Tekintsük meg a következő pillanatképet, mely magába foglalja a legutóbbi Európa-bajnoki selejtező esszenciáját, történetesen a román-francia összecsapás lényegre törő, naturalisztikus és posztmodern ábrázolását.

Kocsmapult

• Ha csak a képet néznénk, azt hihetnénk a románok pont olyan fogsorral rendelkeznek, mint Drakula, a franciák olyan elkeseredetten harcolnak, mint Napóleon végnapjai idején, a pálya pedig a szilveszteri Lovi utáni ügető. Nem lennénk messze az igazságtól.
• Déja vu-érzés 3 évvel ezelőttről megvolt? Magyarázat lent.
• A tegnapi meccs tényleg, de tényleg annyira gyatra volt, hogy reménykedtünk a meccs lefújásakor Laurent Blanc megkéri valakinek a kezét, hogy végre kiderüljön ki is ő valójában.
• Románia új nemzeti stadionjának gyepe igazából egy élő infografika: ahol 40 négyzetcentis lyukak vannak, ott nagy valószínűséggel járt már egy stopli.
• Olyan lehet, hogy bár egy meccsel kevesebbet játszott, a még csoportelső Franciaországnak 1 ponttal kevesebbje van, mint a pár csoporttal arrébb jelenleg harmadik Magyarországnak?
• Kapuralövések aránya 1:1. Helló, mi?

Bukarest in peace

Ennél köpnivalóan ocsmányabb, undorítóbb meccset a legutóbbi 2008-as EB-n vívott...Franciaország-Románia óta nem láttunk. Szeretnénk, ha nem homályosítanák el a tisztánlátásunkat a tegnap látottak, de erre nincs mentség: végig csapnivaló, színvonaltalan, vérszegény és elképesztően amatőr körülményekkel szembesültünk a meccs folyamán. Sokat halljuk az edzőket panaszkodni különféle kifogások miatt, hol ez a gyerek sérült, hol túl meleg van júiusban, és elvileg itt sem lenne másképp, hiszen hiába krumpliföld-szerű pályán csapnak össze a Kékek és a Sárgák, ha utóbbiak még ráadásul 11-0-0 felállásban vágnak neki a mérkőzésnek. Merthogy a románok itt a biztos döntetlenre hajtottak, ahhoz kétség sem fér. Egy pillanatra sem nyíltak ki, védték a saját térfelüket, nyomást gyakoroltak a támadó játékosra, aki ilyen pályán persze, hogy nem tud egyérintőzni, csúsztak-másztak, karmoltak, haraptak és estükben még a labdát is a hónuk alá csapták, lásd azt a skinhead fejű tuskó Chirichest, akinek még feljebb állt, amikor Martin kiütötte a kezéből a labdát, hogy végre elvégezhessünk egy szabadot. Technikailag és taktikailag nincs miről beszélni, amikor egy laposan lőtt labda a megérkeztéig 17-et pattan térdmagasságban és minden lépésnél felmerül a gyanú, hogy valami vakond orrába akad a cipőfüző. A külső adottságok és a román betonbunker együttese hozta azt, hogy ezt a meccset feltesszük a TV-műsorok fekete listájára.

Hónaljszagú rózsaszín felhő

Persze van harmadik szereplő is a sztoriban, maga a francia csapat, melyet a szétcsúszó nyilatkozatok és a meddő támadójáték miatt most egyre inkább megtalál a külhoni média. Albánia ellen saját magunkra ijesztettünk, 0-3 helyett egy gyomorcsiklandozós 1-2 lett, melynek értékét nagyban csökkenti, hogy ugyanaz az albán csapat tegnap egy jókorát cumizott a szinte San Marinóval egy lapon említhető Luxemburg ellen. Mintha lenne egy olyan mítosz, miszerint az világbajnoki győzelemtől új dimenzióba kapott Kék mez szövetségi kapitányának hivatalba lépésekor eltölt pár hónapnyi mézeshetet a "Most Minden Más Lesz" utazási irodával, hogy aztán fokozatosan visszatérjen a szürke hétköznapokba, az ellentmondásos döntések világába, a megvédendő emberválasztások sokszor felszínes vitájába és a médianyomulás átlátszó, de sokszor magányt ébresztő kalitkájába. Laurent Blanc és a média kapcsolatának fordulópontja ezekben a hetekben zajlott, amikor is több játékosról kiderült, hogy az eddigi eminens diákok némaságát megtörve pimasz önértékelésről tettek tanúbizonyságot, valamint az Albánia elleni meccs után Blanc már-már Domenech-hez méltóan pozitivizálni próbálta a látottakat (szavak, melyek nem voltak eddig jellemzőek az egyébként egyenes beszédű Blanc-hoz). A mentőöv ebben a sztoriban, hogy az eredmények jöttek, kérdés, hogy az érintettek kapcsolatának romlása, a játék sorvadó tendenciája és a csalódást okozó eredményjelzők között van-e összefüggés?

