Ami a lurkók nevelését és egy életen át való formációját illeti, Franciaország az elsők között lett bezzegországként titulálva köszönhetően a '70-es években lezajlott szerkezeti átalakításoknak. Az évek során azonban a súlypontok eltolódtak, ennek eredményeit pedig már most érzékelhetjük, elég ránéznünk a Lloris előtt álló hústornyokra és közben visszaemlékeznünk olyan nevekre, mint Djorkaeff, Giresse, Tigana, Lizarazu vagy Deschamps.

"Szeretném ha elnézőbbek és nagyvonalúbbak lennénk az előképzés során. Megengedőbbnek kell lennünk egy olyan tehetséges, mozgékony, ügyes 12-13 évessel, aki neadj' isten 1 m 60. Mindezt azért, hogy a végén ne mondhassuk neki, hogy bár szuperjól játszik, mégsem vesszük be, mert túl alacsony." - mondta Blanc, ujjal mutatva az olyan spanyol "törpékre", mint Iniesta, Xavi vagy David Villa.

"Egy ideje már, hogy a fiatal csapatoknál az erőre és fizikumra építünk. Valahol tévesen abban kezdtünk hinni, hogy bizonyos profilú játékosok mindennél jobbak, ebből kifolyólag másokat figyelmen kívül hagytunk. Ezek a meggyőződések abszolút tévesnek bizonyultak. Spanyolország a szemünk láttára cáfol meg minket azzal, hogy olyan kritériumokra épít, mint a mozgékonyság, a játékintelligencia és az egyéni képeségek." - zárta szavait a szövetségi kapitány.

Kihirdette keretét Laurent Blanc az Anglia elleni barátságos meccsre. A két napos összejövetelre verbuvált csapatban Eric "ott voltam Dél-Afrikában" Abidal is helyet kapott.

KAPUSOK: Carrasso, Lloris, Mandanda
VÉDŐK: Clichy, Mexès, Rami, Sagna, Sakho, Abidal, Reveillere
KÖZÉPPÁLYÁSOK: A.Diarra, M'Vila, Malouda, Gourcuff, Cabaye, Nasri
TÁMADÓK: Benzema, Gameiro, Hoarau, Rémy, Payet, Valbuena

Édesanyánk, borogass! Domenech a nyári blama óta három majomként tengette napjait, de legnagyobb örömünkre/bánatunkra visszatért minden idők legkínosabb reklámszereplésével. Nem, felesleges szót szaporítani arra hogyan préseljünk ki néhány eurót megmaradt gerincünkből, ezek a képek önmagukért beszélnek és még csak nem is kell hozzá Moliere nyelvét beszélni, elég érteni a képsorok kill billi mivoltát és azt a kulcsszót, hogy poker.

Mi a közös a karikatúrákban és Mona Lisában? Mindegyikhez nagy vonalakban láttak neki. Egy kör, egy nyak, szemöldök helye, távolról indulunk és egyre közeledünk. Most, hogy a francia válogatott jubileumi ötödik meccsét vívta meg, megnézzük az alakuló bagázs kontúrjait, benézünk a spájzba és megnézzük milyen hozzávalókkal nem élt Président, avagy kik szemlélik rezignált Luke-ként a sivatagban a Nagy Kék Égitestet. Előrebocsátjuk, így a reformtörekvések levendulaszagú nyarán őszén bizony kiváncsiak lennénk pár játékos rugalmas munkaidőben való alkalmazására.

Felállásunk a 4-4-2 halálát okozó 4-2-3-1-re esett, e mentén szemléljük a fantasztikus potenciálú felhozatalt.

Mickael Landreau - a világverő Nantes ifjú titánja talán akkor esett túl zenitjén, amikor Ronaldinho szemének kivédése után kosarat adott az Arsenal-nak. Lille-ben nincs kellő hatósugárban, habár profiljában így is tapasztalatot sugall. Örök harmadik volt Barthez és Coupet mögött. Ideális alternatívája Penneteau, egykori ifjúválogatott, Manu Dos Santos egykori lábtör(l)ője, nagy idői még Korzikán akadtak, vagy az Olaszországban duzzogó, buddhista vallásra keresztelt Frey.

