Ahhoz, hogy kibírjuk ezt a néhány hetet, fontos minél jobban megismerni az Embert, akinél többet nem árthat senki a csapatnak. Az 56 éves Domenech a Lyonban nevelkedett és lett focista, majd játszott a PSG-ben is a bajszával együtt. Az edző nyilatkozatában nem kevesebbet állít, mint azt, hogy zseniális edző, rajta múlik az EB-győzelem, és a franciák kapják be, hogy nem hisznek benn.

Sorozat a rtl rádión, egy kisgyerek kérdez dolgokat játékosoktól, edzőktől, és mindezt Huba osztotta meg velünk, akinek nagyon hálásak vagyunk ezért. Tehát tegnap Domenech volt:

Mi az első emléked a francia válogatottról?
Egy francia-cseh meccs a Parcban, 2-2 volt. Emlékszem erre a meccsre, mert már megkezdtem a nagy csatámat a médiával, a franciák nem tartottak engem elég jónak. A cseh szövetségi kapitány viszont azt nyilatkozta, hogy a meccs egyik legjobbja voltam.

Raymond, emlékszel hol voltál az Euro2000 döntője alatt?
Rádióban kommentáltam a meccset, emlékszem jól, folyton azt mondogattam, ne izguljatok, gólt fogunk rúgni, egyenlíteni fogunk. Igen, ez volt, a kommentátori állásban voltam.

Melyik játékost felejtetted el magaddal vinni az EB-re?
Kit felejtettem el magammal vinni? Nem felejtettem el egyetlen játékost sem. Akit nem viszek el, azt úgy értékeltem, hogy nem elég jó és nem viszem el.

És mondd, ki fogja megnyerni az EB-t?
Én és a csapat! A csapat arra fog készülni, hogy megnyerje az EB-. Favorit sok van, azt gondolom két egymástól független csoport van és a másik csoportból Németország fog eljutni egészen a döntőig.

Ki fogja a győztes gólt rúgni?
Hahhaahha. Elképzelhető, hogy senki sem fog gólt rúgni. Lehet 0-0 a vége és 11-esekkel dől el a győzelem.

!!!!????
Számomra furcsa hozzáállás: "én, már akkor én voltam az egyik legjobb mikor az újságírók nem tartottak elég jónak"
"győzni: én és a csapat" szigorúan ilyen sorrendben
"győztes gól? nem is akarunk ilyent rúgni, elsősorban a 0-0ra gondolunk" mikor Henry, Ribéry, Benzema, Anelka, Gomis van a csapatban? Otto Rehhageltől még elfogadtam volna....

Hubics kolléga beköltözött a franciák edzőtáborában található földalatti orvosi rendelőbe, ahol Vieira lábát szerkesztik precíz francia autótervezők, és nagyvonalú piktorok.

> Egyébként legújabb hír amit látok, hogy Vieira újra
> edz, kinn van a csapattal a svájci Vevey-ben és vasárnap
> este fog eldölni a sorsa. Hétfőn biztos nem játszik, de
> a felépülése gyorsan halad és mindenki reménykedik,
> hogy az olasz meccsre felépül. Nem tudom pontosan a
> szabályt de ha jól értettem ez azt jeleni, hogy Flamini
> mégsem lesz nevezve. Ribéry és Henry is külön edzett a
> kolumbiai meccs után, előbbi már felépült, utóbbit
> még kímélik.

Végre a francia szurkolók is érzik a tétet, és mindenki a nagy győzelmekre emlékezik. Bastille a 2000-es EB-győzelemről emlékezik meg. Minden személyes beszámolót szívesen várok.

Az apokaliptikus 2000-es évet írjuk. Én 16 éves sem vagyok, te, kedves Olvasó lehetsz több is és kevesebb…

…szerettem már akkor is a sört és a focit is, gondoltam rossz ember már nem lehetek, batyumban meg ott volt az 1995-ös Fradi, igen, akkor szerettem meg igazán ezt a sportot, aztán az 1996-os olimpiai válogatott és az 1998-as világbajnokság (ami e történetben igen fontos szerepet játszik, de illő most róla hallgatni).

