"És közben még az is előfordulhat, hogy [Laurent Blanc] titkon azt reméli, a "régi Gourcuff" helyett használhatja Ben Arfát." - írtam a minap egy poszt végén, és az éles szemű Integető kartárs azonnal ki is szúrta, hogy itt valami nem stimmel, és rákérdezett, hogy ezzel konkrétan mit is akartam. Hosszú, majd megírom posztban, mondtam, és ha mondtam, írom is.

A kérdés teljesen jogos, hiszen Ben Arfa és Gourcuff egyáltalán nem ugyanolyan profilú játékosok, nem is ugyanazon a poszton játszanak, totál más a feladatuk, és ennek megfelelően a velük szembeni elvárások sem ugyanazok. Ben Arfa egy jobbszélső-csatár-keverék, Gourcuff meg egy klasszikus tízes. Papíron semmi közük egymáshoz. Csakhogy.

Gyakorlatilag Zidane visszavonulása óta megy a bánkódás, hogy a francia válogatottnak nincs "igazi" irányítója. Ez így is van, nincs. Éppen Gourcuff volt az egyik nagy reménység, aki a csapat esze és rendezőpályaudvara lehetett volna egyszerre, de az ígéretes kezdés után jött először a Domenech-válogatott kálváriájának kezdete, aztán az állítólagos feszültség Gourcuff és valami Ribéry vagy Evra vezette keménymag között, végül a brutálisan gyenge forma, nyilván az előzőektől nem teljesen függetlenül. Gourcuff olyannyira lecsúszott, hogy nemhogy a csapat esze nem volt többé, de kezdő sem, aztán nemhogy kezdő, de csere sem, aztán meg már eszébe se jutott senkinek, hogy Yoannt bármikor be kéne, lehetne hívni a válogatott keretbe. Olyannyira, hogy most, hogy Blanc behívta, háborgás is van miatta, az eurosport.fr pl. "Miért Gourcuff? Csak" címmel elemezte a dolgot. Számosan vannak, akik szerint Gourcuffnek semmi keresnivalója a válogatottban, és Blanc (Diarrához hasonlóan) csak azért válogatta be, mert a régi szép bordós idők óta a stréber Yoann az üdvöskéje.

Mielőtt rátérünk Ben Arfára, ejtsünk erről egy szót azért. Blanc kiáll a választása mellett, de igazán komoly érvet nem hozott fel, hogy miért ez a váratlan húzás. Az valószínűtlen, hogy egyszerűen azért, mert olyan szerelmetes Gourcuffbe, hogy mindenképp ki akarja utaztatni az EB-re: ha így lenne, eddig is játszatta volna. Sokkal logikusabb magyarázat akkor már Cédric Rouquette véleménye, amelyet szintén az Eurosporton olvashatunk: "Ne feledjünk egy dolgot: Blanc kapitánysága alatt először fog most előfordulni, hogy a két játékos [Diarra és Gourcuff] hosszabb ideig a keze alatt lesz, vagyis úgy, ahogy régen Bordeaux-ban, és Blanc nyilván ebben bízik." Vagyis Blanc gondolhatja úgy, hogy most, hogy végre több hetet is eltölthet Gourcuffékkel, beszélhet a fejükkel, és kisegítheti őket a mélypontról. Bordeaux-ban valóban bennsőséges viszony fűzte Blanc-t Gourcuffékhez, és talán a Président abban reménykedik, hogy a hosszabb felkészülés alatt sikerül kirobbantani őket a gödörből, vagy legalább megértheti, hogy pontosan mi a baj.

