Christophe Dugarry-ról boldog-boldogtalan tudja, hogy egy időben focizott, talán kevesebben látják vagy hallgatják szakkommentátori sziporkáit, megmondóemberi minőségére pedig maximum a bulvármédia címsorainak szerzői figyelnek fel. Ebben a túldimenzionált rasszizmusi húrokat pengető mizériában bukfencesen fogalmazva kibújtatta a szöget a zsákból azzal, hogy egyfelől kiállt Laurent Blanc mellett, másfelől kis anekdotával hintette el, hogy Lilian Thuram sem egy Martin Luther King, bármennyire is annak akar tűnni.

Az egykori gólzsák kifakadt színesbőrű kollégájára: "Elegem van abból a vádaskodásból, ami Laurent Blanc-t éri, főleg Lilian Thuram részéről. Úgy akar feltűnni, mintha valami Legfelsőbb Bírósági elnök lenne, szeretném, ha végre abbahagyná, hogy mindenkinek leckéket ad. Ideje lenne egy kis távolságtartást tanúsítani egy olyan emberrel szemben, akivel csodálatos dolgokat élt meg. Kemény, agresszív és makacs a szövetségi kapitánnyal szemben..."

Dugarry természetesen aggódik szeretett francia focink, de legfőképp Blanc szövetségi kapitány sorsáért. "Észre kell venni mi mindent tett meg eddig, újra lendületet adott a francia futballnak. Nagyon tartok attól, hogy el fog menni" - mondta az egykori világbajnok támadó.

A történet azonban nem itt ér véget. Hogy szavait képi világban is ábrázolja, előrántott a mandzsettájából egy érdekes anekdotát még a '98-as döntő utáni este diadalittas pillanataiból. "Éppen egymással fényképezkedtünk a trófeával a kezünkben. Ekkor Lilian elkiáltja magát: <Gyerünk Feketék*! Csináljunk egy képet közösen!>. Én ekkor nem szóltam, igyekeztem nem félreérteni a szavait. Franck LeBoeuf viszont ott volt, hallotta és szóvá tette: Lilian most mégis mit mondtál? És ha én azt mondanám: gyerünk fehérek egy közös képre, ahhoz mit szólnál?"

* "Allez les Black!" - a francia szlengben a "Black" kifejezés értelemszerűen az angol nyelvből átvett feketét jelenti, ezen felül azonban a fekete lakosság egy része nem pejoratív, hanem -hívjuk úgy- sértett büszkeségből fakadóan önmaga megnevezésére is alkalmazza.

Mindenki életében eljön az a pont, mikor a labdarúgás nyelvformáló és kultúrateremtő mivoltával szembesül. Minden valamirevaló focilevente megtanulja édesapjától vagy a világvégi nagybácsitól ki volt az a Panenka, hogyan ne essen el bicikliscsel közben, vagy ha a családban nem gyökerezik mélyen a labdarúgás génje, még mindig beleszörfölhet egy helyi másodligás takony videójába, aki egy átemelős csel után kiteszi szélre, majd visszakapva a leshatáron megfordul és beollózza a hosszúba. Igenám, de ebben a végtelen kultúrájú világban, abban az egy megmaradt gall falucskában vajon milyen szó illeti a trequartistát, avagy enganchét, avagy irányító középpályást? Jöjjön alant egy röpke francia kifejezés-csokor, ha netán egy kifejezés jobban bejönne, mint magyar megfelelője, reméljük Csányi vagy Hankiss úr szívesen fogadja a petíciót. Szívesen fogadunk javaslatokat kis törzsünk kommentelőitől, ismerje meg a világ a francia frazírokat! Korábbi számok itt, Nagylexikon itt.

***

Pichenette - pöckölés
Finom, nőies mozdulattal a labda lábfejcsúccsal történő erőtlen meghintése, avagy a kommentátorok által közkedvelt "leheletfinom mozdulat" megfelelője. Futsal öregtalálkozók fáradt irányítói és nagy arcú csocsóbajnokok 9-0-nál szoktak élni ezzel a lehetőséggel.

Faire un rateau - gereblyét csinálni*
Magyarul...egyelőre nincs testvére, pedig be' gyönyörű az a mozdulat, amikor a játékos  talpával magához rántja a labdát azzal, hogy talpával maga felé húzza, majd támasztólába mögé érve oldalra pöccinti el, ezzel teljesen új koordinátákat táplálva a támadás GPS-ébe. Gourcuff ebben a videóban elmagyarázza hogy hozta magát helyzetbe egy ilyen csellel, mielőtt élete gólját rúgta.

