Mindenki életében eljön az a pont, mikor a labdarúgás nyelvformáló és kultúrateremtő mivoltával szembesül. Minden valamirevaló focilevente megtanulja édesapjától vagy a világvégi nagybácsitól ki volt az a Panenka, hogyan ne essen el bicikliscsel közben, vagy ha a családban nem gyökerezik mélyen a labdarúgás génje, még mindig beleszörfölhet egy helyi másodligás takony videójába, aki egy átemelős csel után kiteszi szélre, majd visszakapva a leshatáron megfordul és beollózza a hosszúba. Igenám, de ebben a végtelen kultúrájú világban, abban az egy megmaradt gall falucskában vajon milyen szó illeti a trequartistát, avagy enganchét, avagy irányító középpályást? Új rovatunk szemezgetése nem több a nyelvek különbözőségének himnuszánál és néhány nyelvi fortély átadásánál arra az esetre, ha a nyílt utcán belebotlanánk Platiniékbe, legyen miről elcsevegni. Aki ezután tovább szomjazna, meríthet további inpirációt innen, remek oldal, ha épp nem találja a megfelelő szót egy komplex kifejezésre, amire nincs is szó. Értve vagyunk.

Jöjjön alant egy röpke francia kifejezés-csokor, ha netán egy kifejezés jobban bejönne, mint magyar megfelelője, reméljük Csányi vagy Hankiss úr szívesen fogadja a petíciót. Szívesen fogadunk javaslatokat kis törzsünk kommentelőitől, ismerje meg a világ a francia frazírokat!

***

Jouer avec le frein á main - Kézifékkel játszani
Amikor a csapat félve, szorongva megy ki a pályára, mert épp frusztrálja az ellenfél, a nyomás, a közönség elvárása, az házimacska eltűnése, és ez tükrözodik a teljesítményen és leolvasható, hogy az idegességtől mintha lassabb és darabosabb volna a játék.

Avoir les jambes de plomb - Ólmosodnak a lábai
Avagy a meccs 70-80-85. percétol a játékos már kisebb csapásszámmal küzd ha épp spurizni kell vissza, vagy épp indul a csapattárs egy ígéretes kontrára. Szokták még erre használni, hogy "il est totalment cuit" (avagy ez teljesen kiégett, megfőtt), amikor a játékos már a kloákán át veszi az oxigént. Elvileg magyarul is létezik az ólomláb-kifejezés, mégsem visszatérő elem Lédererék szótárában.

Coup du foulard - Sál-trükk
A játékos támasztólába mögött lendíti rúgólábát, ezzel megspórolva az értékes időt, hogy kényelmesebb helyzetbe rendezgesse a játékszert. Szemléltetésképp vendégül hívjuk külföldi tudósítónkat, Rémi Gaillard-ot, aki 2:37-tól mutatja be a figurát.  

Ahogy az ember megköti a sálát, na. Bár a hurkos módszernél megnéznénk Lloris mit csinálna.

Toulalan-tól hangos a sajtó szeptember idusához közeledve, köszönhetően a L'Équipe-ben megjelent félig bűnbánó nyilatkozatának. Az új hullám válogatottból kimaradt középpályás "katasztrofális nyarat és szezonkezdetet" él meg, amit szeretne a lyoni teljesítményével kompenzálni.

A sokadik dél-afrikai felszólalásában nincs sok új tartalmi elem, elsődleges motivációja, hogy "végre lenyugodjanak a kedélyek", továbbá mert azt gondolta, hogy "a legjobb válasz a pályán adható meg", de igenám, "ez sajnos nem így történt".

A nyári VB eseményeiről megtörten nyilatkozik: "Megérint és fáj ez az egész, jobban foglalkoztat, ami Dél-Afrikában történt, mint maga a szankció. Persze az sem hagyható figyelmen kívül, de a hazatérésemhez és azt követő nyaramhoz képest ez mit sem nyom a latba." Nyaralás? Toulalan állítja, alig mozdult ki otthonról és többet nézte a plafont, mint aludt. "Minden napomat a nyugágyon töltöttem, a medence mellett, messziről elkerülve TV-t és újságokat." Ezek után nem csoda, hogy paparazzikerülő lett. "Az otthonomon kívül egyszer ebédeltem, egy Leclerc kávézóban, épp bevásároltunk. Egy nagy cserepes növény mögé ültem, háttal a világnak, és ha nem lett volna elég, leszegett fejjel."

Említésre kerül még középpályáról középhátvéddé való rükverce: "Benne voltam, hogy hátul jásszak, így alaptalanok az edző és köztem lévő feszültségekről szóló vádak. Megértettem valamit ezen a nyáron. Én, aki inkább fejből játszom, azt gondoltam a teljesítmény pszichológiai része 60% körül mozog. Ma már azt gondolom 70-80%."