Nem beszélve arról, hogy erre most éppen nagy szüksége lenne. Az igazat megvallva ugyanis a francia válogatott szénája most, így, ahogy van, nem áll túl jól. "A csapat váza megvan" - nyilatkozta Blanc áprilisban, és korábbi megnyilvánulásaiból tudható, hogy váznak a Lloris-Mexès-M'Vila-Benzema-tengelyt tekinti. Mexès nincs formában, M'Vila nincs formában. Mexès mellett Rami hullafáradt, az őt helyettesíteni tudó Abidal most jön ki a kórházból. M'Vila mellett Diarra még annyira sincs formában, Diaby sérült. Másképp mondva: a csapat váza nincs meg. Ki lehet ebből jönni még jól, hiszen Mexès mellett azért van például egy bombaformában játszó Debuchy, M'Vila mellett egy bivalyerős jobb szél. De akkor is nehéz úgy indulni az EB-n, hogy mindaz, amit eddig Blanc felépített, most egyszerűen foghíjas. Blanc nyilván aggódik, hogy ami eddig úgy-ahogy működött (veretlenségi sorozat, németverés ide vagy oda, távolról sem tökéletesen, néhol még csak nem is meggyőzően), az most elromlik. Más se hiányozna a válogatottnak és persze Blanc karrierjének, mint egy újabb pofára esés. Vagyis, gondolja Blanc valószínűleg, azért nem ártana egy B-terv. A "régi Gourcuff" B-terv lenne. Ha az eddig tapogatózva együtt játszó középpálya kapna egy karmestert, az igen, az egészen más felállás volna. Ha a meggyőző jobb szél szervesebben játszana együtt a középső régióval, ha nem mindig a jobb bekk indítaná Valbuenát, hanem esetleg valaki középről is, ha volna középen egy nagy lövő, ha egy irányító az ellenfél két védekező középpályását látná el munkával, és így a szélsők szabadon flangálhatnának a támadó- és a védősor között, az már mindjárt egészen más volna. Nem véletlen, hogy szintén felejthető idénye ellenére Gourcuff mellett Martin is ott van a 26 között. Ő volt ugyanis az egyetlen, aki valami hasonló dolgokat művelt a válogatottban, mint korábban Gourcuff. (Emlékezzünk csak az ukránok ellen távoli lövésből szerzett góljára: az tök olyan volt, mint egy Gourcuff-bomba.) De szép is volna, ha kettejük közül valaki akár csak 80 %-os hatásfokon ellátná az irányító feladatát.

Igen ám, csakhogy van itt még valami: telt-múlt az idő, és megérkeztünk a 21. századba. Igen, ezelőtt 10-15 évvel A Futballista archetípusa, a játékos, aki a világ összes csapatában használható, bevethető volna, aki bárhol átformálná a játék képét, Zidane volt. Zidane, az irányító esszenciája. De ma? A 2010-es évek focijának A Futballistája nem Zidane, hanem - Blanc is, aki a Barcelonát tartja etalonnak egészen biztosan így gondolja - Lionel Messi. És Messi távolról sem irányító, hanem egy szabad elektron, aki megfelelő háttérrel úgy kócolja össze az ellenfél védelmét, hogy öröm nézni. Az egy dolog, hogy marha sok gólt lő. Tán ennél is fontosabb, hogy ha ő elkezd Messi-módra rohangálni, a fél védelem szaros gatyával lohol utána, és hiába tudja mindenki, hogy nem kéne, mert a végén lesz egy pöcc, és Iniesta üresen kapja majd 14 méterre a kaputól, nem tehetnek semmit, mert ha nem loholnak Leo után, akkor meg lő egy gólt. A szervezettebb, erősebb csapatok egyszerűen megtanultak egy fenomenális irányító ellen játszani. Egy öntörvényű, mégis csapatban gondolkodó, ide-oda pattogó gumilabda ellen viszont még nem. Mármost mi lenne, ha a francia válogatottnak volna egy Messije? Ménez, Valbuena, Debuchy, de még az a nyomorék Ribéry is - el tudnák látni Iniestáék munkáját? Valószínű, hogy el. Kellene a fenének "régi Gourcuff", kellene a fenének klasszikus 10-es, ha kaphatnánk helyette csak egy ilyen pici kis Messit inkább.

Ben Arfa nyilván nem Messi, félreértés ne essék. A nyomában sincs, persze. De ha megnézzük az idei két ikonikus gólját, és főleg a Blackburn ellenit, azért... azok Messi-gólok voltak. Fogalmunk sincs, nyilván más sem tudja, hogy Ben Arfa tudna-e valami olyasmi villám-mumust játszani, mint Messi, de ha a stílusát, a cseleit, a gyorsaságát, a robbanékonyságát nézzük, az alapok adva vannak. És ha lenne a kékeknél egy ilyen játékos, az úgy változtatná meg az összképet, hogy közben alig kéne hozzányúlni a csapathoz: elég lenne Ben Arfát betenni mondjuk Nasri helyére, és azt mondani neki, uccu.

Tudjuk, persze, ez csak álmodozás, hiszen soha még Ben Arfát ilyen szerepkörben nem láthattuk, és ki is lóg a wishfull thinking hatméteres lólába, jó volna mi, a wunderwaffe, álmodik a nyomor. De hát egy próbát azért megérne a dolog. Hiszen nem kéne Ben Arfának igazi Messit játszani: ha szerepet kapna, és hasznos lenne, már az is nagy segítség lehetne a támadósornak.