Gerincműtét

Azért nem állunk olyan rosszul, hiszen kikristályosodni látszanak a csapat gerincét adó stabil kezdők, mint Lloris, M'Vila és a kitűnő formában játszó Benzema, de némi állandóságot vélünk felfedezni a hátsó Sagna-Rami-Mexes-Abidal védelmi négyesben is. A bökkenő csak az, hogy ezt már 2010 végén is hasonlóképp láttuk. Azóta feltűnt Martin és Kaboul, mindketten üde színfoltként szárnyaltak át 2-3 meccset de az utóbbi hétvége eseményei kezdik homályba dönteni eddigi teljesítményüket. Ha szilárdnak is mondható a védelem és van annyi profizmus ebben a csapatban, hogy idén még nem kapott ki, hiányzik a támadójáték folytonossága, mely mögött már a kezdetek kezdetén a földön tartott labda-filozófiája áll, elvégre ez most a katalán sláger. Abból kell megélni, ami van, ezért felesleges bármi nemű összehasonlítás a korábbi válogatottakkal, Zidane nem fog visszatérni és különben is, annak idején Jacquet is nagy tétet rakott az akkor lehengerlő Nantes-i fenegyerekek támadógépezetére (Ouédec, Loko, Pedros), kevés sikerrel. Jelenleg Nasriban van remény, aki a szélsőjátékos-játékmester skizofrén állapotában tapogatózik és fogalma nincs arról mit jelent nem cipelni magával a labdát, de körülötte sem könnyítik meg a dolgát: Ribéryben még lehetne némi spontaneitás, de ő sem tért vissza arra a szintre fizikailag, ahol 2006 idején volt. Milyen lehet mentálisan akkor, ha tudja, hogy ott van a puha nagytesó Malouda, aki  állandó fenyegetést jelent a posztjára? Blanc tehát jogosan kér többet a játékosaitól, mi pedig egyre türelmetlenebbül várjuk, hogy meg is hallják azt.

A csoport állása és hátralévő mérkőzések listája, mert a tegnapi meccs összefoglalójánál még az is jobb

Itt.

Szándékosan vártunk ezzel a bejegyzéssel, mert nem munkaadónk a Blikk, nem célunk a felfuvalkodott mozzanatok sokszorosított változatának bemutatása, de most úgy néz ki egy csokorra elegendő fröcsögést tudunk összefoglalni. A francia válogatott szép csendben készülgetett pénteki Albánia elleni meccsre, amikor is olyan nyilatkozat-morzsákra bukkantunk, amelyek - bármennyire is próbáljuk leszorítani - felfelé ívelik szemöldökünket.

Hétindítónak ott volt Franck Ribéry, aki hozta a szokásos formáját. "Nincs kedvenc helyem, de a Bayernben bal oldalon játszom, ott vagyok jó és azt hiszem az kapitány is ott képzel el engem. Az edző döntése. Én azért jövök a válogatottba, hogy bal oldalon játsszak és a csapat hasznára váljak" - ecsetelte igen ügyetlenül a francia. A média fel is kapta ezt önmagában, amire egy legyintés elegendő lenne, de Malouda válasza nem maradt észrevétlen.

