Szép lassan azért visszaszivárgott a köztudatba Raymond Domenech, aki egészen máig lebegtette a nevével fémjelzett (@Raymon_Domenech) Twitter account valódi kilétét. Mint kiderült, ő csiripel.

Ahogy azt egy sajtótájékoztatón kommunikációs tanácsadója, Pascal Irastorza kifejtette: "A sajtó néhány munkatársa azt akarta erősítsük meg, hogy valóban az övé a profil. Nem erősítettem meg, de nem is cáfoltam, hogy ő állna mögötte. Mielőtt megmondtuk volna az igazat, ahogy azt most is teszem, azt akartam, hogy elég tweet legyen, hogy azok tükrözzék az ő hozzáállását. Ezzel akartuk kikerülni a <Domenech kritizálja Blanc-t> vagy <Ő ezt gondolja>-jellegű híreszteléseket. Nem akarunk vitát. Kényelmet és játszási lehetőséget biztosít ez számára. Ez az ő játéka. Raymond nem arról híres, hogy geek lenne. A Twitter számára majdnem kínai. Most, hogy használja, ugyanolyan kínai marad. Ő így szórakoztatja magát."

Irastorza amúgy a Laminak Conseil tanácsadója, aki többek között Sebastien Chabal, az agyon-kommerszalizálódott rögbijátékos twitter tevékenységét is koordinálja. Állítása szerint @Raymond_Domenech mögött nem kell hátsó gondolatot keresni: "Akkor küld üzenetet, amikor jónak látja, emögött nincs stratégia. Teljesen eseti a használata. Ahhoz van, hogy könnyed és súlytalan beszélgetést kezdeményezzen. Ennél több nem is kell. Azzal kapcsolatban, amit mond, látszik, hogy nincs tétje vagy mögöttes célja. Nincs visszatérési stratégia azáltal, hogy a Twittert használja."

Ízelítő az eddigi tartalomból:

• A PSG helyzetével kapcsolatban: "Vajon Leonardo és a katariak engednek fognak a társadalmi nyomásnak? Kétlem, de kitartást, Antoine!"
• A saját helyzetével kapcsolatban: "Tökéletes. 24 óra a Twitteren és rengeteg újságíró kezd el követni. Csak újságírók bóklásznak errefelé?"
• Az utóbbi válogatott meccsekről (1): "A módszeren nincs fogás. Ez a meccs arra szolgál, hogy új játékosokat figyeljünk meg. De az individualizmus egyelőre a hatékonyság rovására megy."
• Az utóbbi válogatott meccsekről (2): "Amikor nincsenek játékmesterek az adott generációban, Rémynek végig kell játszania az összes meccset."
• Franciaország-Albánia előtt: "Cissé+Rémy+Gomis, nem látom, hogy kiegészítenék egymást. De örülök Dijbrilnek."

Minimális hatásszünettel jelentkezünk a francia-belga meccs összefoglalójával, melyet az indokolt, hogy kiváncsiak voltunk vajon a meccs lefújását követő 3 nap után  mennyire fogunk emlékezni erre a november végi nem túl elegáns francia-bëlga barátságosra. A válasz: alig.

Kocsmapult, avagy készüljél föl a hangulatra

• Napi keresztmetszet: Courtois kapus Djokovics és Lionel Letizi egykoron szebb napokat megélt PSG kapus szerelemgyereke.
• Napi keresztmetszet2: Fellaini úgy néz ki, hogy...áh, hagyjuk.
• Van Buyten, a Bayern védője állítólag azt nyilatkozta, hogy csapattársa, Ribéry megkomolyodott. Utánanéztünk annak, hogy ezt röhögve mondta-e, de nem találtuk meg a felvételt.
• Megfogadjuk, hogy Eden Hazard nevére nem alkotunk semmilyen szóviccet.
• A Lille-ben azért örülnek, hogy a vörös ördögök Édenje nem hazárdírozott sokat. (Francba!)
• Florent Malouda megelőzte Michel Platinit a válogatottsági ranglistán (73). Botrány.
• Pillangó effektus: M’Vila egy fejelést követően a 4. nyaki csigolyájával fog talajt, közben párszáz kilométerrel arrébb Frédéric Antonetti a kopasz fejével kidönti egy panel támasztófalát.