La roulette - rulett csel
Az egyik leglátványosabb csel, amit ügyetlen nyikhajok egy alapos betonkoccanással szoktak eltanulni. A trükk lényege a lendületből történő labdahozatal, aminél a játékos az ellenfelet látva megállítja a labdát, egyben másik lábára gereblyézi azt (ekkor történik a fatális tévedés azáltal, hogy az a bizonyos nyikhaj rátapos a labdára, átadva magát a fenséges gravitációnak), miközben egy teljes fordulatot végez el saját tengelye körül. Az ezáltal másik lábára került labdát ezzel maga elé pöckölheti, miközben a védő még azzal foglalatoskodik, hogy a gyepköröket vizslatva bottal üti az eltűnt labda nyomát. Ha könnyebb leírás kell, összefoglaljuk egy szóban: Zidane. Videó.

*nem összekeverendő a "Donner un rateau" -kifejezéssel (=gereblyét adni), mely a párkapcsolati szakítással egyenértékű.

A franciák futballkultúrájánál már csak élces megjegyzéseikhez fűződő affinitásukat szeretjük jobban. Gallia nemhivatalosan a bravúrosan elegáns, egyben malacosan pondró aranyköpések történelmi fellegvára, s bár annak ellenére, hogy olykor kibújik egy csipetnyi rinyafaktor, megihletően jó sorok bújnak meg az éter szénakazaljában. Bon mot című rovatunkban a szó nem szó szerinti értelmében olyan anekdotákat, aranyköpéseket és bölcs megállapításokat szedünk össze, melyeket frankofón szakvezetők, edzők, politikusok, celebek, repperek vagy egyszeri megmondóemberek találtak mondani a franciákról, lehetőleg kitekintve a bőrgolyón túlra.

A francia hand gazdagságát egy stabil közös alap, valamint a különböző megközelítések nyújtják. Nem kézizünk ugyanúgy a Réunion szigetén, mint Elzászban. Márpedig Elzász, Marseille és Toulouse esetében sem beszélhetünk azonos kultúráról. Az erősségünk az ötvözetünkben keresendő, ami egy idő után kiismerhetetlenné, elviselhetetlenné válik az ellenfeleink számára. Ez önmagában a francia sport kincse. Amikor a labdarúgás még a csúcson járt, azt egymástól nagyon különböző emberek alkották. Meg kell tudnunk őrizni ezt a sokszínű megközelítést és vegyíteni egyfajta munkafilozófiával.

- Claude Onesta

a világ-, európa- és olimpiai bajnok férfi kézilabda válogatott szövetségi kapitánya, 2011

(forrás)

Kik voltak az utóbbi 10 év francia válogatottjának Gyepes Gáborai? A Les 3 points blog összeszedte az elmúlt évtizedtben a Kékeket inkább gyengítő, mintsem erősítő tagjait és kitűzte őket a szégyenfalra. Van köztük egy Robi Carlosnak megkerülős cselt akasztó Bernard Mendy, vagy a szupertehetségnek kikiáltott Bruno Cheyrou, akit Benoit nevű öccse, a Marseille-i kapitány a harminchoz közeledve fél kézzel lepipált. Jacques Santinin  azért lehet dilemmázni, hogy ha nem a 2004-es Európa bajnokság előestéjén jelenti be, hogy akkor ősztől a Tottenham kispadjára ül, vajon mennyivel kevesebben tartanák  a mai napig komplett idiótának. Az megvan, hogy a mostoha módon cserék közé biggyesztett Franck Jurietti tartja a válogatott mezben legrövidebb pályán töltött idő rekordját? (Összesen 5 mp, 2005. október 12.-én, Ciprus ellen).

Nem jó hír a Kékek háza tájáról: Philippe Mexes elég komoly térdsérülést szenvedett a tegnapi Roma-Juventus meccsen, mikor egy szögletnél a felugrás után rosszul fogott talajt. Ha a hírek igazak, a Luxemburg ellen gólt szerző hátvéd térdében a keresztszalag szakadt el, mely 4-6, rosszabb esetben még több hónap kihagyást jelenthet. (Emlékszünk Pires-re?) Blanc-nak tehát újabb kihívással kell farkasszemet néznie. Az utóbbi nem túl meggyőző két találkozó után az egyre garanciásabb Rami-Mexes belső védőpárost kell megbontania, feltehetően Mahmadou Sakho örömére.

Önmaga rendeltetését elgáncsolva a francia válogatott idegenbeli meze, a  tengerészek ihlette "mariniere" múlt kedden, hazai pályán került bemutatásra. A közvélemény jóformán többet beszél a kék csíkok nyújtotta fazonról, mint a csapat teljesítményéről. Bejövős? Nem bejövős?