Arra a kérdésre, hogy jobb-e nála Ribéry a bal oldalon, Florent Malouda a következőt válaszolta: "Nem. Ez egy mindenkinek fekvő helyzet. Azt fogják mondani ez megsérti egyesek nyugalmát...de nekem is van kedvenc helyem, én is szeretek bal oldalon játszani, de amint láthatták, én ott játszom, ahol megmondják nekem, hogy játsszak. Ugyanez a vita 5-6 éve Franck-kal és senki nem talált még megoldást erre, én viszont legalább tudok panaszkodás nélkül ott játszani, ahol elvárják tőlem". El lehet azon gondolkodni, hogy 1. Ki csapatemberebb a másiknál? 2. Ki viselkedik hisztis kislányként? 3. Az a hülye, aki mondja?

Apró feszültség tehát, de ez nokedli ahhoz képest, ami most jön. Az amúgysem szerény stílusú Samir Nasriról úgy hírlik 2008-ban összekapott Thierry Henry-val egy buszhelyen, mostanában pedig kapott pár sajtónyaklevest Laurent Blanc szövetségi kapitánytól. "Biztosan sokra értékel. De utána, nem gondolom azt, hogy azzal, hogy nyilvánosan kritizál bármi változni fog." - reagálta le a riporterek előtt az új 10-es. "Előfordulnak sikertelenebb napok. Jobban szeretném, ha az edző velem inkább négyszemközt beszélne. Most viszont, ha tényleg ezt gondolja, az én dolgom, hogy többet tegyek a csapatért..." - fejtette ki jobban a holnap várhatóan kezdő játékos. Ha egy kicsit az ördög ügyvédjének bőrébe bújunk, gondolhatnánk azt, hogy szegény gyerkőcöt tényleg nem kóser nyilvánosan gyakni és egymás között semmit sem mondani, de itt inkább valami végtelen fényforrással rendelkező egón esett folt látszik kitüremkedni...

És akkor a hab a tortán: Patrice Evra, a csapat Paris Hiltonja olyan pökhendit mondott, amiben nem az a meglepő, hogy pökhendi, hanem az, hogy 2011-et írunk, avagy tudjuk mit tett ő tavaly nyáron. "Azt gondolom két jó meccset játszottam Litvánia ellen legutóbb. Remélem sikerül hasonlót produkálnom. Már nem vagyok csapatkapitány, de akként fogok viselkedni az öltözőben és a pályán egyaránt, avagy odamegyek másokhoz, mutatom a jó példát, energiát adok más játékosoknak. A karszalagról csak egy a véleményem: nem is annyira könnyű Patrice Evrát helyettesíteni. Nincs más mondanivalóm. Nem nekem kell megválaszolnom a kérdést, de ismétlem, engem nem könnyű helyettesíteni." - eresztette el ezt arrogancia-bombát a még szinte frissen visszarendelt játékos. A Chile ellen sérült hátvéd a nők bálványa lehet ilyen E/3-mas dumával, de hogy egy nemzet most nemhogy kizárta őt a szívéből, de azt tornádó ellen falécekkel még körbe is bunkerolta magát, arra mérget vennénk.

Egyszóval, ez a hét ilyen nyilatkozatokkal telt, amelyekben ha nem is a totális rossz szándék, de egy olyan hangulat körvonalazódik, melyet már majdnem elfelejtettünk kedvenc pókerbajnokunk távozása óta. A válogatottat szeretjük, a focit szeretjük, de amikor egyikről sem esik szó, azt nem szeretjük.

Hogy van-e gond? A pályán kiderül.

3 napos borostában hirdette ki 24 fős keretét Laurent Blanc, ezzel megvannak az emberei a keret az albán- és román oktatáshoz. Visszatért Ribéry és Valbuena, valamint Koscielny, az előző listához képest csak Dimitri Payet és a sérült Sakho látta ennek kárát.

KAPUSOK: Carrasso, Lloris, Mandanda
VÉDŐK: Evra, Kaboul, Rami, Sagna, Abidal, Reveillere, Koscielny
KÖZÉPPÁLYÁSOK: A.Diarra, M'Vila, Malouda, Cabaye, Nasri, Matuidi, Martin, Valbuena
TÁMADÓK: Benzema, Gameiro, Hoarau, Rémy, Menez, Ribéry

Közeli helyeken, dombokon, hegyeken át vezet a focista karrierútja, melyet számos akadály, kihívás, bánat és jutalom bélel jobbról-balról. Most összeszedtük egy csokorba a francia válogatott potenciális játékosainak nyári átigazolásait, csakhogy mivel erről írni rémunalmas, igyekszünk feltárni a mögöttes okokat és belőni ki-milyen 2011/2012-es idényt fog zárni. 

