„Márpedig itt rend lesz, mondta Laurent Blanc és besöpörte a szart a szőnyeg alá” - sejtettük megsavanyodva a fehéroroszok elleni csalódást keltő 0-0 után, mivel minden indok megvolt arra, hogy a fejben Dubaiban nyaralókat a szövetségi kapitány lecserélje éhesebb, ámbár fizikailag hasonlóan kekszen élő tartalékaira. Így vágtunk neki a majdnem üresen kongó Shaktar stadionnak.

Kocsmapult mellől

• Steve Mandanda volt a Blanc-éra 6. csapatkapitánya. Ennyire sok vezér van, vagy ennyire nincs?
• Ahogy Evra megközelít egy labdát, az olyan, mintha Lewis Hamilton egy csuklósbuszt vezetne.
• Szegény Gameiro-nak így is sámli kell a szőnyeg alatti kosz eltakarításához, Mandanda felíveléseiért neki ugrania már-már kisállat kínzással ér fel.
• M'Vila tényleg nagyon formán kívül van. Habár adott egy lézerpontos 60 méteres ívelést egyenesen Laurent Blanc talpa alá.
• A 10 érintős játék a hátsó négyes esetében biztos, hogy "új automatizmusok" kialakítását célozza?
• A kezdő sípszókor a pályán lévő Kékek összesített góljainak száma 1 volt. Lefújáskor ez 5-re nőtt.
• Marvin Martin Zizou-val ellentétben nemcsak két gólt rúgott az első válogatott meccsén, de egy gólpasszt is kiosztott. Mi kérünk pardont!
• Mandanda és strandlabda, értjük az összefüggést?

Cincálás

Az érzelmek teljes kavalkádja futott végig tegnap este jelen bejegyzés szerzőjén, tekintve, hogy az 50. percben sürgős hívást kapott egyik szerettétől, amiért tüzes fenékkel kellett kipattannia a fotelből, majd 45 perccel később visszatérve, mikor még ki sem hűlt az ukrán gyep helye, olyan zavarodott tekintettel bámulta a tabellát, mint Estelle Denis leánykéréskor.

Szándékosan megfontolt unalomkeltés alapos gyanúja forgott fenn, amikor Gameiro a meccs elején már a sokadszorra futott üresbe, Matuidi gyakorlatilag dodzsemet játszott M’Vilával és Sakhoról is azt gondoltuk eltévesztette a helyi búcsút, hiszen úgy próbálta kilőni a kevés ukrán szurkolót a lelátóról, mintha 5 találat után ajándék plüss járt volna.  Döbbenetesen kevés esemény történt 45 percig. Blanc-nak volt is egy nézése az első félidő közepe felé, amit sajnos nem tudunk ideszúrni, de olyasfajta érzéseket gerjesztett, mintha Miyagi mesternek a Karatekölyökben egy gyorskaján felnőtt, hangosan vihogó és nem mellesleg deréktól béna amerikai srácból kellett volna, hogy nindzsaalázó terminátort faragjon.

Hogy mitől fordult át ez a Brandao-emléktorna egy Zidane első lépéseit idéző 1994-es meccsre, arra több jó válasz is lehet. Először is, 6 cserére volt lehetőség, amellyel mindkét szövetségi kapitány élt is, s láthatólag előbb az ukránok egyensúlyának megborulását eredményezte. A pálfordulat izgalma és az új arcok boldogító lendületessége ellenére a francia győzelemhez kellett az ukránok vezető gólja, ami felért egy sokkterápiával szegény megkövesedett Kékeinken, Shevchenko utódai viszont kényelmesen dőltek hátra Mandanda komikus bukfence után. További érvként felhozható, hogy Gameiro egyenlítése után Laurent Blanc beadagolta a vitamininjekciót: lehozta először a támadósort, majd 10 perccel később az ellenfelet jól kivéreztető, amúgy értelmezhetetlent produkáló Cabaye-t és Matuidit, útravalóul pedig kiadta, hogy ha továbbra sincs mozgás, addig fog beszélni 98-ról, amíg ki nem lyukad mindenki dobhártyája.