Jött a nyár és mint minden rendes kamasz gyerek szimpatizáltam az olasz válogatottal, de az 1998-as vébén valahogy nem tudtam dűlőre jutni a taljánok és a köztem lévő kapcsolaton. És ott volt ez a hirtelen kopaszodó félisten, nem beszélve a kulturális körökben mozgó mivoltomat, mikor gondolok itt filmre, színházra, irodalomra, hát örök barátságot kötöttem a francia válogatottal. Szóval ott tartottam, hogy megjött a nyár, azzal együtt az EB is. Kedvenceimet a ’D’jelű csoportba sorsolták, együtt a házigazda hollandokkal, a csehekkel, meg a dánokkal. Első meccs, dánok ellen sima 3-0, a középhátvédünké az első gól, aztán beköszön Henry, majd Wiltord a 90. percben, ami ugye aztán később a specialitása lesz. Engem igazán megnyugtattak, tudtam, hogy gond egy szál se. Megvertük a cseheket is Henry és az isteni Djorkaeff góljával, Poborsky egy tizit érvényesíteni tudott, de így is 2-1 ide. A harmadik csoportmeccsre szinte tisztán emlékszem, de nem is részletezem, kikaptunk 3-2-re. Ami nagyon megmaradt, az Frank de Boer gólja, szabadot fújt kb. 30-ra a kapunktól a narancsoknak az öreg Andreas Frisk, aki colinai és puhli magasságokban vezetett mindig meccseket, próbál összeállni a sorfalunk, ott van már Thuram is, Blanc is, Bergkamp gondolkodik hova rúgja, mikor jön a kisebbik de Boer és bummm. Bernard Lama repül, de esélye nincs. Aztán még jött Zenden, mindegy is, másodikak voltunk a csoportban és játszhatunk a spanyolokkal a negyeddöntőben, laza 2-1, végre beköszön Zizou is, Mendieta-nak és a spanyoloknak egy szánalmas tizenegyes jut. Közben Totti pályája csúcsán volt véleményem szerint, ekkor hint is egyet a románoknak, a legjobb négy között még a törököket legyőző portugálok és a szerbeknek hatot rugó, elképesztő formában lévő tulipánosok.

És akkor az elődöntők. Lehetne rendhagyó portugál-holland döntő is, de nem, ez nem úgy működik. Ha ott van az egyik ágon a francia válogatott, a másikon az olasz, akkor abból nem lesz rendhagyó döntő. Toldo összevérezte a mezét és kivédte Bergkamp-ék szemét, pedig a 35. perctől emberelőnyben voltak a hollandok, két tizenegyest rúgtak, de Toldo, az Toldo, míg Abel Xavier keze pedig az új évezred első szakrális tárgya lett. Mindenki emlékszik, aki nem, az vagy nem élt még, vagy egyszerűen hülye. Jobb oldali beadás, Abel, a futball Rodmanje pedig szedi a lepattanót, Benkö játékvezető semmit nem lát, csakhogy a taccs vonalon zászlóval a kezében hevesen gesztikulál a portugál nemzet általi leggyűlöltebb élőlény, Igor Sranka. Ez a 117.percben történt, hát persze, hogy büntető, mivel kéz volt, erről kár lenne vitát nyitni. Döntőben a mi szeretett galljaink!

2000. július 2. Rotterdam Franciaország – Olaszország Európa-bajnoki döntő. Tipikus meccs volt. Mi támadtunk, az olaszok védekeztek, mindenki azt játszotta, amit tud. Az első félidő nulla itt is, ott is. Aztán a második félidő ott folytatódott, ahol az első abbamaradt, csakhogy egy kósza olasz kontra, jön a beadás és hát a csatárok csatára (cinikus), Delvecchio Blanc, Desailly és Thuram gyűrűjében egy laza belsővel megszerzi a vezetést. Undorító volt, igazán undorító, mint a 2002-es világbajnokság. Mi tovább támadtunk, az olaszok tovább védekeztek, lehet így döntőt nyerni, van egy pár példánk. Csak ez nem az! Sylvian Wiltord, ha már az első meccsen is, hát az utolsón is betalált a hosszabításban, ballal, balról. Szegény Toldo, ha akkor lábbal próbál meg védeni, nem kézzel, az olaszoknak egyel több európa-bajnoki címük van. Nem akarom én Toldo nyakába varrni, hisz egy igen szimpatikus figura, de azzal a mozdulattal elintézte a pályafutását.

Sok igazságtalanság történt ezen az EB-n, többek között az, hogy még létezett az aranygól. Azóta tudjuk, hogy ez milyen rossz dolog. Állítom ezt a szabályt csak az élvezheti, aki lövi, senki más a Földön, jelen esetben Bierhoff és mi szeretett Trezeguet-nk! Akkorát ragasztott a bal ficakba, hogy abból él egész Rotterdam azóta, kulturális mibenléte a városnak Dávid gólja, meg a kikötő. Hogy megérdemelték-e? Hát persze!

Mert mindig szép dolog az, hogy egy végtelenül deffenzív csapat kikap, a nála sokkal szebb támadófocit játszó csapattól.

Mert világbajnoki cím után európa-bajnokit nyerni még soha senki nem tudott, jelzem idén sem fog tudni az aktuális…

Az a francia válogatott ott ért össze egy igazi klasszikus csapattá, akire sok év múlva is emlékezni fogunk. Nem kezdem el hasonlítgatni egy válogatotthoz sem, mindenki kezelje a maga helyén ezt a csapatot. A legjobbak között. És ha már objektíven szemlélem a 2000-es EB tükrében az ideit, hát aki nem a franciák győzelmét sejti, az vagy hülye vagy elfogult.