Alou Diarra (Girondin Bordeaux – Marseille)

Modellalkat és Vieira-pótlék, játszott világbajnoki döntőt és Laurent Blanc pillére volt a bordeaux-i évek alatt, Alou Diarra egy sokat látott srác, aki valamiért nehezen veti meg a lábát a válogatottban. Csapatkapitányi karszalagot ugyan már kapott és ha izmos középpályára van szükség, tuti malterként vetik be M’Vila/Martin/Diaby/Nasri mellé. A jelenlegi Bordeaux már árnyéka önmagának, 30 évesen pedig itt a remek alkalom egy jutalomjátékra.

Üveggömb: A tehetséges Mr. Edouard Cissé után végre van egy ütközője a marseille-i középpályának, a BL-negyeddöntő utáni búcsút követően stabil kezdő lesz a Kékeknél. 

Adil Rami (OSC Lille – Valencia CF)

Modellalkat és meleg-kedvenc, a zselé és fülbevaló pont annyira vesznek el testi fölényének komolyságából, mint állandó vigyora és kicsit pösze beszéde. Ha volt egy vezéregyénisége a tavalyi Lille-nek, akkor ő közöttük volt, káromkodott élőben, ha kellett és még a csigolyáját sem kímélte, ha a 91. percben ollózva akart gólt szerezni. A legjobb alkalom az európai turnéhoz, ráadásul a spanyol foci fekszik neki, csak győzzék elkezdeni a bajnokságot!

Üveggömb: a denevér-drukker mediterrán B-közép először nem sírja vissza Ayalát, EPIC meccset játszik a Copa del Rey elődöntőben a Barca ellen és mellette a balhátvéd Mathieu-t is behívják a válogatottba. 

Philippe Mexes (AS Roma – AC Milan)

Berlusconi kétségbeesésében már kilátásba helyezte, hogy japán bionikus robotot gyártó céggel vegye fel a kapcsolatot, mellékelve Nesta testnedveit, amikor rájött, hogy sérült játékos piaci értéke mindig olcsóbb, a jó öreg Philou képességeit pedig nem kell bemutatni a Calcion felnőtteknek.

Üveggömb: évközben 3 meccs eltiltást kap, amiért tarkón rúgja saját csapattársát (vajon kit?) az Anderlecht elleni meccs közben, de ezt leszámítva klasszis teljesítménnyel visszakerül a válogatott kezdőjébe. 

Gael Clichy (Arsenal FC – Manchester City)

A londoni arisztokrata edzőnél már csak a manchesteri olajfontok voltak vonzóbbak Gael-nek, aki talán az új környezet miatt, talán a fásultság, vagy Fabregas elengedése folytán úgy gondolta ideje elhagyni a süllyedő hajót.

Üveggömb: Zsirkov átveszi a helyét évközben, Blanc 2011 elején Evra mellett teszi le végleges voksát, utódja pedig a remeklő Mathieu lesz.

Kevin Gameiro (FC Lorient – Paris Saint-Germain)

Gourcuff-papa keltetőjét otthagyni számára most volt a legalkalmasabb és szerencsére - bár paradoxon -, mégsem a mohóság repítette a fővárosba, hanem a remény, hogy egy minőségileg felduzzasztott keretben juthat kulcsszerephez. Nameg a piros-kék szív.

Üveggömb: Az Európa-Liga legnagyobb felfedezettje lesz, de sajnos a Dortmund erősebb ellenfél, pláne, ha Pastore agya akkor durran el, amikor a leginkább szükség lenne rá. 

Dimitri Payet (AS Saint-Étienne – OSC Lille)

Talán az első olyan csapat régóta a francia bajnokságban, aki az aranyérem után elengedte kulcsembereinek egy részét, mégis mindent megtett a pótlásukért. Payet így csöppent a Gervinho-utáni légüres térbe, ahol rengeteg alkalma lesz brillírozni, már csak Rudi Garcia tockosait kell megszoknia BL-szünetekben.

