Raymond Domenech minimum ellenszenves és a vébé után távozik a válogatott kispadról. Az 58 éves tréner játékospályafutása nem annyira jelentős, mint a korosztályos és a nagy francia válogatott élén eltöltött 17 év.

1993-ban kerül az U21-es válogatott élére, ahol olyan korszakos zseniket indított el, mint Zinadine Zidane, Christian Dugarry, Thierry Henry, Louis Saha vagy az aztán általa meghurcolt David Trezeguet. Nem vitathatjuk el tőle az ott eltöltött 11 évet és az onnan (is) érkező zseniket, és bár minden jóérzésű ember tudja, hogy egy U21-es csapat nem feltétlen határoz meg egy későbbi zseni pályafutását, gondoljunk itt most csak Henryra, mégis Monsieur Domenech egy percig sem kételkedik abban, hogy Zizou vagy Trezeguet tehetségét nagy részben ő és 11 éves U21-es kapitánysága alapozta meg. Az utánpótláscsapat egyébként komoly sikereket ért el. 1994-ben és 96-ban is EB-elődöntőbe, a szenzációs 1998-as évben pedig döntőbe vezette a fiatal franciákat.

Blanc kéreti magát

Az FFF szombati, Lille-i közgyűlésén Jean-Pierre Escalettes elárulta, hogy még nem egyeztek meg Laurent Blanc-nal a kapitányi posztról. „A szövetség tanácsa elfogadta Laurent Blanc személyét. Részemről már csak hivatalossá kell tenni a döntést. Hagyjanak minket nyugodtan dolgozni, nem fogjuk azonnal, a nyilvánosság előtt aláírni a szerződést. Majd a világbajnokság után fogunk tárgyalni a kérdésről. Mostantól pedig hagyjuk Raymond Domenech-et és a kékeket nyugodt körülmények között készülni”-nyomatékosította a francia szövetség elnöke.

Domenech egyenlít

Vasárnap, a Tunézia elleni felkészülési meccsen Raymond Domenech beéri Michel Hidalgót, legalábbis ami a lejátszott mérkőzések számát illeti. Hidalgo 1976. március 27-én vette át a francia csapat irányítását és 1984. június 27-én vált meg a poszttól, miközben együttese 75 mérkőzést vívott, 41-szer győzött, 16 döntetlent ért el és mindössze 18-szor szenvedett vereséget. 139 gólt rúgtak és 72-t kaptak a gallok kapitánysága alatt. Domenech mérlegén 74 mérkőzés után 41 győzelem, 22 egál és 11 vereség szerepel, 108 rúgott és 49 kapott góllal.

A Costa Rica elleni edzőmeccs után válogatottunk Tunézia felé vette az irányt feleségestül, gyermekestül, ahol már a reptéren igazán szívélyes volt a fogadtatás. Sousse-i mazsorettlányok, koktélok és egy hatalmas felirat fogadta a francia csapatot: A Tunéziai Futball Szövetség sok sikert kíván a Kékeknek a 2010-es világbajnokság végső szakaszához! Merne mást kívánni a volt gyarmati ország.

És miért pont Tunézia és az egyik legszebb tengerparti város, Sousse a felkészülés helyszíne? Pusztán diplomáciai okokból. 2008-ban ugyanis a két válogatott mérkőzésén a tunéziai szukolók füttykoncertet adtak a Marseillaise alatt, a barátságos mérkőzéssel pedig a két szövetség próbálja enyhíteni a feszültségeket.

Menetrend szerint a francia cserék játszanak majd hétfőn a tunéziai olimpiai csapattal, majd a felkészülés harmadik, utolsó szakaszában folytatják a frankofón turnét, Réunion szigetén játszanak Kína ellen. Tunéziával ellentétben a Madagaszkár melletti sziget még mindig francia fennhatóság alatt van, Réunion pálmafás tengerpartjával együtt Franciaország tengerentúli megyéje. Tegye föl a kezét, aki nem szeretne ezek után francia válogatott lenni?

