Míg Laurent Blanc és fiai az augusztus 10.-i, Chile elleni barátságos meccsig jól megérdemelt nyári szünetüket töltik szerte a világban, addig is nézzük meg a Kékek utóbbi 1 évét gólokban. Ha érdekelnek további anyagok az elmúlt évről, Facebook a barátod.

Összefoglaló-jellegű vitanyag Mistinguette szerzőtárstól erre. Kevésbé aktuális elemzés a régesrégi márciusból pedig emitt.

Bernard Lamát lehet kevésbé ismerik manapság, mint 15 évvel ezelőtt, ezért egy mantrába foglalva ő volt:

• ...a korai 90-es évek világviszonylatban TOP3 kapusainak egyike
• ...a PSG legendás párduca
• ...Fabien Barthez cserekapusa a 98-as és 2000-es tornán
• ...beszéljen helyettünk inkább ez a videó:

Bernard Lama múlt hét szombaton ünnepelte visszavonulásának 10. évfordulóját, melynek alkalmából hetedhét országra szóló parádét csaptak 3 csapat részvételével, akik a következő pajtásokból álltak.

FRANCE 98: Fabien Barthez, Bernard Lama, Laurent Blanc, Marcel Desailly, Christian Karembeu, Bixente Lizarazu, Lilian Thuram, Alain Boghossian, Olivier Dacourt, Didier Deschamps, Martin Djetou, Youri Djorkaeff, Sabri Lamouchi, Claude Makelele, Robert Pires, Patrick Vieira, Zinedine Zidane, Bernard Diomede, Christophe Dugarry, Marc Keller, Vincent Canddela, Henri Emile, Aimé Jacquet, Roger Lemerre, Philippe Bergeroo

PSG 90’s: Jérôme Alonzo, Dominique Casagrande, Jimmy Algerino, José Cobos, Patrick Colleter, Laurent Fournier, Antoine Kombouare, Eric Rabesandratana, Alain Roche, Jean Luc Sassus, Ali Benarbia, Daniel Bravo, Vincent Guerin, Raï, Valdo, David Ginola, Patrice Loko, Pedro Pauleta, Laurent Robert, Amara Simba, George Weah, Joël Bats, Arthur Jorge

BLACK STARS INTERNATIONAL: Peggy Arphexad, Joseph-Antoine Bell, Steve Elana, Johan Hartock, Adjovi-Bocco, Victor Sanchez, David Regis, Jean-Marc Chanelet, Patrick Barul, Luc Sonor, Basile Boli, Cyril Domoraud, Patrick Rabathaly, Jimmy José Bray, Pierre Wome, Kader Ferhaoui, Jean-Jacques Etame, Roger Hitoto, Constantin Etot, Hidetoshi Nakata, Edgar Davids, Mbo Mpenza, Rui Barros, Maurice Douala, Jean-Michel Guede, Samuel Ipoua, Fernando Morientes, Yannick Noah, Albert Couriol, Wagneau Eloi, Roger Milla, Franck Tanasi

A körbejátszás-alapú minitornát 45 perces meccsek alkották, összefoglalójuk lentebb található. 

Lama elmondása szerint 10 évvel ezelőtti visszavonulásakor nem tudott megfelelő stadiont találni a rendezvény lebonyolításához, ezért az alkalmat csak idén tudták bepótolni. A kerek évforduló pedig tökéletes apropót szolgáltatott a sok egykori csapattárs és barát összehívásához.

Szögezzük le az elején, hogy valami épül, mint Napóleon idején. Bő egy évtized óta volt itt minden: VB-győzelem, Zidane, csapat, ezüstérem meg a megérdemelt fejes, a dilettáns Raymond, két éve égés, skorpiók száműzése, kurvák megkörnyékezése, aztán új csapat, új edző, új játékosok. Amit a coach elkezdett, azt én tegnap/tegnapelőtt kezdtem körvonalaiban látni. Egy mondatban: putain sok és jó francia fiatal rúgja a labdát, de ezzel nem mondtam újat!