Megvan tehát a bő, 26 főt számláló keret. Mi lesz a további menetrend? Blanc azt ígérte a játékosoknak, hogy mindenki pihenhet 4 napot az utolsó meccse után, aztán viszont irány Clairefontaine, ahol kezdődik a felkészülés, az orvosi stáb megpróbálja összefércelni a széthullófélben lévő játékosokat, a félholtra fáradtakat kisimítják, a gyengéket pedig jól megcsuklóztatják naponta háromszor. A jövő hét közepén tehát már mindenki együtt lesz, és elkezdődhet az összemelegítés, Blanc kipróbálhat egy-két dolgot, megnézheti, hogy a játékosok milyen mentális és fizikai formában vannak, kipróbálhat néhány felállást. Minderre lesz kemény négy napja. Négy kemény napja. És akkor 27-én jön az Izland elleni meccs, amelyen a napokban kialakult képet ismét megtekintheti, de ezúttal munka közben, élesben. Másnap estig emésztheti a látottakat, 28-án este pedig, mikor a játékosokat elzavarta aludni, ő iszik egy Red Bullt, összeül a teljes szakértői stábbal, és kitalálják együtt, hogy ki legyen az a három játékos, akit másnap nem említenek az UEFA kérdésére, hogy akkor most kiknek a nevére is nyomtassanak stagepassokat.

Vegyük végig, hogy kik érezhetik veszélyben magukat az eddig összeválogatott 26 focistából.

Kapusok

Mivel éppen három van belőlük, ők biztos indulók. Vehetjük úgy tehát, hogy Lloris, Mandanda és Carrasso kerettagok.

Védők

A francia válogatott minden felállásban (4-3-3 vagy 4-2-3-1 esetleg 4-4-2) négy védővel játszik. Jelenleg a bő keretben 8 védő található. 2 bal bekk (Réveillère, Debuchy), 2 jobb bekk (Evra, Clichy) és négy középső védő (Rami, Mexès, Koscielny, Yanga-Mbiwa). Ha úgy számoljuk, hogy az a biztos, ha minden posztra van legalább egy cserelehetőség, a nyolc védő mindegyikére szükség van. Az egyetlen, aki alatt mégis rezeghet a léc, az újonc Yanga-Mbiwa. Ha a felkészülés alatt nem győzi meg Blanc-t, nem jön ki a csapattagokkal, esetleg Izland ellen Blanc kipróbálja, és hibázik, előfordulhat, hogy kiszórják a keretből.

Mi mégis úgy gondoljuk, hogy Mapounak olyan nagyon nem kell aggódnia: Rami hullafáradt, benne van a pakliban, hogy lesérül az EB-n, Mexès pedig egyelőre nem olyan megbízható, mint a sérülése előtt, és most nincs Abidal sem, akit át lehetne vezényelni középre. Ha esetleg Rami kihull, és Koscielny kezdővé avanzsál, Mbiwa nélkül Blanc-nak nem marad cseréje a védelem belsejében. Szerintünk a Prezident nem fog hazárdírozni. Mbiwának biztos a helye, nagy hülyeséget kell csinálnia, hogy kiessen a keretből.

Csatárok

Előre vesszük a csatárokat, mert ott viszonylag egyszerű a helyzet. Valamint most az egyszerűség kedvéért külön beszélünk "csatárokról" és "támadósorról". Csatárokon azokat értjük, akik általában ha nem is klasszikus éket, de valamiféle befejezőembert játszanak a francia válogatottban. Ilyenből pedig összesen három van: Benzema, Giroud és Rémy. Tekintve, hogy van olyan felállás, amelyben "csatár"-ból kettő is kellhet, elvileg mindhárom emberre szükség van. Csakhogy Rémy sérült, nem is kicsit. Az OM orvosai szerint 3-4 hét kell neki a talpraálláshoz, vagyis ha minden jól megy, az angolok elleni meccsre kész lehet. Ha gyorsabban gyógyul, mint eleinte gondolták, akár már 5-ére is összekaphatja magát, az észtek elleni felkészülési meccsre. Ha azonban komplikáltabb lesz a felépülése, nincs értelme kivinni. Avagy egyértelmű, hogy mi lesz: 28-án Blanc megkérdezi az orvosokat, hogy Rémy felépül-e időre vagy sem. Ha nem, megy, egyébként marad.

Középpálya és támadósor

Mint látható, itt van a legnagyobb veszély. Lássuk, kiből élünk. M'Vila helye tulajdonképpen biztos, mert ő az egyetlen valamelyest megbízható, kemény védekező középpályás. Csak valemelyest, mert nincs bombaformában, de a válogatottban biztos helye van, a Blanc-éra 20 meccséből 18-on ott volt. A középpálya közepső részén szilárd helye lehet még Cabaye-nak, hiszen 10 válogatottságával viszonylag biztos pont, ráadásul jó idényt zárt a Newcastle-nél. Rajtuk kívül azonban szinte bárkinek hullhat a feje.