Christophe Jallet - a furcsán kopaszodó jobb bekk üde színfoltja a metamorfózison áteső PSG-nek, örökös robotolása és precíz jobblába tavaly egy Liga-kupát értek, valamiért viszont Franciaországban minden csecsemő erre a posztra születik, így Fanni és Debuchy után nagyjából ötödik lehetőségnek fog felmerülni. Kár érte.

Matthieu Delpierre - Tegye fel a kezét, aki tudja ki a VfB Stuttgart csapatkapitánya? Bizony. Lizarazu óta nem igazán szeressük a német földön önmegvalósítókat, Ribéry ezalól kivétel, de ő Marseille-ben pótolta a Drogbamániát. 29 évesen itt lett volna a remek alkalom a bizonyításra, a neve távolról sem merült fel. Helyettes: Squillaci, aki még a Sevillát is otthagyta, hogy magasabb fordulatszámon pöröghessen.

Laurent Koscielny - Francia útlevéllel rendelkezni és belső védőnek lenni hálátlan feladat manapság, tekintve, hogy 5 meccs óta csak a Rami-Mexes tengely sertepertél, a háttérben Sakho tanulékony tekintetével. A tavaly még a Lorient-nál berobbanó, idén az Arsenal-nál botladozó hátvéd egyelőre fizeti a tanulópénzt, túl sok mattot és piros lapot kap ahhoz, hogy közelebb kerüljön a kék határhoz. Helyettes: Monsereau, aki Sochaux óta nem játszott még ilyen jól, mint most a Saint-Étienne-ben.

Jérémy Mathieu - Balhátvédföldön megint túl nagy a tumultus, pedig Evra nyáron mindent megtett, hogy mentális harakirije után megszülethessen a holnap Lizarazuja. Egyelőre a Valenciában stabil kezdő nyurga fiú eltűnik Cissoko és Trémoulinas árnyékában, pedig ó, de mennyire teper a médiában, te jószagú Szent Habakuk.

Benoit Pedretti - Valljuk be, Santini bácsi üdvöskéje elsőre olyan benyomást kelt, mint egy matekszakos bölcsész, aki max. a gyógytornán találkozott medicinlabdával, mégis képes volt ez a pehelysúlyú kisvezér visszakapaszkodni a legfelsőbb szintre. Helyettese: a Lorient-i M'Vuemba, nagy reményekkel, de hullámsíri valósággal.

Benoit Cheyrou - Láthattunk, ahogy annak idején a bátyó eljutott Liverpoolig, azóta viszont nem kis víz folyt le a Szajnán. Cheyrou még Szemöldök idején bekukkanthatott egy hosszabbításnyi időre a nagycsapatba, mégsem érti senki miért nincs szem előtt a Marseille-iek egyik legnagyobb sikerkovácsa. Alternatíva: a senki földjén született, azóta senki földjére került Rio Mavuba.

Sylvain Marveaux - a rennes-i akadémia legújabb fejlesztésű terméke tavaly robbant be a köztudatba, idén azonban még nem tudta úgy berúgni a Simpson-t. Egyelőre nagyon beragadt a rajtnál és megelőzte Payet, Rémy, Briand, Valbuena...Nem beszélve a Münchenben kurjongó Ribéryről.

Nolan Roux - A bretagne-i Fernando Torres. Remekül érzi a hálót, de zsenge kora és klubtapasztalata egy izmos 2016-os kampányra adnak okot.

Antoine Riviere - A Saint-Étienne egzotikus sérójú fiatalembere tavaly ontotta a gólokat, mégsem sziporkázott a csapat. Most, hogy átállt gólpassz-fokozatba és Payet köpködi az ellenfél hálóját, a Zöldek is sikeresebbek. Adjuk össze a képletet és reménykedjünk - jelen pillanatban ő áll a legközelebb Clairefontaine-hez.

Pierre-André Gignac - Kedvenc rögbijátékos alkatú barátunk pályát tévesztett, pedig Toulouse-ban még volt remény, hogy tojáslabdára vált. Marseille-ben még keresi önmagát, egyelőre a tükörben sem találja, nomeg dél-afrika szelleme is körbenyaldossa szegény emberünk tarkóját.

A felhozatal persze itt nem áll meg, de vajon kik lennének méltóak még egy esélyre? Tegyék meg tétjeiket.