A kelet-európai turné jól sikerült, a korzikai hajdani hadvezér pedig mellényzsebébe nyúlkálva elégedetten bólogatna azon, ahogy a francia válogatott lerohanta Lengyelországot. Persze lehetnénk maximalisták, de mégis csak ebből a nagyon kétélű frankofón magyar mivoltból szemléljük a dolgokat. A királyi többes szóljon Moliére-nek, Zidane-nak, Merle-nek és N'Zogbia-nak! A jövőre EB-t rendező lengyelekkel játszottunk barátságos meccset a Legia stadionban, mert az építkezések késnek, mint minden keleten, elég, ha csak a vonatokra és a fizetésekre gondolunk.

A francia válogatott egy elég szokatlan, ámde barátságos meccshez passzentos kísérletező felállásban kezdett, majd nyert és készülhet nyugodtan a nyárra. A két rendező országot (Ukrajna, Lengyelország) megvertük és bár a legfontosabb meccsen nem nyertek a Kékek, mégis végleg elfelejtettük, mi szimpatizánsok, hogy csak azt a puhapöcsű játékot képes játszani a francia válogatott Zidane után, mint amit láttunk a Nagy Raymond regnálása alatt. Charles N'Zogbia élete első válogatott gólját lőtte élete második válogatott meccsén, Abidal mégsem csak egy Guardiola által kitartott díszpinty, Sagna mesteri lasztikat oszt, nem beszélve Marvin Martinról, Kaboul pedig a sérüléséig remekül játszott. Egyszóval a védelem összeállt és meg kell említeni, hogy 2007-ben lejátszott Marokkó elleni meccs óta nem szerzett gólt a Les Bleus az első negyed órában. Most már ennek a számolgatásnak is vége.

A Nagy Laurent Blanc a következőket nyilatkozta: "Elégedett vagyok a csapat tegnapi hozzáállásával, bár látok még egy viszonylag óriási szakadékot a csapat technikai tudása és valós játéka között." Blanc kiemelte a védelem masszivitását, a széleken való agilis játékot, N'Zogbia gólját és Marvin Martin játékát. Mi még kiemeljük Malouda enbéegyes passzát a 73. perc táján, amit aztán Hoarau elbaltázott, Valbuena küzdőszellemét,  és hogy az újonc Carrosso amikor kellett, magabiztosan védett.

Összefoglalva tehát a védelem alakulóban van, de Mexes érkezésével is még ott van Abidal és a többi fiatal, nekem Evra bajsza és mentalitása, ami egyedül büdös. N'Zogbia és Marvin a középpályán még inkább bizakodásra okot adó momentum a mezei francia foci szurkernek. Egyszóval várjuk az augusztusi Chile ellni barátságos meccset és a további fordulókat. De azt most borítékolom, hogy ez a francia csapat túl jut az EB csoportkörön.

Lengyelország-Franciaország 0-1, összefoglaló 

 „Márpedig itt rend lesz, mondta Laurent Blanc és besöpörte a szart a szőnyeg alá” - sejtettük megsavanyodva a fehéroroszok elleni csalódást keltő 0-0 után, mivel minden indok megvolt arra, hogy a fejben Dubaiban nyaralókat a szövetségi kapitány lecserélje éhesebb, ámbár fizikailag hasonlóan kekszen élő tartalékaira. Így vágtunk neki a majdnem üresen kongó Shaktar stadionnak.

Kocsmapult mellől

• Steve Mandanda volt a Blanc-éra 6. csapatkapitánya. Ennyire sok vezér van, vagy ennyire nincs?
• Ahogy Evra megközelít egy labdát, az olyan, mintha Lewis Hamilton egy csuklósbuszt vezetne.
• Szegény Gameiro-nak így is sámli kell a szőnyeg alatti kosz eltakarításához, Mandanda felíveléseiért neki ugrania már-már kisállat kínzással ér fel.
• M'Vila tényleg nagyon formán kívül van. Habár adott egy lézerpontos 60 méteres ívelést egyenesen Laurent Blanc talpa alá.
• A 10 érintős játék a hátsó négyes esetében biztos, hogy "új automatizmusok" kialakítását célozza?
• A kezdő sípszókor a pályán lévő Kékek összesített góljainak száma 1 volt. Lefújáskor ez 5-re nőtt.
• Marvin Martin Zizou-val ellentétben nemcsak két gólt rúgott az első válogatott meccsén, de egy gólpasszt is kiosztott. Mi kérünk pardont!
• Mandanda és strandlabda, értjük az összefüggést?