Aztán bejött egy pöttöm gyerek, aki végre valahára nem engedte maga alá a labdát, nem lehetett érezni, hogy folyton a saját küllőibe szúrja a játékszert, hanem felszabadultan, technikásan és nem utolsó sorban puszta AKARATÁVAL porrá zúzta az addigi öregfiúk meccset, hogy a robbanásból és füstből kijövet, lassított felvételben, napszemüvegben, fogpiszkálóval a szájában olyat eresszen 30-ról, hogy Arsene Wenger elküldte melegíteni a játékosügynökeit egészen Sochaux-ig. Marvin Martin bemutatkozása kisebb csodával ér fel, végre életet láttunk a csapaton, amelyhez persze kellett Gameiro és Benzema ügyes helyezkedése és frissessége is, de összességében ezt a kissé sufniban felejtett lendületet kaptuk vissza ezen a meccsen. Hiányzott is nagyon.

Hülyék lennénk azt hinni, hogy itt reform van és forradalom, hiszen most jönnek az összehasonlítgatások Zizouval, de ne felejtsük el, hogy Gomis is két góllal mutatkozott be annak idején két ájulás között, nem is tudjuk azóta feleszmélt-e abból mit csinál Lyon-ban. Mindenesetre kívánjuk Martin-nak a legjobbakat, fejlődjön szépen tovább, lépjen le időben Sochaux-ból és boldogítsa egy jó olasz vagy spanyol klub mindenható elnökét, aztán pipálja le Xavit a megnyert címek listáján.

Taktikai oldalról nézve nem tűnt túl leleményesnek az ukrán betontömb, Blochin fiai inkább a fehéroroszokat figyelhették meg a soron lévő ellenfelük helyett a felkészüléskor. Francia oldalról most nem volt nyerő a Boszniában ragyogóan működő 4-3-3 egy 10 percenként villanó Menezzel vagy egy erőnlétileg bivaly Rémy-vel, az ukránok romboltak is dögivel, de Maloudáék beállítása és egy Martin-vezette 4-2-3-1 alaposan megkeverte a kártyákat, ami területeket szabadított fel, oda csordogált be szépen Ribéry és Benzema. Továbbra is kérdés ki a vezér ebben a csapatban, kihez igazodnak a követők, mert a jelenlegi állás alapján a válogatott jobban hasonlít szófogadó gyerekek gyülekezetére, mintsem élettel teli férfiak egy célért küzdő kakasviadalára. Kaboul-Sakho védőpáros már most felejtős lehet, igaz előbbi Raminál biztosan jobban, Mexesszel egy szinten mutatkozott technikai tudásban és labdabiztosságban, viszont háromszor is megfordult a tengelye körül, ha Timoschukkal találta magát szemben. Sakho ott tart, hogy ha frakkban is áll ki focizni sem lesz olyan elegáns, mint Mexes vagy egy rosszabb napot kifogó Gallas. Az ifjú párizsin látszik az erő és a tehetség, de nagyon sokat kell még csiszolnia a vadhajtásain, hogy beférkőzhessen hosszabb távra. Réveillere sajnos nem a krisztusi korhoz érve fog változni, pedig fontos lenne, hogy felszabadultan és agresszíven játsszon, így csak adja a lovat Sagna alá, aki néhány felfutással és 15%-os sikeres beadási rátával hozza a stabil kezdőt. M’Vila továbbra sem tujda mit jelent nem oldalra passzolni, de hasonló indokkal már rúgtak ki egy Makélélét Madridból, láttuk mi lett az eredménye. Benzemát dicsértük az előző meccsen, de most megmutatkozott, hogy technikailag ő a legpengébb a vidéken.

Tudtam, hogy össze fogják hasonlítani Martin-t Zidane-nal, én mindenesetre ugyanazt a karriert kívánom neki, mint Zinédine-é volt. A legfontosabb viszont a csapat teljesítménye. Tetszett, hogy bár vezettek ellenünk, mégis szervezettek maradtunk. A játékosok megdolgoztak a győzelemért. Az újaknak azt mondtam, hogy az első válogatottságukra mindig emlékezni fognak. Így, hogy gólt szereztek, biztosan végig fogja kísérni őket ez az emlék. Nagyon örülök nekik.

Ezen a meccsen minden adott volt, hogy dühödten rúgjunk bele a jelen francia válogatott szótlan óvodai csoportjába, de az utolsó 20 percre hagyott csavar és bolondság új reményt hoztak. Most kezd igazán érdekes lenni, vajon az állóvízbe dobott kavicsok milyen hatással lesznek a csoport hangulatára, teljesítményére és mindez milyen új egyensúlyokat eredményezhet a játékban. Csütörtökön Lengyelországba látogatunk, folytatása következik.

Sűrített 90 perc