Népművészeti nyelven szólva, a francia válogatott és környzete leginkább egy agyagozó műhelyhez hasonlítható, ahol Blanc a kék kis köténykéjében, egyelőre kevés trutyifolttal körkörös mutatóujjas mozgással alakítgatja az egyelőre durva kupackájából az egyre kecsesebb formákat. Gyurmaválogatott. Ezzel a jelzővel is illethetnénk elnézve az utóbbi két csörtét, ahol sok jót és arányaiban kevesebb rosszat jegyeztünk fel, mégis azt bizseregteti a lourdes-i médiumunk, hogy ez a köcsög váza bármelyik pillanatban képes összecsuklani.

Románia

Ne kerüljük a forró l'ecsót: akármennyire Chivu, meg pusziország, meg Kárpátok Maradonája, a román válogatott játékötleit összegyűjtő füzetének fedőlapjára öles betűkkel rávésték, hogy "zseb-Fehéroroszország", az utolsó pár oldalt pedig kitépték Mutunak, meditáljon rajta az otthoni díványon. A traktor eleganciájú románok persze főztek a maguk hozzávalóiból, elnézve edzőjük albatroszi kartartásait a második félidőben, a banánhéj akkor jött, amikor azt gondolták vakmerőségükkel eljutnak Lloris hálójáig. A betonblokk feljebb tolódott, a mennyezet repedezett, a labda pingpongozott, pirlói indításokkal lehetett mélységi gyorsulási versenyeket rendezni, majd a csodacsere Rémy szinte lépésre pontosan olyan gólt slisszantott, mint Henry a '98-as vébé első meccsén (a gól annyiban hasonlít Cindy Crawford bajuszhelyi anyajegyére, hogy lesről született). Messze ez volt a Blanc-éra legérdekesebb meccse. Felróható ugyan a taktikai éretlenség, a támadások morze-jelekre hajazó szaggatottsága, de margóra mindenképp feljegyzendő a következő tanulság: a meccsekhez 14 játékos kell. Ahogy vánszorogtak a percek, úgy dörömböltek a kispadosok az oldalvonal kapuján, meg is lett az eredménye. Ez a coaching diadala volt. N'est-ce pas, Monsieur Poirot? 

Luxemburg

Az új hullám ötödik meccsén két új fotont nyomtak a részecskegyorsítóba, az egyiket, mert kell neki az energia (Gourcuff), a másikat, mert nehéz elhinni róla, hogy tud fotonként funkcionálni (Hoarau, megérne egy disszertációt), a maradék atomnak pedig egy negyedik típusú kötést hoztak létre, a 4-1-2-1-2-t, szokják egy kicsit a kémiát. Azt kell mondjuk, az irányítóként alkalmazott újdonsült lyon-i teljesen elveszett a nagyhercegségi vákuumban, a játék folytonosságáról nincs mit jelezni, ezen az alapfelálláson csak a magát De Jong-nak képzelt luxemburgi szűrő kiállítása változtatott, de az sem érdemben. A Metz-ben összegyűlt bagázs mandzsettájából hiányzott az aduász, görcsös bokavívásban csak az nyújthat reményt, hogy sikerült megszerezni az első első félideji gólt 5 meccs óta, a védelem három meccse nem kapott gólt, és ha így folytatjuk a trendet, a végtelenben minden meccs 2-0-ás győzelemmel fog végződni. 

Osztály vi-gyázz!

Revolúció helyett evolúció, avagy van miből tanulni, lásd Gourcuff kétséges viszonyok között visszatért és bár Luxemburg ellen a piros lapig partravetett halként ficánkolt, a második gólnál úgy sült el a jobb lába, hogy még az eléugró Rippel-fivérek sem tudtak megálljt parancsolni. Reveillere egy testhosszal vezet Sagna ellen, ami érthetetlen onnan nézve, hogy a bajnokság padlásában várakozik Hengbart, Ebondo, Jallet, Bonnart, Chalmé, Clerc, Danzé... A.Diarra kezd gyökeret verni csapatkapitányként, hűséges pajzshordozója M'Vila továbbra is megbízható pont a középpályán. Rémy esetében most egy jó darabig a henry-i párhuzamokon fogunk fintorogni, Payet pedig reméljük nem fog üstökös karriert befutni a kakasos mezben. A Gourcuff-Nasri duó egyelőre annyi százalék eséllyel lesz az új Zidane-Djorkaeff, mint ahány bérletes szurkoló van Monacóban, Clichy döbbenetes hibáit látva fogak között macsétával érkezik Cissokho és a bársonytalpakon visszaosonó Abidal, Malouda pedig londoni énjéhez képest jobban hasonlít egy elhízott küklopszra: perifériás látás nulla, lendület nulla, egyedül a tapasztalata javít a helyzeten. (Bár a tegnap  beadásnak szánt, Gourcuff tarkóján mandinerezett, így Clichyhez juttatott passzán azért egy jó percig röhögtünk). Hoarau élvezi a rendíthetetlen bizalmat, de a tegnapi meccs alapján jobban emlékeztetett a Black Eyed Peas indián tagjára: van, de senki nem tudja minek.