Cincálás

Az érzelmek teljes kavalkádja futott végig tegnap este jelen bejegyzés szerzőjén, tekintve, hogy az 50. percben sürgős hívást kapott egyik szerettétől, amiért tüzes fenékkel kellett kipattannia a fotelből, majd 45 perccel később visszatérve, mikor még ki sem hűlt az ukrán gyep helye, olyan zavarodott tekintettel bámulta a tabellát, mint Estelle Denis leánykéréskor.

Szándékosan megfontolt unalomkeltés alapos gyanúja forgott fenn, amikor Gameiro a meccs elején már a sokadszorra futott üresbe, Matuidi gyakorlatilag dodzsemet játszott M’Vilával és Sakhoról is azt gondoltuk eltévesztette a helyi búcsút, hiszen úgy próbálta kilőni a kevés ukrán szurkolót a lelátóról, mintha 5 találat után ajándék plüss járt volna.  Döbbenetesen kevés esemény történt 45 percig. Blanc-nak volt is egy nézése az első félidő közepe felé, amit sajnos nem tudunk ideszúrni, de olyasfajta érzéseket gerjesztett, mintha Miyagi mesternek a Karatekölyökben egy gyorskaján felnőtt, hangosan vihogó és nem mellesleg deréktól béna amerikai srácból kellett volna, hogy nindzsaalázó terminátort faragjon.

Hogy mitől fordult át ez a Brandao-emléktorna egy Zidane első lépéseit idéző 1994-es meccsre, arra több jó válasz is lehet. Először is, 6 cserére volt lehetőség, amellyel mindkét szövetségi kapitány élt is, s láthatólag előbb az ukránok egyensúlyának megborulását eredményezte. A pálfordulat izgalma és az új arcok boldogító lendületessége ellenére a francia győzelemhez kellett az ukránok vezető gólja, ami felért egy sokkterápiával szegény megkövesedett Kékeinken, Shevchenko utódai viszont kényelmesen dőltek hátra Mandanda komikus bukfence után. További érvként felhozható, hogy Gameiro egyenlítése után Laurent Blanc beadagolta a vitamininjekciót: lehozta először a támadósort, majd 10 perccel később az ellenfelet jól kivéreztető, amúgy értelmezhetetlent produkáló Cabaye-t és Matuidit, útravalóul pedig kiadta, hogy ha továbbra sincs mozgás, addig fog beszélni 98-ról, amíg ki nem lyukad mindenki dobhártyája.

Aztán bejött egy pöttöm gyerek, aki végre valahára nem engedte maga alá a labdát, nem lehetett érezni, hogy folyton a saját küllőibe szúrja a játékszert, hanem felszabadultan, technikásan és nem utolsó sorban puszta AKARATÁVAL porrá zúzta az addigi öregfiúk meccset, hogy a robbanásból és füstből kijövet, lassított felvételben, napszemüvegben, fogpiszkálóval a szájában olyat eresszen 30-ról, hogy Arsene Wenger elküldte melegíteni a játékosügynökeit egészen Sochaux-ig. Marvin Martin bemutatkozása kisebb csodával ér fel, végre életet láttunk a csapaton, amelyhez persze kellett Gameiro és Benzema ügyes helyezkedése és frissessége is, de összességében ezt a kissé sufniban felejtett lendületet kaptuk vissza ezen a meccsen. Hiányzott is nagyon.

Hülyék lennénk azt hinni, hogy itt reform van és forradalom, hiszen most jönnek az összehasonlítgatások Zizouval, de ne felejtsük el, hogy Gomis is két góllal mutatkozott be annak idején két ájulás között, nem is tudjuk azóta feleszmélt-e abból mit csinál Lyon-ban. Mindenesetre kívánjuk Martin-nak a legjobbakat, fejlődjön szépen tovább, lépjen le időben Sochaux-ból és boldogítsa egy jó olasz vagy spanyol klub mindenható elnökét, aztán pipálja le Xavit a megnyert címek listáján.