Diarra hazautazott

Alou Diarra Bordeaux-ba utazott, vissza várandós feleségéhez, mivel a vb alatt nem lehet majd mellette. „Nagyon fontos ez a kis vigasz, hiszen később meccseket fogunk játszani”-mondta az empatikus Planus, majd hozzátette, hogy a csapatot a feleségek, barátnők és az orvosi team ápolja. Azok programjában pedig, akiket nem kísért el kedvesük, mint Abou Diaby, szórakozás és pihenés szerepelt. „Voltak játékosok, akiket egész nap nem is láttam”-viccelődik Gunner. Mi történhetett a tunéziai éjszakában?

Domenech Tunéziában köt ki a vb után? 

Felröppent a hír a kékek tunéziai látogatása során, hogy a jelenlegi kapitány, Raymond Domenech, akit Laurent Blanc vált majd a vb után, már haza sem tér Európába, hiszen Tunéziában négy éves szerződést ajánlottak neki. A francia szövetségi kapitányok szinte hagyományosnak mondható menekülőútja ez, Roger Lemerre 2002-ben szintén a tunéziai válogatott élére állt, miután le kellett mondania a francia csapatról. A kiszivárgott információkat persze senki sem erősítette meg.

Nagy kérdés, hogy 1986 után egy magyar ember hogyan, miféle alapokra helyezve választ magának nemzetet, akinek szurkol az épp aktuális vébén. Mivel már emlékünk sincsen az utolsó dicsőségről, szívünkbe mar bal sorsunk, ami régen tép, ezért szembe kell helyezkedjünk ezzel az attitűddel és örök győztes nemzeteket kell válasszunk!

És ha van nemzet, ami mindent megnyert, amibe belekezdett, hát azok a franciák. A nemzet, ami győzelemre ítéltetett mióta világ a világ. De vigyázat! Az irígykedők mindent elkövetnek, hogy megtörjék bennünk ezt a csodás, kulturális, tudományos és futballógiai örök barátságot!

Csak hogy néhány észérvet felhozzak, nem teszek másképp, mint Szókratész, a francia filozófus, aki kérdezett! 

Melyik az a nemzet, amelyik a legapokaliptikusabb évszámban, 1984-ben EB-t nyert? Hát a franciák!

 Kapom a hírt! Kié a 2016-os EB? Persze, hogy a franciáké!

Mely nemzethez tartozott a legkorszakalkotóbb zseni, az utolsó futballista, Zinadine Zidane? Khm…a Francia Nemzethez! 

Ez a néhány észérv elegendő kell legyen arra, hogy nemzetünk felsorakozzon a Les Bleus mögé és megkezdődjön a harc! Emlékszünk még arra, hogy az utolsó vébé meccsünkön egy digó meghiúsította a Nagy Berber Csigazabáló csodás búcsúját és elvették tőlünk az aranyat! Csapatunk magabiztos lábakon áll, Henry az évközbeni gólhiányt két hét múlva kezdi bepótolni, Evra vezéregyéniség lehet, Clichy zseni, Gourcuff megbízható, Cissé isten, Ribéry meg egy állat!

Végső következtetésem pedig imígyen szól. Domenech mester el fog takarodni a vébé után, ami számomra egyet jelent azzal, hogy vébét nyerünk. Analógiámat pedig a két évvel ezelőtti spanyol válogatottra és annak morcona, meg nem értett szövetségi kapitányára vezetem. Egy olyan felhőtlen francia válogatottat fogunk látni Dél-Afrikából, amilyet tíz-tizenkét éve! 