Egy bokréta tanulság

Ez a gyurmaválogatott szerethető. Bármennyire is erőlteti Blanc jó ortopédsebészként a gerincépítési szemléletet egyelőre nincs elvitathatatlan tagja ennek a válogatottnak. Türelmet igényel, hogy a képernyőkről kipattanjanak a jövő igazán kiemelkedő szellemi, technikai egyéniségei, de az a csapatszellem, amely leesett a platóról a 2006-2010-es úton visszatérőben van, aminek kizárólag ujjongani lehet. Lehet nincsenek kés a vajon helyzetek, látványos sarkazások, elrobogott támadások, de ezt a csoportot tetőtől stoplivégig áthatja az egymás iránti nagylelkűség, bizalom és közös akarat, hogy valami jót tegyenek le a gyepre. Könnycseppet nem morzsolunk el, pezsgőspohárral sem koccintunk, csak bízunk és reménykedünk, mert van miért.

Blanc post-mérkőzés gondolatai, benne egy fergeteges hímsoviniszta poénnal:

Tanulságos 10 napon vagyunk túl, feltérképeztük milyen ambícióval rendelkeznek a játékosok, egyre jobban élünk együtt, ehhez járult hozzá, hogy kimozdultunk az edzőközpontból - itt egy Bercy-ben rendezett kosárgálára, vagy a Stade de France-ban lebonyolított edzésre gondolok. A csapat keménymagja, a "dinnyemagom" egyre nagyobb, öntözzük szépen (nevet). A baj, hogy márciusig nem lesznek tartalmasabb összejöveteleink, de biztos vagyok benne, hogy addigra okosabbak leszünk. Rosszul összeállított naptárunk van, nonszensz, hogy a tegnapi meccs után márciusban játsszuk következő tétmeccsünket, miközben júniusban és augusztusban is mérkőzünk, amikor vagy vége a bajnokságoknak, vagy még nem vettük fel a ritmust. Jól haladunk, nem emelnék ki negatívumot, de az utunk hosszú és kemény lesz. De a hosszú és kemény, az tökéletes. Elnézést a hölgyektől.

Véget ért a mese mára, márciusban folytatás a Benelux utolsó szótagjánál. Addig pedig két dátumot tessék felírni a naptárba:

1. november 17., Wembley, Anglia
2. február 9., Stade de France, Brazília

Újabb állomáshoz érkezik a kék TGV, a következő megálló Metz és a luxemburgi kúria. Fogalmazhatnánk úgy, hogy futószalagon érkezik a franciák san marinója, elvégre Blanc ma megpendítette az alaphangot azzal, hogy a nagyhercegségieket olyan csapatként aposztrofálta, mely "nem fog játszani".

Előjátéknak túl olcsó lett volna egy snitt Luxemburg-kertet bevillantani, netán egy finom, aszpikos aranyrudat, vagy az Atomiumot, ami nem is ott van, így inkább kötöttük az ebet a hat lépés elméletéhez és megálltunk 1 arasz után: a képen szereplő fiatalember, Jonathan Joubert, mesterségének címere kézfejeiből kivehető, együtt szerepelt a francia U15-ös válogatottban Reveillere-el.

Mai rumbatökünket a nyolcvanas évek kultikus zenekara, a Rita Mitsouko rázza meg, ami három dolog miatt lett kiválasztott:

1. A világörökség részévé avatott, legelborultabb klipjükben Gaultier fröccsöntött ruháit hordva inspirálták Madonnát a kúp alakú melltartó-formára (ugyenezen dal lentebb)
2. énekesnőjük szerelmet vallott kedvenc szellemi rövidnadágosunknak
3. ...és valamikor fel fognak lépni Luxemburgban (taps!)

Aki végignézi a klipet az megcsodálhatja Johnny Depp kedvesét performansz közben.