Az a baj

Kezdjük ott, hogy az USA elleni meditációs szeánsz után nem vártuk volna, hogy az új játékmesterünk bicikliscselekkel fektesse el a Stade de France közönségét, körömpasszal  lehetővé tegye, hogy Rémy besétáljon az ellenfél kapujába, vagy hogy Cabaye négy sikeres sombrero-csel után félpályáról kitépje a ficakot, de annyit azért igen, hogy a támadások felépítésén javítson a csapat. A kezdőig ez stimmelt is, Laurent Blanc megadta a módját: 6 helyen cserélt, szinte mindenkinek megadta a lehetőséget a szerepléshez és képességei megcsillogtatásához. A kezdeti lendület érződött is a játék ütőerén, Ribéry irtózatos akarattal rohant bele a vörös téglafalhoz hasonlító, fehéroroszosan játszó belga blokkba, Martin 6-os felfogással sürgött-forgott a 10-es helyén, Rémy folyton 2 védővel találta szembe magát, melyhez Cabaye viszont csak asszisztált. Benzema igyekezetét és tehetségét továbbra sem lehet elvitatni, de hogy ezen a meccsen olyan elszigetelt volt, mint Raymond Domenech a leánykérés után, arra is mérget veszünk. Az egész játékra rárakódott a szaggatottság untató és bosszantó fátyla, ha sikerült 2 passzot végrehajtani, üres területekre befutni, tutira ott termett még pár piros mezes verőlegény, akiknek a beavatkozását tuti sípszóval jutalmazta a bíró. Rusnya meccs, görcsös próbálkozások, szervezett, de jellemtelen belgák, kivéve Fellaini haját, ami...áh, hagyjuk.

A gyaloglás vége

Ha a francia csapat játékát az utóbbi két meccse alapján szeretnénk jellemezni, akkor arra jutnánk, hogy 19 focista keresi egymást 180 perc alatt. Tapintható a tehetség (a zsenialitás más kérdés), de olyan félreértések és apró hibák aknázzák alá a játék folytonosságát, hogy sokszor tényleg azt érezzük ezeket a srácokat el kellene jól küldeni 3 napig ünnepelni a Bois-de-Boulogne egyik bordélyába a keszthelyi révre, igyák le magukat, röhögjenek, szórakozzanak, ismerjék meg egymást, aztán focizzanak végre, úgy istenigazából. 7 hónappal az EB előtt íme néhány bizonyosság:

• Lloris, Abidal, M’Vila, Benzema tuti csapatgerinc, de 2011 arról marad emlékezetes, hogy senki nem verekedte be magát a kezdőbe. Rémy, Martin és Menez olykor meg-megcsillan, de még csak Jokerek, mintsem Ászok.
• A csapat 17 meccse veretlen, ami közelről nem egy életbiztosítás, messziről viszont egészen megnyugtatja a forrófejű kritikusokat.
• A védekezés össze van rakva, néha rezeg a léc, de érezhető a csapaton, hogy libero-végzettségű az edző.
• Hacsak nem szivárog be a tífusz Clairefontaine konyhájába, több új játékos már nem kerül be a keretbe. A darabkák megvannak, innentől mehet a puzzle-özés.