Üveggömb: Megilletődött bajnokok-ligája sorozat, lendületes európa-liga, de így is csak a cserepad marad Blanc keretében. 

Blaise Matuidi (AS Saint-Étienne – Paris Saint-Germain)

Blanc nagyon hisz benne, ha a középpálya, vagy a szárnyak megerősítéséről van szó, várhatóan sosem lesz alapember a válogatottban, de irgalmatlan szorgosan fog robotolni a fővárosiaknál. Makélélé elégedetten mosolyog.

Üveggömb: Kiegyensúlyozott idény apró sérülésekkel, 2012-ben benne lesz a bő 23-as keretben. 

Jérémy Menez (AS Roma – Paris Saint-Germain)

Generációjának túlélő tagja, sokszor rezgett a léc Sochaux fenegyereke alatt. Mivel Luis Enrique az elején megmondta, hogy „Figlio di puta madre”, jobbnak talált egy olyan helyet keresni, ahol megfizetik és még játszani is lehet. Párizs kapóra jött.

Üveggömb: Kombouaré leváltásáig csak vergődik, de Ancelotti megtalálja az igazi szerepkörét és a válogatottban felveszi Ribéry-vel a versenyt a 7-es mezért. 

Yohan Cabaye (OSC Lille – Newcastle United)

Valami biztos van észak-angliában, amiért úgy találta, hogy érdemes Bernard Fához csatlakoznia, de még nem jöttünk rá, hogy mi, elvégre egy Premiershipből feljutott csapatról van szó, ami akkor is 4-4-2-ben játszik, ha már csak 9 játékos van a pályán.

Üveggömb: Joey Barton korrepetálása folytán 2 piros lap évközben és enervált szereplés kék mezben. 

Charles N’Zogbia (Wigan Athletic – Aston Villa)

Tiszta, korrekt, no comment. Az egyik legésszerűbb döntés.

Üveggömb: Év végén bérelt 5. hely a bajnokságban és stabil tűzhöz való közelség minden kerethirdetéskor. 

Érdemes még két kategóriát megemlítenünk: a visszakacsintók vagy ágáskodók csoportját, valamint a potenciális eligazolókat. 

Előbbinél kitűnik a nagy csinnadrattával Lazioba igazolt , karrierjét most már szögletre mentő Djibril Cissé, akit előreláthatólag sajnos 5 meccs gólsterilitás után banánokkal dobál meg a 64SPQR szurkolói csoport, ekkor jelentkezik érte az Evian Thonon Gaillard. A még mindig csak 27 éves Jérémy Toulalan olyannyira gyatrán kommunikált és focizott a tavalyi VB után, hogy maradandó agykárosodottnak tűnik, talán a Malaga Csernus doktora fog tudni kezdeni vele valamit. Említsük még meg Stéphane Ruffier kapus nevét, aki Laurent Blanc első meccsén ott volt a kezdőben és most valami félreértés folytán Jérémy Janot helyére került a Saint-Étienne csapatába. 

Végül maradnak a nyitott végű kérdések: ha Nasri ott hagyja az Arsenalt, tényleg sátorként fog összerogyni az Emirates-stadion? Vajon Marvin Martin főnökei elfogadnak egy visszautasíthatatlan ajánlatot? Lassana Diarra végre Anelka nyomdokaiba léphet azzal, hogy a sokadik angol csapatba igazol a madridi kitérő után? Vajon megtalálják Valbuenát a Véldrome fűszálai között és eladják egy magát meg nem nevező angol klubnak, aki helyettest keres C.F és S.N. nevezetű játékosai pótlásához?

A Fifa honlapján megjelent interjú alapján Laurent Blanc kissé pesszimistán nyilatkozott a fiatal francia játékosokról, legfőképp Raphael Varane-ról.

"Mindannyian szeretnénk látni az új Zidane-t, az új Barthez-t. De nem érdemes a múltban élni. A magunk idejére és a jövőre kell figyelnünk. Kitűnő játékosaink vannak, de azt gondolom, hogy nincs olyan emberünk, aki berobbant volna, mint annak idején Zidane. Azt várjuk a játékosainktól, hogy brillírozzanak a klubjaikban, ami kiváló hatással lehetne a válogatottra nézve is" - nyilatkozta a szövetségi kapitány.