A virtuális aranylövést végül ő adja magának, amikor Laurent Blanc válogatási elveiről esik szó. "Logikus volt, hogy ne vegyen be. Kurvára zavart, hogy nem szerepeltem a listán, de nem sokkolt. Ha én lettem volna a szövetségi kapitány, nem válogattam volna be magam."

Gérard Houllier, a francia labdarúgó szövetség DTN*-je remek politikai manőverrel benyújtotta lemondását Fernand Duchaussoy elnöknek. Útja várhatóan egyenesen az Aston Villa megüresedett menedzseri székéhez vezet.

Duchaussoy elmondta, Houllier Szarajevoból hazajövet döntését azzal indokolta, hogy "szeretne újabb sportszakmai kihívásoknak megfelelni". Az elnök úr szerint "legfőbb motivációja, hogy újra átélhessen hasonló élményeket, mint korábbi sikerei idején".

Gérard Houllier 2001-ben 5 kupát nyert a Liverpool-lal, két bajnoki címet szerzett a Lyon-nal 2006, 2007-ben. Helyére már megindultak a találgatások, a posztra eséllyel pályázhat Erick Mombaerts, az U21-es válogatott szövetségi kapitánya.

*DTN=Directeur Technique National, avagy nemzeti technikai igazgató, aki egyszerre felel a bírói tevékenységért és stratégiai irányvonalakat szab meg lentről építkezve egészen a válogatottak szintjéig.

Laurent Blanc és fiainak a legváratlanabb helyzetben sikerült igazolnia a "Három a magyar gall igazság" című népi bölcseletet, ezzel csillaptíva néhány sajátos vitakultúrájú rádióműrsor kedélyeit és megakadályozva egy harmadik világégés eljöttét. Egy lendületes norvég kirándulás, egy tapogatózós és balszerencsés fehérorosz selejtező után most a bosnyákok ellen mutatta meg a francia válogatott kiben is csörgedezik a kék vér. Az utóbbi egy hét teljesítményét csak evolúciójában és tízezer láb magas balkonról érdemes követni, elvégre két piszkosul fontos meccs és meccsek közti piszkos fontoskodásokat tudhat maga mögött az új francia csapatkezdemény. A összesített válogatottszám 20 főre vetítve még mindig 150 körül mozog, így minden élmény, szó és javaslat tripla figyelmet és memóriát üzemeltet, minden kamera és riporteri mikrofon pedig kvadrupla annyi stresszt és fejtörést okoz, mikor meg kell válaszolni N-edjére, hogy akkor az éktársaddal most apa-fia, vagy tesók közti a viszony, meg amúgyis mit gondolsz a múlt hagyatékáról, mindezt a dél-afrikai poszttraumatikus történések vizsgálatában, minimum 4 oldalban.

Ex-Szovjetúnió

A fehéroroszok elleni meccs egy jó tükör-sztori volt arról, hogy az ember rábökjön milyen hiányosságokkal is küzd ez az embriónyi életű csoport: instabil és eltévelyedett csatárok, fiatal vállakon elhelyezett tonnasúlyú elvárások, védelemfogalmi hibák, zsebkendőnyi területeken kristoni adottságokkal lefordulni egy masszívan, okosan, de legfőképp alacsonyan védekező bielorusz retesz ellen. Meg is lett a böjtje, a koncentráció lankadt, a kihagyott helyzetek megbosszúlták magukat. Blanc a lefújás után igyekezett pozitív maradni, de kiemelte a naív és hollywood-i hozzáállást, majd taktikáját piros szigszalaggal ragasztotta ki az emberek fejébe: ha egyszer azt mondja, hogy vannak magas játékosaink, akkor mi heréért kell kis szögleteket rúgni?! Ilyen és ehhez hasonló intelmek mellett vágtak neki a bosnyák katlannak.

Ex-Jugoszlávia

És itt jön valami, amit nehéz a téri-idő kontínuumban elhelyezni. Blanc ezt nyilatkozta a boszniai meccs előtt: "A cél az, hogy megizmosítsuk a középpályánkat, mert rendkívül jól játszó csapattal állunk szemben, így a játék szépsége másodlagos. El kell érnünk, hogy kontrákban meglephessük őket". A felállás ennek megfelelően változott is, Alou Diarra, a bordeaux-i kedvenc és látens csapatkapitány végre kezdő lett, egy bástyával megerősítve az inkább alacsony futókból álló sereget. És mi történt? A bosnyákok, meglepő módon teljesen átadták a kezdeményezést, félpályájukig visszahúzódtak, és még érhtetetlenebbül labdaszerzéskor nem volt sem egy Salihamidzic, sem egy Dombi Tibi, aki kihasználta volna, hogy Ramiék feljebb tolódtak, maguk mögött hagyva a bosnyák ugart. A Kékek ezzel szemben bátran tették, mit megkövetelt a L'Équipe, teljesen megérdemelt módon arattak kettő nyuszis sikert. (Lelkünket pedig melegséggel tölti el, hogy Benzema olvassa blogunkat).