Gyere kislány, gyere

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a francia válogatottban néhány sérültnek még sokmeccses kihagyás után is stabil helye van. Közülük a legmarkánsabb Philippe Mexes példája, aki frissen újjraforrt keresztszalagokkal dőlhet hátra a TV-je előtt, amikor látja Ramiék kemény, de nem mindig határozott fellépéseit. A másik tuti visszatérő név Samir Nasri, akiről tudtuk, hogy irányítóként még hagy némi kívánnivalót maga után, de Martin-nal kiderült, hogy inkább egymás kiegészítői, mintsem egymás cseréi. Nem ugyanaz a profiljuk, mindegyikük adhat a játék formálásához, de önmagukban még kevesek. Harmadik emberünk pedig a kórházi ágyak specialistája, az kék lepedők szakértője, a Vörös Kereszt színesbőrű tiszteletbeli nagykövete, Abou Diaby. Igen, kívül egy Patrick Vieira, belül viszont egy Alain Boghossian: úgy cselez és fedez, mint senki más és ha jó napot fog ki, egy igazi úthenger lehet. Diaby-nak nincs párja és ebből fakad az szuperképessége, hisz olyan lendületet nyújt a középpályán, ami egyelőre hiánycikk a Kékek játékában, Cabaye és Matuidi ide vagy oda. Jó hír viszont, hogy Mathieu teljesítményét Blanc az USA utáni sajtótájékoztatón is kiemelte, Debuchy pedig „A meccs embere”-díjat kapott ugyanazon mérkőzésen nyújtott teljesítményéért, tehát a szélső védők miatt nem aggódni, csak keseregni lehet, amiért nem mindegyikük lesz ott az EB-n. Hogy kit parodizált Giroud, amikor 45 méterről próbált meg betalálni, nem tudjuk, de az ő hozzájárulása az utóbbi két meccshez annyi volt, mint egy beelesdézett emósnak az iskolaszünet kosárcsapatához. Maxime Gonalons cseréje M'Vila helyére pedig simán azt mutatja, hogy Blanc keresi Alou Diarra alternatíváját.

Mert hiszünk a maime-ekben.

"A csapatkapitány nevét a fejemben tartom. Nem árulom el önöknek, hogy szerepel-e a legutóbb behívottak között. Lesz még két emberünk az elkövetkező két meccsre. A csapatkapitányt jövő februárban fogom kijelölni végérvényesen. Akkor leszünk célegyenesben."

Laurent Blanc a legutóbbi sajtótájékoztatóján így beszélt a csapatkapitány személyéről, akire akár fogadást is lehetne kötni, meglepően jó szorzókat adhatnánk egy-egy emberre, mivel a mai napig nem tudjuk ki a francia válogatott markáns, szellemi és technikai vezére. A karszalag forgatása ugyanakkor nem egy mai találmány: Aimé Jacquet is ehhez a módszerhez folyamodott 1994 és 1996 között.

Természetes kiválasztódás

Amikor a csapatkapitányi címke gazda nélkül tátong, mert a tulajdonosa vagy nyugdíjaskorba lépett, vagy épp elfelejtett leszállni a buszról, a mindenkori szövetségi kapitány szokásjog alapon a legidősebb tagnak szokta tulajdonítani a nemes rangot. Egy újjáépítési időszak alatt ugyanakkor megvárhatja, amíg az igazán erős karakterek kiemelkednek a tömegből, ezzel kibekkelve egy olyan döntést, amit később megbánva lapátolna vissza. Laurent Blanc a kezdet óta ezzel a metódussal dolgozik, de igaz ez az egykori elődjére (és egyben edzőjére), Aimé Jacquet-ra, aki Eric Cantona világhírű  Bruce Lee-mozdulata után kénytelen volt átgondolni stratégiáját.