Ott van mindjárt Alou Diarra, akire iszonyú nagy szükség lenne, de továbbra sincs formában. Az OM-ben valamennyire helyre rázódott, annyira nem tragikus, mint a szezon elején vagy tavaly, de továbbra sem hozza a tőle elvárható szintet. Bizonyítania kell. Mégis, Diaby kiesésével kinyílt előtte a kapu, és mivel tapasztalt játékos, akit Blanc kedvel is, viszonylag jó esélyekkel indul neki a felkészülésnek. Aztán Martin. Marvin Martin tavaly a semmiből robbant be, a ő adta Ligue 1-ben a legtöbb gólpasszt, a válogatottban fenomenálisan nyitott, és később is kreatív, hasznos játékosnak bizonyult. Csakhogy idén a Socheaux-ban katasztrofális szezont zárt. Még nem lehet tudni, hogy kiesik-e a csapat az első osztályból, Martin teljesítménye mindenestre romlott. 2010-11-ben 17 gólpasszal és 4 góllal zárt, idén nyújtott, 2 gólos és 7 gólpasszos teljesítménye nem az a kimondott válogatott szint. Előnye, hogy úgy tűnik, Blanc kedveli, az, hogy a rettenetes szezon után egyáltalán meghívta a bő keretbe, már eleve jó jel. Rezeg a léc, de szerintünk Martinnak minden esélye megvan a maradásra, és valami azt súgja, élni is fog a lehetőséggel, és a felkészülés alatt meggyőzi Blanc-t. Vagy nem. Végül pedig itt van még Matuidi, aki nehéz szezont zárt a PSG-vel, mert Ancelotti sokat tartotta a cserepadon. Nem egészen biztos a helye, de az ő posztján nincs túl nagy konkurencia, úgyhogy ha labdaszerzésben jeleskedni tudna, simán maradhatna.

Menjünk ki bal szélre egy kicsit most. Malouda, Ribéry. Ironikus, de egyelőre úgy tűnik, annak ellenére, hogy a válogatottban mindketten rendre felejthetőek, viszonylag biztos a helyük. Egyrészt tapasztalt játékosok, ilyenből pedig nem áll sok Blanc rendelkezésére, másrészt ők ketten konkrétan a bal szél. Valószínű tehát, hogy mennek Ukrajnába, kivéve, ha Malouda sérülése komolynak bizonyul, de erre kicsi az esély. Jobb szélen viszont túlkínálat van. Klasszikus rohangálós jobb szélsőből van kettő darab: Valbuena és Ménez. Mindketten jó szezont zártak, Ménez csúcsformában játszik, Valbuena pedig egy szenvedő Marseille-ben bizonyította ismét, hogy hipermotivált, akkor is kihajtja a belét, ha a csapatnak nem megy. Saját maga szerint élete legjobb szezonján van túl, ami igaz is lehet, hiszen 9 gólt lőtt és 15 gólpasszt adott idén. Csakhogy jobb oldalon ott van még a frissen beválogatott Ben Arfa is, aki szintén nagyon motivált, és szintén formában van. Ménez helyét aligha veszélyezteti, Valbuenával szemben viszont van két előnye: tud cselezni, és míg Matthieu iszonyatosan hasznos ugyan, de egy lépcsőfokot még mindig meg kell másznia az igazi klasszisig, addig Ben Arfában már most is megvan a potenciál, hogy egy villanással eldöntsön egy meccset. Ha 0-1-nél a 80. percben be kell küldeni valakit, nem Valbuena az, hanem Hatem Ben Arfa. És még egy érv Hatem mellett: a csiszolatlan középpályának jót tenne a két formában lévő klubtárs, Ben Arfa és Cabaye. De ezzel még nincs vége, hiszen - főleg 4-3-3-as felállásnál - Nasri is jobbra kitolva játszik a válogatottban. Az a Nasri, aki közepes szezonon van túl, ugyanakkor a válogatottban biztos helye volt az elmúlt másfél évben. Ez így négy darab jobb szélső, ami biztosan sok, másfelől viszont bosszantó lenne közülük elküldeni valakit, mikor pl. a másik oldalon ott van a két mérsékelten hasznos öreg. Valószínű tehát, hogy Blanc ki fog próbálni egy más felállást. Valbuena a hétvégén bal szélsőként állt fel az OM-mel, könnyen elképzelhető, hogy direkt kérte ezt Deschamps-tól, hogy megmutassa Blanc-nak, itt is bevethető. Ménezt is láttuk már bal oldalt játszani a kékeknél, igaz csak "anekdotikusan". Ben Arfát pedig esetleg ki lehet próbálni középen. Ő maga annyit mondott, ott játszik, ahol a szöv.kap. parancsolja, ő maga tehát nem lesz akadálya a kísérletezésnek. Ha azonban Blanc-nak nincs kedve variálni, és mindenkit a saját posztján akar játszatni, Valbuena, Ben Arfa vagy Nasri feleslegessé válhat.

