Az utolsó csoportmeccs jön ma este, méghozzá a nem túl acélos (vehehe) svédek képében. Nagyon nem kell aggódni, mert a svédek már csak régi árnyékuk önmaguknak, mérgelődött is az ember, hogy ezek jutottak ki az Eb-re, ezmiezmá'. Ráadásul Ibrahimovics is szeret játszani, hol nem, így a svédek nem túl sok eséllyel futottak ki a gyepre.

A lényeg az, hogy szépen, nyugodtan játszva adjuk meg az ikeásoknak a kegyelemdöfést, néhány új gól képében. Mert egy döntetlen még nem hozza a csoportelsőséget, még a végén az angolok beelőznek egy Carroll-duplával, aztán szívhatjuk a fogunkat a spanyolok ellen, akik legyenek bármilyen gyengék, sosem kellemes ellenfelek. A cél tehát tiszta, hogy állnak a játékosok?

Köszönik szépen, jól vannak, A múltkori meccs is megmutatta, hogy képesek ők fejet lehajtva dolgozni a győzelemért, mint egy csapat. Képesek felpörgetni a játékot, amikor kell, és ha nem középen akarnak mindent bazi fifikásan megoldani egyedül, akkor eléggé veszélyesek az ellenfél kapujára. Nasri szerint ez azért van, mert még mindig a szurkolók bocsánatát keresik a dél-afrikai gyalázatért, ami jó, dolgozzanak csak, meg se álljanak a döntőig.

A svédeknél egyedül Ibrahimovics tűnt néhanapján veszélyesnek, főleg az ellenfél kulacsaira, remélem Lloris-t beoltották mindenféle fertőzés és betegség ellen, nehogy így betegítse le utólag bosszúból valakit. A rögzített helyzeteknél figyelni kell még Mellbergre, ő még néha-néha megvillan, az angolok ellen is keresték a labdával. Igaz, az angolok szépen bebalfaszkodták a két gólt, azaz ha védőink figyelnek, nagy gond nem lehet.

Én már csak egy egyszerű simázást várok ma este, mondjuk 2-0. Kötelező most hozni a csoportelsőséget, mert még mindig jobb a hirtelen feljavult olaszok ellen játszani a következő fordulóban, mint a majdnem biztos szopóág a spanyolok ellen, és ezt Cabaye is így gondolja.