Eric a 9 hónapos eltiltás alatt fokozatosan tűnt el Jacquet radarjáról és soha nem jött többé vissza. Azok után, hogy a szövetségi kapitány 1994-ben még a "példás és fantasztikus" szavakkal illette a manchesteri csatárt, végül nyilvánvalóvá vált, hogy személyisége igencsak elnyomta a többi csapattagét, igaz, Jacquet addigra rátalált a Djorkaeff-Zidane duóra, aki Cantona egyszemélyes Rettenthetetlenjét átkonvertálta egy Taxi 1/2/3/4 gyorsaságára és folyékonyságára. Canto után 7 különböző játékos hordta a csapatkapitányi karszalagot pusztán 1995-ben. Közülük egyedül a klubjában is kapitány Didier Deschamps rendelkezett 20-nál több válogatottsággal a kinevezése idején (Franciaország-Szlovákia, 4-0). Később jött Paul LeGuen, aki a mérkőzés előtt 5 perccel tudta meg, hogy kivezetheti a csapattársakat (Franciaország-Izrael 0-0). Alain Roche szintén akkor szerzett tudomást róla, amikor Jacquet kihirdette a Norvégia elleni kezdőjét (0-0). Bernard Lama annak idején úgy értékelt, hogy a csapatkapitányság bizonyos "hátrányokkal járt". (Franciaország-Lengyelország 1-1). Marcel Desailly, cséká és első góllövő a történelmi Azerbajdzsán elleni meccsen (10-0) a stílusához híven csak ennyivel nyugtázott: "Előbb-utóbb el kellett jönnie annak, hogy rám essen a választás". Vincent Guérin a csapatösszetartás előtt kapta meg a megtisztelő szerepkört, míg Eric Di Méco talán generációja legfontosabb alkalmára (Franciaország-Románia 3-1) esett át a tűzkeresztségen. "Ő jelképezi azt a kihívást, mellyel ezen a meccsen szembesülünk" -nyilatkozta akkor Jacquet. "Ő egy olyan játékos, akinek hihetetlen hatása van a csoportra".

Aimé Jacquet által kinevezett csapatkapitányok (Forrás: L'Équipe)

Indiába nyugat felől

Jacquet sem döntött tehát elhamarkodottan. Annak idején megvárta a 1996-os EB-re való felkészülési időszakot, hogy odaadja a szalagot a későbbi világ- és európa bajnok Didier Deschamps-nak, addig a döntésig viszont 9 csapatkapitány és 18 hónap telt el. Eric Di Méco manapság már így nyilatkozik: "Nincs emlékem arról, hogy vita kerekedett volna köztünk arról ki legyen a csapatkapitány. Ha Aimé téged választott, az azt jelentette, hogy te igazi faszagyerek vagy. Ez arra késztette a szalagot viselő embert, hogy nagyobb felelősséget vállaljon, vezesse a bemelegítéseket, magához ragadja a szót az öltözőben. De még ha nem is mondta ki Aimé, mindig is tudtam, hogy Dédé lesz a befutó. Ő erre volt programozva."

Laurent Blanc érdekes módon nem volt kapitány ezen időszak alatt. Abban az időben sokáig sérült volt, későn lendült újra formába az Auxerre színeiben és mások sérüléseinek köszönhetően került vissza a keretbe. Végül Deschamps sérülésével a Csehország elleni EB-elődöntőben ő került a központba és onnantól egyértelművé vált a képlet: Deschamps csapatkapitány, Blanc csapatkapitány-helyettes.

Legények belső gátakon

Blanc eddig már 5 kapitányt tesztelt le és ha lehet egy tippünk, a befutó egyelőre még nincs köztük. Philippe Mexes, az egykori AS Roma játékos Domenech idején talán még saját magát sem győzte meg arról, hogy elérte a válogatott-érettséget, nemhogy a hivatalos vezéri szerepet. Lolo visszatérésével a legelső meccsen ő vezette ki a csapatot a Norvégia elleni vesztes meccsen, amikor is egyetleg játékos sem került behívásra a dél-afrikai blama után. Teljesítménye azóta megerősítette a csapatban betöltött helyét, így hiteles és érthető megoldást nyújthat.

Malouda akkor tért vissza, amikor a sztrájkolók előtt ledőltek a korlátok, ekkor kerül behívásra újra Lloris, Sagna, Clichy, Diarra, ő és Diaby. A fehéroroszok elleni első selejtezőn Blanc neki nyújtja át a szalagot, amit teljesítménye és az eredmény is (0-1 a Stade de France-ban) befeketít. Egyáltalán nem biztos, hogy vissza fog térni hozzá a cím.