Seregszemle

Blanc-nál ki lehet emelni egyéni teljesítményeket, de mögötte ott bújik szorosan a csapatrészekben való gondolkodás. A feltétlen bizalommal megáldott Sagna-Rami-Mexes-Clichy tengelyből Sagna lóg ki, mint a vízvezetékszerelő vájata, ostorozható is a rossz ütemű felfutások és pontatlan beadások miatt. Clichy a bosnyákok elleni meccsre összeszedte magát és kiegyensúlyozottan mozgott a bal folyosója északi-déli része között. A nagy talány mégis a két betonalapnak szuggerált, egyelőre inkább cementesen porladozó belső védők - különösen Mexes-en múlthat sokak tippmixe. A középpályán griffmadár teljesítményt mutatott Diaby, miközben M'Vila továbbra is az ár-érték arány legjobb kvóciense, meglepő módon mégis Malouda az, aki nem találja a helyét a vonal mellől befelé cselezve. Szót érdemel még Valbuena lendülete és Benzema új dimenziója, Gameiro pedig 10 perc alatt több fineszt mutatott, mint Steve Marlet valaha.

Blanc töredék-nyilatkozata:

A fehérorosz meccs után azt mondtam a fiúknak milyen kár, hogy nem tudták konkrétizálni a helyzeteiket. A bosnyákok ellen szerencsére ezt nem mondhattam. Egy pont volt a célunk, mégis kettővel többet hoztunk el, ez nagy elégedettséggel tölt el minket. Olvastam a meccset megelőzően, hogy "katasztrofális" teljesítményt nyújtottunk. Nos, most ha nem is voltunk "fantsztikusak", azt gondolom ezzel a győzelemmel valami nagyon jó veheti kezdetét.

Ha nem is a feltétel nélküli optimizmus mondatja velünk, de joggal gondolható, hogy a fehérorosz pofon a lehető legjobbkor érkezett, lökést adva ennek egy felszívottabb, bátrabb és éhesebb csapatnak. Bizalomra adhat továbbá okot, hogy várhatóan Toulalan, Ribéry, Gourcuff és Nasri ha most mással nem, tapasztalatukkal a visszatérőek között lesznek az október 9.-i románok elleni meccsen.

Hosszan tartó inséges időszak után a francia válogatott ismét győzni tudott. Lássuk mit is jelent ez 2010-re vonatkoztatva.

március 3. - Franciaország-Spanyolo. 0:2

május 26. - Franciaország-Costa Rica 2:1

május 30. - Tunézia-Franciaország 1:1

június 4. - Franciaország-Kína 0:1

június 11. - Uruguay-Franciaország 0:0

június 17. - Franciaország-Mexikó 0:2

június 22. - Franciaország-Dél-Afrikai Kzt. 1:2

augusztus 11. - Norvégia-Franciaország 2:1

szeptember 3. - Franciaország-Fehéroroszország 0:1

...szeptember 7. - Bosznia-H.-Franciaország 0:2

Elemzés és elmélkedés a nyilatkozatok után.

Miután a francia válogatott pénteken megvívta a maga spanyol-svájciját, kormányfői szóhasználattal élve útelágazódás előtt áll merre is tartson tovább a közel-távol jövőben. Arra egy összeszedett, tigriskarmokkal küzdő, precíziebb és saját tizenhatosán belül nem területvédekező válogatott, amarra egy zsenge korral alibiző, a Ligue 1 útvesztőjében tévelygő, szorongó és naív középiskolai focicsapat.

Következik a Spahic-Pjanic-Misimovic-Dzeko csigolyákból álló betongerinces Bosznia-Hercegovina, mi pedig összetesszük kezünket, hogy a franciák által előszeretettel használt déclic (=A Szikra, Mely Mindent Megváltoztat) eljő azzal, hogy véres verejtékkel legyűrjük a legjobb bosnyák válogatottat EVER. Utána lehet elmélkedni.

Előjátékunkban képünkön az az úriember látható, akiben a frankonfón foci múltja, a bosnyák labdarúgás időtlensége és a magyar EL-botladozás jelene fut össze, videónkban pedig felidézzük mikor is rúgta Benzema első válogatott gólját, hátha eszébe jut ma rendezni a kontót.