Ígéretes, reménykeltő, lelkes csapat-ezekkel a jelzőkkel illeti a kékeket a francia média. A Costa Rica elleni 2-1-es francia győzelmet és a látott játékot pozitívan fogadta a francia sajtó és a 40000 szurkoló is a helyszínen, bár mindenki hangsúlyozza, hogy ez csak egy barátságos meccs a vérre menő küzdelmek előtt. Domenech szerint a válogatott bizonyította ezzel a mérkőzéssel, hogy csapatként szeretne működni, és közösen létrehozni valami jót. Mindezt egy hét nagyon kemény felkészülés után, amelynek már látszik az eredménye. „A legfontosabb, hogy megőrizzük a játékkedvünket, ezt a gondtalanságot, és a tartásunkat”-dícséri csapatát a kapitány. A 4-3-3-ról Domenech elmondta, hogy voltak pozitívumai és negatívumai egyaránt, a védelem gyengébb, és a csapat könnyebben veszélybe kerülhet.

Henry helyett Evra a kapitány?

A francia újságírók arra is kíváncsiak voltak, a kapitányi karszalag miért Patrice Evrára került. „Patot alkalmasnak gondolom a feladatra, mikor Titi (Thierry Henry) nem kezd. Evra pedig a Manchesterből jött, és aki ismeri a klubot és Fergusont...Nem tettem mást, csak másoltam. Karakteres, tekintélyt parancsoló, megadja a játék alaphangját. Ilyen egy jó kapitány.” (És arról, miért tartotta magánál a karszalagot Erva Henry pályára lépésekor) „Mindig nehéz megválni a karszalagtól, ha valaki a pályán marad”-kerülte ki a fő kérdést az edző, vagyis hogy leváltotta-e Henry-t a kapitányi posztról. Végezetül Domenech elmondta, hogy ebből a meccsből nem kell sem pozitív, sem negatív végkövetkeztetéseket levonni, hiszen még csak most próbálnak mindenkit olyan szintre hozni egy vezérelv mentén, hogy az elkövetkezendő hét meccsre a lehető legmegbízhatóbban játsszon majd a csapat.

Nem akármi, hanem a 4-3-3-as új felállás debütált Costa Rica ellen, és bár a 2:1-es győzelemmel látszólag elégedettek lehetünk, valójában a szenvedésről és Ribéry eltűntetéséről kellene beszélni, ahogy ezt teszik sokan a francia sportsajtóban (a France Football ígéretesnek tartotta a játékot). 

A Govou-Ribéry-Anelka hármasban van némi reményünk, főleg, ha Anelka kicsit előrébb indul, középpályán a Gourcuff-Malouda páros lehet érdekes. A csapatsportban ez a csodálatos: van csomó jó játékosod, de kell egy rendszer és egy elv, aminek mentén pályára lépnek. Domenech két éve sokat változtatott, a selejtezőkön is szenvedtek, most sokkal kevesebb az elvárás, hiába nyilatkozzák a játékosok, hogy a kupáért utaznak Dél-Afrikába. Ha Ribéry és Gourcuff megtalálja a ritmust, és ha csatárposzton történik valami gólérzékenységi-változás, akkor még a negyeddöntőt is elérhetik talán. A csapatkapitány, Evra jó volt a vonalon, a vádlisérülésből felépülő Gallas csak megoldotta a nem túl komoly feladatát, de így is majdnem kiszúrt Mandanda kapussal egy rövid és lassú hátrapasszal. A középpálya egyik meglepetése Toulalan jó játéka volt, rá lehet építeni a későbbiekben.

Az első gólunk óriási mázli volt, a második az elsőmeccses Valbuena szép találata, de a kettő közti Hernandez gól felhívta a figyelmet arra, hogy ebben a rendszerben 20 méter környékén nehezen veszik fel a franciák a támadókat. A meccsen végig nyomtunk, 61 százalékban nálunk volt a labda.

Franciaország–Costa Rica 2–1 (Sequeira 22. – öngól, Valbuena 83., ill. Hernández 12.)

A franciák: Mandanda – Sagna, Gallas (Squillaci, 46.), Abidal, Evra – Gourcuff, Toulalan (A. Diarra, 46.), Malouda (Diaby, 77.) – Govou (Valbuena, 66.), Ribéry (Gignac, 84.) – Anelka (Henry, 46.)