Hugo Lloris egy Anglia elleni barátságos meccsen vezeti ki a csapatot a Wembley-ben, szinte pontosan egy éve. Blanc ezzel is bizalmat szavazott egy a csapat számára elengedhetetlen játékosnak, mégsem mondhatjuk, hogy hosszú távon ő lesz a befutó. Pedig ha ő kiabál, az olyan, mint egy bedrogozott malacka busójáráskor.

Alou Diarra már a diadalmas bordeaux-i években is Laurent Blanc csapatkapitánya volt. Abban az évben bankot robbantottak hiszen megnyerték a francia bajnokságot, azóta viszont Gironde a felismerhetetlenségig züllött Ez az emberileg vezéregyéniségnek mondható játékos a győztes Bosznia, Románia, Luxemburg és Brazília elleni meccsen is első helyen állt a tornasorban. Blanc számít rá, de úgy nem, ha nem teljesít. Mint most.

Samir Nasri már nyilatkozataiban is szereti éreztetni, hogy a tömeg felett áll: okos és ezt ki is használja. Az Arsenal-ban Fabregas-szal a csapat mozgatórugóinak szerepét töltötték be, szerepkör, amit hála kísért Blanc részéről, hiszen 2011. március 25.-én egy Luxemburg elleni mérkőzésen felvillanyozva töltötte be szerepét. Potenciálisan jó választás lehet, de kissé fiatal még a mindössze 23 évével.

A tippünk (legalábbis jelen bejegyzés szerzőjéé) mégis egy egy olyan emberre esik, aki eddig nem töltötte be ezt a szerepkört, mégis a jelenlegi keretből a második legtöbb válogatottsággal rendelkezik (57, az első Malouda 72-vel), játszott már VB döntőt és jelenleg is stabil kezdő a világ talán legjobb csapatában. Nem mellesleg idén ő emelte fel a BL serleget elsőként. Igen, Eric Abidal, legyen bármennyire is csendes, bármennyire is ott a buszos kalamajkánál, az ő "csendes bölcs"-profilja kell stabilitást hozhat a csapatba. Nem mellesleg, most 32 éves.

Először kapott behívót Montpellier aktuális gólvágója, Olivier Giroud az USA és Belgium elleni barátságos mérkőzésekre. Említésre méltó még Evra, Kaboul és Matuidi hiánya, valamint Debuchy és Mathieu "visszatérése".

KAPUSOK: Carrasso, Lloris, Mandanda
VÉDŐK: Sakho, Rami, Debuchy, Abidal, Reveillere, Koscielny, Mathieu
KÖZÉPPÁLYÁSOK: A.Diarra, M'Vila, Malouda, Cabaye, Nasri, Martin
TÁMADÓK: Gameiro, Giroud, Rémy, Menez, Ribéry, Benzema

A párizsiak brazil szélsője, Nené az RMC rádiónak nyilatkozva nem zárta ki annak esélyét, hogy a francia válogatottban játsszon. A brazil válogatott mostohája kissé reménytelen sikoltásával Laurent Blanc-nak próbált üzenni: bármikor igent mondana, ha meghívót kapna a Kékekhez.

"Egy idő után, amikor nem látok esélyt a brazil kalandhoz...Egy világbajnokság, az túl szép dolog. Úgyhogy ha egy VB-ről van szó, igenis gondolok a francia válogatottra."  - Nehezen lehet ennél világosabban fogalmazni.

A 2007 óta Franciaországban játszó Nené optimista a honosítását illetően, pláne, hogy már spanyol útlevéllel is rendelkezik. "Nem hiszem, hogy gondot fog okozni. Számomra nagyon fontos, hogy megkapjam. Kettős állampolgár vagyok és nagyon remélem, hogy hamarosan tripla állampolgár leszek".

Nené hozzászokhatott már a visszautasításhoz. Dunga idején a brazil válogatott közelében sem járt, ezért a bal lábas támadó pár éve tett egy ugyanilyen megjegyzést arra vonatkozólag, hogy 2010-ben szívesen játszana VB-t Spanyolország válogatottjában. Vicente Del Bosque végül úgy döntött nem hívja be a később világbajnok spanyol csapatba.