Legyen az utóbbi!

Allez les Bleus!!!

Egyik olvasónk, Hubics élőben látta a Kolumbia elleni felkészülési meccset, amit néhány mondatban megoszt velünk. Most mindenki kérje egyszerre Hubicsot, hogy sok infóval örvendeztessen meg minket.

Hubics 2008.06.05. 23:52:08

Helyszínen volt szerencsém megnézni a Franciaország-Kolumbiát. Aki nem látta sokat nem vesztett, bár az előző két felkészülési meccshez képest azért az első félidőben jobban játszottak a franciák.
A 11-es a kapu mögül nem nagyon tűnt annak, visszajátszva sem túl meggyőző. Második félidőre Benzema-Diarra csere után behúzódtunk. Az ellenfél számos hibájából még lehetett volna gólt rúgni, félek az EB-ellenfelek nem lesznek ilyen nagylelkűek.
Ami csalódás volt az a stadionbeli hangulat. Nagy szurkolás nem volt, annak ellenére, hogy 79000 néző volt. A kezdeti lelkesedés hamar lelohadt és a nézők erejéből csupán néhány "Allez les bleus"-re futotta, meg a néha-néha feléledő kolumbiai tábor lehurrogására.
Számomra meglepő volt Henry kifütyülése, éppen 100. válogatottsága alkalmából. Szerintem az aktuális kedvenc Anelkánál többet alkotott válogatott színekben.
Lefújás után meg semmi ünneplés, semmi buzdítás, semmi búcsúzás. A játékosok még a pályán voltak, mikor a nézők már fele már a metróban volt. Tudom, hogy csak egy felkészülési meccs volt, de egy EB-győzelemre esélyes csapat esetében furcsa.
A gyors távozás egyébként a stadion tervezőit dícséri, lefújás után 15 perccel már autópályán lehetett lenni.
Esetleg még további hírekkel tudok innen szolgálni.
Allez les bleus

Erről szól ez a blog: Chrisjazzingup bekommentelte, hogy Flaminit visszahívták a keretbe, mert Vieirának kisebb sérülése van (bal combja), nem is játszott a barátságos felhozó meccseken, és én már nézem is a híreket, és tényleg. Ez az európai értelemben vett szurkolói csoport, nem a hőbörgés és a szotyizás.

Flamini júniustól a Milan focistája, és még még így sem kellett Domenechnek, a 30-as keretből haza küldte. Most felhívták, hogy van-e kedve egy kicsit focizni, Flamininek meg éppen volt, úgyhogy utazik a csapattal Svájcba.

Egyébként tegnap a Budapest-London-tengelyt kellett mozgásba hozni, mert egy szakértő haverom bejelentkezett a beígért camembert sajtért, ugyanis szerinte Flamini azért nem került be a keretbe, mert szar. Ezután felhívtuk a lonodni barátunkat, aki külön Flaminire koncentrált egész idényben, és hivatalosan is alátámasztotta, hogy Flamini idén nem volt szar.

A továbbiakban is várok minden kommentet és levelet, hogy minél több infónk legyen a franciánkról. (ide: valuska(kukac)mail.index(pont)hu)

Ez így az EB megkezdése előtt jókor jött, mert még a formaidőzítés, meg a taktikai variációk, meg a motiváció, meg a sérülésveszély... Szóval sok dolog játszott össze ehhez a null-nullhoz. A mutatott játékunkat nehezen lehet játéknak nevezni, ezért fütyülték ki a csapatot a meccs végén. "Nagyon csalódott vagyok, hogy fütyültek a végén" - mondta az érzékeny lelkéről ismert Domenech

A kezdőben nem kapott helyet Sagnol, Thuram, Gallas és a sérült Viera, márpedig ők kelleni fognak. A beszámolók alapján erős közepest hoztak a játékosok. Egy a baj, ami a Domenech-érában visszatérő gubanc, hogy nem tudunk gólt lőni. Ez Domenechnek is feltűnt: "Mutattunk néhány szép dolgot a meccsen, de ha nem tudunk gólt lőni, az azt jelenti, valami hiányzik." Na, ezt sikerült az EB előtt tudatosítani.

Június 3-án még letudjuk Kolumbiát, ha már Domenech ezt akarja, de utána elkezdődhet végre a lényegi munka.

Franciaország-Paraguay 0:0
Franciaország: Coupet, Clerc, Squillaci, Boumsong, Evra, Makelele (L Diarra 46), Toulalan, Ribéry (Govou 46), Malouda, Benzema (Anelka 63), Henry (Gomis 46).

Paraguay: Villar, Benítez, Caniza, Da Silva, Torres, Verón, Aquino (Estigarribia 43), Barreto (Paredes 90), Cáceres (Santana 83), Santa Cruz (Cardozo 57), Váldez (López 69).