, tehát a szélső védők miatt nem aggódni, csak keseregni lehet, amiért nem mindegyikük lesz ott az EB-n. Hogy kit parodizált Giroud, amikor 45 méterről próbált meg betalálni, nem tudjuk, de az ő hozzájárulása az utóbbi két meccshez annyi volt, mint egy beelesdézett emósnak az iskolaszünet kosárcsapatához. Maxime Gonalons cseréje M'Vila helyére pedig simán azt mutatja, hogy Blanc keresi Alou Diarra alternatíváját.