Hogy álláspontját jobban kifejtse, Laurent Blanc a most nyáron Madridba szerződött tehetség, Raphael Varane példáját hozta elő, ugyanis szerinte a játékos kevés játéklehetőség mellett nem fog tudni olyan mértékben fejlődni, mint azt szeretné. "Úgy látom ő egy rendkívül tehetséges fiú, nagy potenciállal, de nincs ezzel egyedül. Kitűnő képességei vannak, nagyon remélem, hogy lesz ideje, hogy ezt bizonyítsa. De efelől vannak kétségeim." - tette hozzá.

A cikk angol nyelven elérhető itt.

Augusztusban barátságos válogatott meccset játszani azon túl, hogy minden klubedző rémálma, a játékosok fizikai felkészül(e)t(len)ségéről is torz tükröt állít a TV-nézőnek. A másik oldalról viszont Montpellier katlanjában (bár hangulatra a saint-étienne-i stadionhoz képest inkább csak lábas) biztos örömmel fogadták a szurkolók, hogy a nyári vakáció alatt a játékosok fejéből nem törlődött ki a korábban megtanult anyag és csak apró kisegítésekkel szavalták el a szavalnivalót.

 Kocsmapult mellől

• Mindenféle összehasonlítgatás Rémy és Thierry Henry között alaptalan, Rémy ugyanis tud fejelni.
• Nem minden francia válogatott védő szar az Arsenalban, de minden Arsenalos védő szar a francia válogatottban.
• Emlékszünk mit rótt fel Domenech tavaly ilyenkor Anelkának? Benzema láthatóan tanult az esetből és időnként vígan elcsámborgott az eredeti posztjától.
• Valvida biztosan megevett egy Riquelmét reggelire, annyira jól szervezte a chile-iek támadásait.
• A vicces francia közvetítők pont olyankor mutatják a riporterüket a kispad mellett ülni, amikor rezignált arccal úgy fog egy böhömnagy mikrofont, mintha az egy pecabot lenne.
• Eljön még az a nap, amikor Malouda helyét az U20-as VB-n brillírozó Griezmann fogja átvenni!

A bermudák háromszöge

Lolo szövetségi kapitány taktikai kézikönyvében visszatért egyik kedvenc formációjához, a megkevert középpályájú 4-3-3-hoz, ahol a védelem előtt M'Vila tisztogatott elég meggyőzően, (olyannyira, hogy még egy sárgát is összeszedett) előtte kicsit balra Martin kérte és kapta a váltóbotot, hogy azokat oldalra és előre továbbdobja, majd előttük kicsit balra Nasrinak jutott a hivatalos játékmester-fokozat, melyhez csak alkalomadtán tudott felnőni. Ez a háromszög alakzat még Bosznia ellen működött ragyogóan három hústoronnyal (A.Diarra-Diaby-M'Vila), mely most egyszerre szippantotta el a Chile-i középső támadásokat és adott némi játéklehetőséget az előrehaladáshoz.

A Kékek fokozatosan épülnek, lentről felfelé haladva, kezdve az Abidal-Kaboul belső védőpárossal, amely megnyugtató határozottságot és hozzáértést mutatott, garanciával el lehet adni őket az Albánia elleni meccsre. Oldalt Sagna biztosan kellemetlen izomlázzal kelt ma, annyit loholt a Barca-szerzemény, Alexis Sanchez után. Clichy-nek ez volt a sokadik lehetősége a bizonyításra, amelyet látszólag próbált ugyan, de nem tudott megragadni. Ami a támadásokat illeti, van még mit a tejbe aprítani: rengeteg technikailag pöpec játékost kellene összreakni egy folyamba, hogy a labdakihozataltól az utolsó mozdulatig valami összefüggő játékot mutasson. A Chile-iek elleni meccs első órája ettől függetlenül jó iramú volt, kevés szellemességgel, rengeteg apró hibával, de annál nagyobb akarattal, ami sokat elárul a csapatban uralkodó hangulatról. A végén eleresztett vendég-kapufa és a tévesen meg nem adott Gameiro-gól nem ront annyit az összképen, mindkét csapat eldönthette volna ezt a meccset. Szeptemberben izgalmas turnénak nézünk elébe.

Visszatekerés