Taktikai oldalról nézve nem tűnt túl leleményesnek az ukrán betontömb, Blochin fiai inkább a fehéroroszokat figyelhették meg a soron lévő ellenfelük helyett a felkészüléskor. Francia oldalról most nem volt nyerő a Boszniában ragyogóan működő 4-3-3 egy 10 percenként villanó Menezzel vagy egy erőnlétileg bivaly Rémy-vel, az ukránok romboltak is dögivel, de Maloudáék beállítása és egy Martin-vezette 4-2-3-1 alaposan megkeverte a kártyákat, ami területeket szabadított fel, oda csordogált be szépen Ribéry és Benzema. Továbbra is kérdés ki a vezér ebben a csapatban, kihez igazodnak a követők, mert a jelenlegi állás alapján a válogatott jobban hasonlít szófogadó gyerekek gyülekezetére, mintsem élettel teli férfiak egy célért küzdő kakasviadalára. Kaboul-Sakho védőpáros már most felejtős lehet, igaz előbbi Raminál biztosan jobban, Mexesszel egy szinten mutatkozott technikai tudásban és labdabiztosságban, viszont háromszor is megfordult a tengelye körül, ha Timoschukkal találta magát szemben. Sakho ott tart, hogy ha frakkban is áll ki focizni sem lesz olyan elegáns, mint Mexes vagy egy rosszabb napot kifogó Gallas. Az ifjú párizsin látszik az erő és a tehetség, de nagyon sokat kell még csiszolnia a vadhajtásain, hogy beférkőzhessen hosszabb távra. Réveillere sajnos nem a krisztusi korhoz érve fog változni, pedig fontos lenne, hogy felszabadultan és agresszíven játsszon, így csak adja a lovat Sagna alá, aki néhány felfutással és 15%-os sikeres beadási rátával hozza a stabil kezdőt. M’Vila továbbra sem tujda mit jelent nem oldalra passzolni, de hasonló indokkal már rúgtak ki egy Makélélét Madridból, láttuk mi lett az eredménye. Benzemát dicsértük az előző meccsen, de most megmutatkozott, hogy technikailag ő a legpengébb a vidéken.

Tudtam, hogy össze fogják hasonlítani Martin-t Zidane-nal, én mindenesetre ugyanazt a karriert kívánom neki, mint Zinédine-é volt. A legfontosabb viszont a csapat teljesítménye. Tetszett, hogy bár vezettek ellenünk, mégis szervezettek maradtunk. A játékosok megdolgoztak a győzelemért. Az újaknak azt mondtam, hogy az első válogatottságukra mindig emlékezni fognak. Így, hogy gólt szereztek, biztosan végig fogja kísérni őket ez az emlék. Nagyon örülök nekik.

Ezen a meccsen minden adott volt, hogy dühödten rúgjunk bele a jelen francia válogatott szótlan óvodai csoportjába, de az utolsó 20 percre hagyott csavar és bolondság új reményt hoztak. Most kezd igazán érdekes lenni, vajon az állóvízbe dobott kavicsok milyen hatással lesznek a csoport hangulatára, teljesítményére és mindez milyen új egyensúlyokat eredményezhet a játékban. Csütörtökön Lengyelországba látogatunk, folytatása következik.

Sűrített 90 perc

Három barátságost csapat Blanc csapata a szeptember 3.-i Albánia elleni EB-selejtezőig. Sorrendben Ukrajna, Lengyelország és Chile van soron, ebből az első kettő még e héten kerül megrendezésre, mielőtt szétszéledne a bagázs a jól megérdemelt nyári vakációra.

A ma esti ukrán-franciához jöjjön hangulatfokozóként a tegnapi Garros döntő jegyében Franciaország legutóbbi párizsi salakgyőztese és egyben legkedveltebb személyisége, Yannick Noah, aki a világ színeinek összeöntésére buzdít minket, utána pedig a ma este várható kezdője. 

Mandanda - Réveillère, Kaboul, Sakho, Evra - Matuidi, MVila, Cabaye - Remy, Gameiro, Menez

Az elkövetkező két  barátságos meccs előtt egy riporter faggatja Blanc-t a TF1 kereskedelmi csatornán:

- Lesznek cserék hétfőn?
- Előfordulhat, hogy a szombaton nem játszók közül most játszani fognak.
- Mondjuk Mandanda a kapuban?
- Előfordulhat, hogy a kapus posztján lesz változás.
- És azon kívül?
- Sokan fogják ünnepelni első válogatottságukat.

Diplomatikus és blöff-szagú, de lehet eljön Cabaye, Martin, Gameiro és Kaboul ideje? Kellemes meglepetés lenne a gyászos fehérorosz sétafika után, azt meg kell hagyni.