És marad a kakukktojás, akiről nem szóltunk eddig: Yoann Gourcuff. Javult az utóbbi időben, de keveset. Blanc-nak ő az egyik kedvence, és amíg nem volt beválogatható, senki nem vette át a korábban általa játszott szerepet. Vitathatatlan, hogy ha Gourcuff akár csak 70-80 %-ban hozni tudná a korábban tőle megszokott horgonyember játékmester figuráját, nagyon nagyot lendítene a támadásokon. Ha viszont erre nem képes, és továbbra is csak lézengésre futja tőle, az végzetes is lehet. Blanc csak akkor fogja beválogatni a 23-ba, ha komoly esélyt lát a "régi Gourcuff" visszatértére. És közben még az is előfordulhat, hogy titkon azt reméli, a "régi Gourcuff" helyett használhatja Ben Arfát.

Összegzés

Rémy sorsa a doktorok és a természet kezében van. Könnyen kihullhat a Nasri-Valbuena-Ben Arfa trióból az egyik. Gourcuffnek "déclic" nélkül nincs esélye, Diarrának nem szabad bénázni. Martin, Matuidi, Mbiwa akkor érezheti magát veszélyben, ha a fentiek közül nincs legalább három gyenge láncszem. Maloudáról még kiderülhet, hogy mégis sérült. A többieknek extra hülyeséget kell csinálniuk, hogy ne menjenek az EB-re.

Laurent Blanc nem kis meglepetést okozott új, belföldi játékosokból álló listája révén. Meghívót kapott a sírból visszajövő Gourcuff, behívta a 2-3-4 hétig biztosan sérült Loic Rémyt és Kaboul kiesése miatt nem Mamadou Sakho, hanem a teljesen szűz Mapou Yanga-Mbiwa szolgálatait rendelte be.

A bő keret így 26 főt foglal magába - három játékostól fog megválni a szövetségi kapitány, várhatóan május 28.-ának éjjelén.

Lassan olyan érzésünk van, hogy a franciák annyira széthajtották magukat idén, hogy elég, ha reggel ferdén lépnek a papucsba, és már kész is a baj, három hét elfekvő, műtét, oxigénsátor, két és fél hét Hévíz rendel.

Csak a hétvégén kidőlt Malouda, Rémy és Kaboul. Előbbi állapota viszonylag stabilnak tűnik, nem valószínű, hogy ki kell hagyni a sérülése miatt a keretből. Rémy azonban más tészta, bárminemű külső beavatkozás nélkül sikerült úgy lépnie az Auxerre elleni meccsen, hogy a bal combizma rögtön bemondta az unalmast, Kaboul meg a térdsérülését újította ki sikerrel, valószínű, hogy nem lesz ott Ukrajna-Lengyelországban. Rémynek még van némi esélye erre, de meglehetősen kevés, mert Loïc leghamarabb három hét múlva gyógyul, tehét a felkészülésről mindenképp hiányoznia kell.

Emlékeztetünk, hogy szintén hiányozni fog Abidal és Sagna. Meg még azok, akiknek a fennmaradó kis időben sikerül elintézniük magukat. 19-én a BL-döntőben pl. Ribéry összefejelhetne úgy Maloudával, hogy mindkettejüket részleges amnéziával kelljen négyhónapos pszichológiai kezelés alá vetni, mert egyik sem emlékszik a les és a szabálytalan hazaadás definíciójára.

Az újabb sérülések miatt elképzelhető, hogy Blanc több játékost hív be a végleges kerethirdetés előtti "próbajátékra", mint előzetesen elképzelte.

...vagy legalábbis ha tényleg megszereznénk, valahogy így nézne ki:

Eric Abidal április 10-i májátültetése után jövő héten valószínűleg elhagyhatja a kórházat. A Barcelona orvosai, Ramon Cugat és Ricard Pruna Carles Puyol térdműtétje kapcsán tartottak sajtótájékoztatót, itt említették meg azt is, hogy Abidal lábadozása "lassú de kielégítő" volt, összességében pedig a műtétje sikeresnek mondható, ezért jövő héttől nem szükséges tovább kórházi felügyelet alatt tartani.